Emberek: irány Szibéria!

A cím alapján nem sok jóra lehet számítani, pedig de. Az English Russia szibériai faházak homlokzatait és szemet gyönyörködtetően gazdag részleteit gyűjtötte össze, a Vladstudio fotói közül válogatva. Alább néhány gyöngyszem, a többiért irány az English Russia.

Magdalena Bors fotói

Nem tudnám megmagyarázni, miért, de első pillantásra megkedveltem Magdalena Bors fotóit. Talán mert mindegyikben van valami apró fifika, ravasz, elrejtett játék, amelyet elsőre tán észre sem veszel. Vagy tán másodikra sem.

Magdalena 1976-ban született Antwerpenben, és Ausztráliában él. 2006-ben diplomázott fotóművészetből a melboure-i RMIT egyetemen. 2004 óta szerepel kiállításokon, és már több fontos díjjal is dicsekedhet.

A Las Vegas-i neontemető

Las Vegas a kaszinók és a neonreklámok városa. De mi lesz azokkal a kiszolgált neoncsövekkel? Nos, azokat begyűjti a Neonmúzeum, és szerencsés esetben kiállíthatóvá teszi. Ha valahova, hát a neonreklámok temetőjébe érdemes elmenni Vegas-ban - a Guggenheim már úgyis bezárt.

A lapozás után Carl Carl flickr-er fotószettje csodálható meg a neontemető legszebb kincseiről.

Elolvasom »

Régi fotók között tallózni

Erre nagyszerű alkalom nyílik a Shorpy fotóblogon. Az 1800-1900-as évek fordulójáróról származó fényképek között kategóriák segítségével lehet nézelődni, de maga a blog is érdekes, amely megpróbál utánajárni egy-egy fénykép történetének.

Vannak plakátok is. 

Rachel Papo a felnőtté válásról

A kétéves izraeli katonai szolgálat nekem mindig is a teljesen érthetetlen dolgok közé tartozott. Mármint, politikailag, oké, de senki sem gondol bele, milyen érzelmi és szociális törést okoz, hogy egy tizennyolc éves embert két évre elszakítanak megszokott környezetétől, családjától, barátaitól, és gépfegyvert adva a kezébe masíroztatják, a hazaszeretet zászlaja alatt?

Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen, aki kevéssé érti ezt a dolgot. Rachel Papo amerikai-izraeli fotográfus, aki maga is leszolgálta ezt a két évet, 2004-ben épp azért kezdte fényképezni a frissen besorozott izraeli lányokat, hogy kamerájával megörökítse a változást. A fotósorozat, amely a Serial No. 3817131 nevet viseli, azóta számos kiállítóhelyet megjárt, de megtekinthető saját honlapján is. 

Ruth és a csirkéi

Ruth egy öthektáros michigani farmon él, és saját környezetét fotózza, többnyire egy Nikon D40-es géppel és igen jó szemmel. 

Az állatok mellett növények, évszakok, emberek, épületek a témái. Érdemes szétnézni Ruth honlapján, a flying.my-expressions.com-on. 

A portugál gályák ádáz ellenségei: csupaszkopoltyús csigák

David Doubilet gyönyörű fotói a csupaszkopoltyús csigákról, a szárazföldi csigafaj e távoli rokonáról a National Geographic-ban jelentek meg, Jennifer S. Holland Living Color című cikkének kísérőiként.

A csupaszkopoltyús (vagy tengeri házatlan) csigák a világ minden óceánjában elterjedtek, általában a sekélyebb, part menti vizekben. Bőrük az álcázás, illetve figyelemfelhívás okán gyakran színes nyúlványokkal és szemölcsökkel 'ékes' - a nyúlványok végén csalánsejtek találhatóak, amelyeket az állat veszély esetén vet be.

Néhány csupaszkopoltyús csiga mérgező állatokat eszik, és azoknak méreganyagát átvéve védekezik saját ellenségei ellen - írja a wikipédia. (Kérdés persze, hogy akkor mire jó a megevett élőlények méreganyaga? Íme, a csupaszkopoltyús csigák megdöntik az evolúcióelméletet.) Kedvelt táplálékuk a portugál gálya, egy medúzafajta.

David Doubilet közismert tengeri fotográfus, már többtucatnyi cikkhez fényképezett a NatGeo számára. Az 1946-ban született David gyerekkora óta megszállottan merül; mint honlapjáról kiderül, alkotótársai Jan Hayes (akvabiológus) és Ivan (kutya). 

Forrás: designboom

Denis Darzacq és a gravitáció meghazudtolása

A 'La chute' sorozathoz Denis Darzacq fiatal francia fotográfus táncosokat, utcai performereket örökített meg mozgás közben, olykor egészen szürreális pillanatokban.

Az előadók utólag olykor maguk is megdöbbenek a látványon; legalábbis ezt bizonyítja Darzacq 'színfalak mögötti' videója a sorozat készítéséről (franciául, angol felirattal).

