Tessék letenni a ceruzákat!

A berlini Stadtschloss archív felvételen

A berliniek többsége e kéréssel fordul a Stadtschloss újjáépítését tervező mérnökök, építészek és hivatalnokok felé - legalábbis a Zeit újságírója, Christoph Seils szerint. A német parlament sokéves viták után 2007-ben hozta meg kompromisszumos döntését, miszerint a Brandenburgiak berlini városi kastélya, amely Vilmos császár alatt egy ideig a Birodalom központja volt, részben eredeti homlokzatokkal, ám új belsővel épül újjá eredeti helyén, ott, ahol 1950 után a DDR által épített Palast der Republik váltotta fel. Amelyet mára szintén elbontottak.

A Stadtschloss építésében a 19. század legnagyobb német mesterei, Stüler és Schinkel is közreműködtek

Zavaros? A németek többsége szerint is. És a történet itt még nem ért véget. A palotából ugyanis egyetlen apró szeletke mindmáig áll: az az erkély, amelyen Karl Liebknecht 1918 novemberében kikáltotta a Német Szocialista Köztársaságot. Bár a kastély a második világháború bombázásai után nagy költségekkel ugyan, de helyreállítható lett volna, a város területi felosztása megpecsételte sorsát. A Kelet-Berlint uralmuk alá vonó kommunisták a monarchikus múlt szimbólumát látták benne, és jóllehet 1945-50 között részben helyreállítva használták is, a Liebknecht-erkély kivételével 1950-ben az egész épületegyüttest lebontották.

Az egyetlen megmaradt épületrészlet, a Liebknect-erkély a Palast der Republik részeként

Részben a Stadtschloss helyén épült fel a hetvenes években a Palast der Republik, amelynek szerepe a köztársaság dicsfényének emelése lett volna - hogy-hogy nem, az 1990-es német újjáegyesítés körülötti mámoros hónapokban azonban kiderült, hogy a Palast der Republik rákkeltő azbesztet tartalmaz. Az épületet bezárták, és megindult a vita, mi történjen a Berlin történelmi szívében fekvő, értékes telken. Sokan parkot szerettek volna a helyén, mások új, jövőbe mutató épületet. Voltak, akik a Stadtschloss teljes rekonstrukciójára voksoltak, mások részleges helyreállítással is megelégedtek volna. Végül az utóbbi nézet győzedelmeskedett: az újjáépülő, Humboldt-Forum névre keresztelt együttesnek három homlokzata lesz eredeti, ám belül teljesen új formák fogadják majd a látogatót. Az építészeti kiképzésre kiírt nyílt, nemzetközi pályázatot nemrég az olasz Francesco Stella nyerte meg; a Palast der Republik lebontása mára nagyrészt befejeződött.

A Palast der Republik főhomlokzatán semmi sem emlékeztetett a múltra

Hasonló újjáépítésre több németországi példát ismerünk. Az elmúlt években kívül-belül eredeti formájában rekonsturálták például a drezdai Frauenkirchét, amelyet a világháború pusztítására emlékeztető mementóként hagyott meg a szocialista rezsim. A Braunschweig központjában álló, 1960-ra teljesen lebontott hercegi kastélynak viszont csak a főhomlokzatát rekonstuálták, amely mögött egy bevásárlóközpontot helyeztek el. Ida kívánkozó példa a Foster & Partners által újjáépített Reichstag is. A berlini Stadtschloss rekonstrukciója azonban ennél is bonyolultabb, már csak azért is, mert egyetlen eredeti épületrészlet máig fennáll. Nem lesz-e arcátlan hazugság az, ami a helyére kerül? Vagy az eredeti városkép bőven megér ennyit? A berliniek jó részét foglalkoztatják ezek a kérdések. Előbb-utóbb pedig, ha megkezdődik a budai királyi palota rekonstrukciója, minket is foglalkoztatni fognak.

A braunschweigi kastély újjáépített főhomlokzata mögött bevásárlóközpont rejtezik

Képek: wikipédia

Testvérposzt a BBSTAEDTE blogján

Román András hagyatéka a neten

Román András (1929-2005) építész és urbanista a magyar és a nemzetközi műemlékvédelem jeles alakja volt. Az ICOMOS, azaz a Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága egyik alapító tagja, több cikluson keresztül vezetőségi tagja (1978-1987), majd alelnöke (1991-96); munkája elismeréseként a szervezet örökös tiszteletbeli taggá választotta (1999). Nevéhez fűződik az ICOMOS egri székhelyű Történeti Városok és Falvak Nemzetközi Bizottságának létrehozása (1983). (Forrás: KÖH)

2005-ös halála után a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az NKA segítségével internetes adatbázist hozott létre - amelyet, mi tagadás, a minap fedeztem fel. Talán nem is baj, mert nyilvánvalóan nem nyúltak hozzá évek óta. Az állítólag 16 ezres diagyűjteménynek egyelőre (?) csak a töredéke tekinthető meg digitalizálva, és ami fent van, az is elképesztően rossz minőségben - alább egy példa.

Román András: Hollókő, 1984. Tessék megfigyelni a durva felbontás okozta zavaró hatást a házfalon és az égen.

Ilyen minőségben elérhetővé tenni valamit, ez egyszerűen kegyeletsértés. Nem is szólva a téves információkról...

Roosevelt tér - a katalógus szerint. Valójában a hétház az Andrássy úton (Unger Emil - Ybl Miklós).

...és persze azokról a hibákról, amelyek a figyelmetlenségből adódnak. Mint például a könyvjelző címsora (Román András Dokumntációs Központ - kiemelés tőlem), Szovjetúnió, vagy a leírások számtalan elgépelése, helytelen betűhasználata. Ilyen minőségben érdemes csinálni bármit is? Nem lenne jobb várni, míg lesz rá pénz, idő, szakember? Vagy egyszerűen csak keresni pár lelkes önkéntest, aki vállalná, hogy a munkát rendesen elvégzi - ez sem lehetetlen kihívás. Tessék odafigyelni, Román András igazán megérdemelné.

DEAR GOD

Az internet egyik legcsodásabb velejáróját használja ki a Dear God, amely a világ minden részéről származó, istenhez írott leveleket tesz közzé. Az alapgondolat tehát olyasmi, mint a PostSecret, és persze nem is túl eredeti (amin a vizualitás felturbózása segít), de el tudom képzelni, hogy valaki addiktívvé válik.

Az igényes megjelenést magyarázza, hogy a Dear God egy kreatív stúdió, a marketinggel és arculatépítéssel is foglalkozó Something-Somewhere munkája. 

Forrás: thecoolhunter

Egy nagykövet, fizetség nélkül: Gát János galériája

A képen látható úr Gát János, aki a kilencvenes évek eleje óta tart fenn galériát New York-ban; korábban a Madison Avenue-n, újabban pedig a Bowery-n, ahol idén a SANAA által tervezett New Museum is megnyílt. Gát úr azon honfitársaink egyike, akik véleményem szerint minden megbecsülést megérdemelve igyekeznek kultúránkat megismertetni a külföldi közönséggel. Olyan magyar művészeket mutatott már be, mint Farkas István, Gulácsy Lajos, Mednyánszky László, Gedő Ilka és Román György illetve a kortárs(abbak) közül Hajas Tibor, Kicsiny Balázs vagy Reigl Judit; utóbbit itthon is csak az elmúlt években kezdi megtalálni a nagyközönség.

Nagy kedvem lenne bemutatni a magyar származású külföldi galeristákat, Havadtőy Sámueltől a londoni Richard Nagyig, de a mélyebb kutatáshoz szükséges idő hiányában ettől most eltekintek. Azért olvasgatni, nézelődni lehet. 