Denis Darzacq honlapja

Forrás: designboom

Phillip Toledano: Telefonszex-operátorok

Júliusban jelenik meg a New York-i fotográfus, Phillip Toledano új albuma, harminc telefonszex-operátor portréjával és történeteivel. A The Morning News ebből közölt kis válogatást; a képekhez tartozó kis vallomásokat mindenképp érdemes végigböngészni. 

Thomas Hawk fotói

Néha igazi ínyencégekre bukkan az ember a flickr-en tallózva. Ezek például egy San Franciscóban élő fotográfus, Thomas Hawk képei.

Ilkka Halso: A Természet Múzeuma

A Természet Múzeuma Ilkka Halso finn fotográfus projektje, amely az emberalkotta szerkezetek és a természeti környezet különleges viszonyára épít. Tájképeket manipulálva Halso olyan olyan kísérteties struktúrákat alkot, amelyek relikviaként őriznek egy-egy darabot az érintetlen natúrából, az ökoszisztéma sebezhetőségére emlékeztetve.

Azáltal, hogy a természetet széltől is óvott műtárggyá, vagy skanzeni látványossággá transzformálja, Halso meglehetősen pesszimista víziót tár elénk; a BLDGBLOG szerint akár egy öko-katasztrófáról írott novella illusztrációi is lehetnének ezek a képek. Csak reménykedhetünk, hogy ez a jövőkép sosem válik valósággá.

Ilkka Halso honlapja

Forrás: Inhabitat

Reneszánsz év - a plakátok

Egy alkalommal már kinyilvánítottam, hogy tetszik a Reneszánsz Év plakátkampánya. Az még az első (bevezető?) fázis volt, azóta új plakátok lepték el a köztereket. A vizuális világ jóval összetettebb - de ezek isa programsorozatnak ugyanarra az öt kategóriájára utalnak, mint a bevezető kampány.

A képekre kattintva nagy és élvezhető méretben is előugranak.

Kiállítások. Nyilván mondanom sem kell: Botticelli Vénusz születése című képére utal a plakát központi alakja, ezáltal pedig az ünnepi év egyik legjelentősebb tárlatára, a Szépművészeti Múzeum A Mediciek fénykora című kiállítására, amelynek igazi szenzációja egy eredeti Botticelli volt Firenzéből. A nagyobb változaton az is látszik, hogy füstölnek a villanygyertyák, és hogy egyetlen szereplő sem tekint a központi alakra (a kamerás fiú a képernyőt bámulja) - utóbbi végül is ez is bejött, mivel a Mediciek-kiállítás, a várakozásoktól talán eltérően, nem döntött látogatottsági rekordot.

Fesztiválok. A kedvencem az angyalka a kép jobb felső szélén, jóllehet, nem tipikus reneszánsz motívum. De ez egyáltalán nem zavaró, hiszen korok és stílusok egyébként is keverednek a képen; a jobboldali trubadúron például katonai sisak van, és egy gitárt penget, amiból, mint a képen minden hangszerből, lángok csapnak elő.

Gasztronómia. Itt történik valami (persze lehet, hogy az előző képeken is): a diszkógömbből ítélve egy partin vagyunk, jobb felől közelítenek egy hatalmas tál étellel, ami ellen a középső alak felemelt fegyverrel tiltakozik. Talán azért, mert az előző adagtól két hölgy máris rosszul lett. Érdemes megnézni a csendéletszerűen megkomponált gyümölcshalmot a jobb alsó sarokban. Sajnos a kutyák nem lettek eléggé rádolgozva a képre.

Zöld kultúra. Ezt a témát lehetett a legnehezebb beilleszteni a tervezett vizuális világba. Valójában fogalmam sincs, mi történik. Talán valamiféle környezetbarát hajtóanyaggal repkednek az angyalkák? A jobb oldalon üldögélő puttó mindenesetre eléggé elkenődött, csakúgy, mint a Madonna középen (nagyon ismerős, de nem ugrik be, honnét). Nyilván ők sem tudják, mi van.

Tudomány. Itt mintha megint a kép szélén lenne a lényeg: mindkét oldalon hatalmas üvegkehelyben egy-egy meztelen női test lebeg. A szépség istennőjének két preparátuma? A középen ülő nőalak is Vénuszt idézi, csak a későbbi variánsokat, például Tizianóét. Az egész kép hangulata kicsit, mintha a Parfümhöz készült volna.

Összességében nagyon jónak találom, hogy az egész éves programsorozat nem fullad félúton unalomba, és már a második kampánnyal próbálják felrázni a jónépet. Nem vagyok benne biztos, hogy a plakátok is a Mimóza Communications munkái, mivel a cég honlapján csak a weboldal fejlesztése szerepel referenciaként. Mindenesetre így tovább.