A GÉP - Nagy hadronütköztető (LHC), CERN, Genf

A hivatalos elnevezése Large Hadron Collider, röviden LHC, magyarul pedig Nagy hadronütköztető. A genfi CERN-ben, azaz az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetben dolgozó többezer tudós azonban egyszerűen csak 'A Gép'-ként emlegeti. Minden joguk megvan rá: ez a leghatalmasabb és legfejlettebb gépezet, amelyet valaha építettek.

Valamikor idén ősszel kezdetét veszi az emberiség egyik legnagyobb és legkockázatosabb vállakozása, egyben minden idők tán legfontosabb tudományos kísérlete. Az LHC addigra mínusz 217 fokra hűtött, 27 kilométer kerületű alagútjában, száz méterrel a genfi hegyek alatt két, csaknem fénysebességre gyorsított protonnyaláb találkozik majd. A várt eredmény olyasmi lehet, mint a másodperc milliomodrészével a Big Bang, azaz az Univerzum születése után. Azt azonban, hogy ez pontosan mi is, egyelőre nem tudni.

A kísérleteket az "Isten-részecskének" is nevezett Higgs-bozon több évtizede folyó kutatása ösztönzi. Az előbbi nevet, bármilye meglepő, nem Dan Brown adta (akinek Angyalok és démonok című könyve részben a CERN-ben játszódik, és állításait a kutatóközpont honlapja precízen cáfolja), hanem egy valódi kísérleti fizikus, Leon M. Lederman. Azt nem kísérlem meg leírni, mi is a Higgs-bozon; lehet olvasni róla a wikipédián, illetve a fent említett Lederman könyvében. 

Ha sikerrel jár az LHC kísérlete, akkor a világegyetem keletkezésének megértéséhez, azaz minden dolgok eredőjéhez juthatunk közelebb. És hogy ezt mire lehet felhasználni a mindennapi életben? El sem tudom képzelni; az azonban tény, hogy a CERN munkatársaként dolgozta ki Tim Berners-Lee a World-Wide-Web, azaz a világháló alapelveit - és 1993-ban a CERN jelentette be, hogy a világháló mindenki számára felhasználható és ingyenes. Azaz: nekik köszönhető, hogy amit én itt pötyögök, azt kicsivel később ti ott olvassátok. 

Képek: worldarchitecturenews

Papírmasé pandák Párizsban!

Ezerhatszáz óriáspandát pakolt a WWF a párizsi városháza elé július hetedikén. Miért épp ennyit? Mert sajnos összesen ennyi, egy kisebb magyar falunak megfelelő létszámú panda él vadon a világban. Az elmúlt hónapok természeti katasztrófái ráadásul külön fenyegetést jelentenek rájuk; az is elképzelhető, hogy a szecsuáni földrengés szó szerint megtizedelte a pandapopulációt.

A WWF akciója azért is figyelmet érdemel, mert a pandák egy francia néven ismert technikával, papírmaséből készültek. A név, papier-mâché, egyébként megtévesztő - a papírmassza felhasználása Japánban és a Távol-Keleten régóta bevett szokás, míg Európában - legalábbis kereskedelmi mennyiségben - csak a 18. század első felében, akkor is angol területen tűnt fel. Az alábbi film a pandák készítését mutatja be.

Forrás: adivertido

Rémi Gaillard

Hogy Rémi Gaillard valóban utcaművész lenne, abban nem vagyok biztos, talán inkább megfelelő rá a 'prankster' szó, ahogyan a wikipédia is deifinálja. Mindenesetre nemegyszer agyament csínytevései évek óta szórakoztatják franciák tízezreit - ott van például az a nevezetes eset, amikor magát focijátékosnak beállítva részt vett a 2002-es Coupe de France bajnokság záróünnepségén, és kezet rázott magával Jacques Chirac-kal is.

A sporton túl Gaillard számos más területen fejti ki áldásos tevékenykedését, mint az honlapján vagy Youtube-os oldalán konstatálható. 

Gaillard-ra Forgeron úr hívta fel figyelmem, köszönet érte.

Különös térképek

Ha akad köztetek hozzám hasonló Google Maps-függő hobbigeográfus, akkor bizonyára nagy örömét leli majd a Strange Maps blogjában, ahol a világ legkülönfélébb tájairól származó, szokatlan térképeket gyűjtenek. Már van 269.

Például az Absolut Vodka mexikói reklámja, enyhén irredenta felhangokkal - minden bizonnyal a 'Trianon' munkacím alatt futott.

Büsingen német városka, amely teljes egészében Svájc testébe ékelődik - hivatalosan Baden-Württemberg része, de gazdaságilag Svájchoz tartozik. Van német és svájci irányítószáma is.

A Franciaországra bombázóhajókat eregető Britannia (John Bull) képe 1793-ból.

A Grimaldi-család uralmának 700. évfordulójára kiadott négyes bélyegblokk Monaco területének történelmi változásairól.

A térképekről egy játék, a Traveller IQ Challenge jutott eszembe, amelyet, ha jól emlékszem, Géza fedezett fel. Érdemes kipróbálni.

A világ legmagasabb kártyavára

(Most csak ilyen marhaságokra van energiám.)

Új rekordot állított fel Bryan Berg 25 láb, azaz 7,6 méter magas kártyavárával öt hét alatt, 1800 pakli felhasználásával. Számára ez nem volt nagy kihívás, mivel saját rekordját döntötte meg: 1992, vagyis tizenhét éves kora óta ő tartja a legmagasabb kártyaépítmény hivatalos csúcsát. Még mielőtt bárki gyanakodni kezdene: Berg valóban nem használ ragasztót vagy extra merevítő szerkezeteket; épületei kizárólag kártyalapokból állnak.

Az alábbi videón az is megnézhető, hogyan dolgozik az ifjú titán.

A 33 éves Berg szerepelt a The Bravery zenekar Time Won't Let Me Go című, 2007-es számához készült videóklipben is, ahol - mily meglepő - egy magányos kártyavárépítőt alakított. 

Forrás: trendhunter

Maeslant gát

 A Delta Terv a Hollandiát sújtó 1953-as árvíz után született meg. A katasztrófában kétezren vesztették életüket, és 150 ezer hektár került víz alá. A hosszú távú program részeként az elmúlt fél évszázad alatt felépült a Hollandia polderjeit védő gátrendszer, amely a világ legnagyobb árvízvédelmi projektje.

A 700 kilométeres gátrendszer egyik utolsó eleme a Rotterdamot védő Maeslant gát, amelyet 1997-ben avatott fel Beatrix holland királynő.

A Maeslantkering nem egyszerű gát. Ha a víz szintje a kritikus szint fölé emelkedik, a rendszert irányító számítógép becsukja a gát fémszárnyait, így nem fenyegeti veszély a beljebb fekvő Rotterdamot. Arról, hogy ez nem is volt annyira egyszerű mérnöki munka, az alábbi ábra árulkodik. Balra az Eiffel torony, jobbra a Maeslant gát szerkezete, méretarányosan. 

forrás:  urbanity.blogsome, deltawerken.com

Islamic project

Tatjana Arzamasova és Lev Evzovics orosz építészek, valamint Jevgenyij Szvatskij iparművész 1987 óta dolgoznak együtt az AES keretében. Nyolc évvel később társult hozzájuk Vlagyimir Fridkes fotográfus. Az Islamic projecten 1996-ban kezdtek dolgozni. Egyik céljuk a nyugati világ mohamedánoktól való félelmének vizualizálása volt - ennek jegyében készült montázssorozatuk a legismertebb építményekről, iszlamizálva.

A sorozat leghíresebb darabjává a 'New Freedom', azaz a csadoros Szabadság-szobor vált. 

A projekt és a fotókiállítás az utóbbi években bejárta a világot, és mindenhol élénk visszahangot váltott ki. (Budapestre nem jutott el.)