Az elhagyatott London

London kevéssé ismert, és a turisták által tán sosem látott arcát tárja fel Paul Talling. A negyvenéves férfi esztendők óra járja a várost, és fotózza az elhagyatott, üresen álló, esetleg pusztulásra ítélt épületeket. Nem ritkán megdöbbentő értékekkel szembesül: London külső kerületeiben számtalan érdekes, a város gazdag múltjának nyomát hordozó épület pusztul gazda nélkül.

Elolvasom »

Lilly McElroy férfiak nyakába veti magát

Hagyjuk most a művészet mibenlétét firtató kérdéseket. Lilly McElroy férfiak nyakába veti magát. És pont.

Performance-fényképészet: talán így lehetne szakszóval jellemezni azt, amit Lilly csinál. Mert mit csinál? Bárokba megy, és idegen férfiakat kérdez meg, hogy rájuk ugorhat-e. Ha igent mondanak, megteszi, miközben egy barátja lefotózza a jelenetet.

Ha művészettörténészként dolgoznék, itt minden bizonnyal egy hosszabb fejtegetés következne elidegenedésről, bizalomról, a hagyományos nemi szerepekről és azok megváltozásáról, a performance-művészet rövid történetéről, sőt, talán még a dokumentum-fényképészetről is. De szerencsére nem dolgozom művészettörténészként.

Aki pedig több képre váhyik, csekkolja Lilly honlapját.

Forrás: Joanna Goddard

Ari Versluis - Ellie Uyttenbroek: Exactitudes

A rotterdami Ari Versluis fotográfus és Ellie Uyttenbroek stylist 1994 októbere óta dolgoznak együtt. A különböző szociális csoportok öltözködési szokásai, ha úgy tetszik: dress code-jai iránti érdeklődéstől hajtva azóta számos eltérő viselkedésmintát dokumentáltak,szinte tudományos értékű eredményekkel az egyes csoportok identitásáról. Az alapvető motivációt Rotterdam multikulturális utcái jelentették, de 1998 óta más városokban is dolgoznak.

A projektet 'Exactitudes' névre keresztelték az 'exact' és az 'attitude' szavak összeolvasztásával. Az Exactitudes könyvének harmadik kiadása tavaly jelent meg Rotterdamban, a fotók kiállítása pedig pár napig még a londoni Selfridges-ben látható (az áruház honlapján Versluis beszél a munkáról). Akinek egyikhez sincs hozzáférése, az elkalandozhat a honlapon - látvány, tanulság, tréfa.

Forrás: wieder? ja. ArchiSpass

Csütörtökön nyit Szatmári Gergely Conventional című kiállítása

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tisztelettel meghívja Önt

Szatmári Gergely fotográfus Conventional című

kiállításának megnyitójára és fotóalbumának bemutatójára
2008. április 17-én (csütörtökön)18 órára
az egyetem Ponton Galériájába.

A kiállítást megnyitja: Petrányi Zsolt, művészettörténész, a Műcsarnok igazgatója
A kiállítás megtekinthető 2008. április 18-tól május 14-ig.
Nyitva tartás: keddtől szombatig 12-től 18 óráig

Cím: 1015 Budapest, Batthyány utca 65. 

"Ennek a személyes indíttatású vállakozásnak alapvetően két vetülete körvonalazódik: egy szociális és egy kulturális. A kiindulópont egy részletesen felépített fiktív esemény megrendezése, valódi vívókkal és hiteles szereplőkkel.  A történet különböző városokban és tájakon játszódik. A helyszínek belső terek, lakások, épített parkok vagy az érintetlen természet. A fotózás helyszínei távol esnek a vívás sporttevékenységéből adódó megszokott sémáktól.

Ily módon – leépítve a 'sportvonatkozásokat' – tág teret biztosítottam az akció és a karakterek kibontására, megőrizve a vívósportból eredő koreográfiát és megjelenést, ezért a tevékenységek absztrakt jelenségként épültek be a valós jelenségek közé. Célom az emberi életformák és az abból adódó lehetőségek és képtelenségek bemutatása. Ezen az absztrakt koreográfián keresztül, valamint a különböző nemzeti sajátosságok és jellegzetességek figyelembevételével vizsgálhatom és elemezhetem a környezet, az individum és a közösség reakcióit, feltárva az adott csoport szociális és kulturális állapotát.

A projekt helyszínéül rangos és emblematikus vívó helyszíneket kerestem, mint Hamburg, Róma, Párizs, Havanna, Kairó, Barcelona és Tokió. A kiindulópont egy olyan vívóesemény volt, aminek magam is részese voltam. Ez az esemény Hamburgban egy polgári, belvárosi lakásban játszódott pár éve és elindított egy olyan úton, amelynek még ma sem értem a végére. A történet szereplői: két vívó és nézőik, akik egy baráti társaság tagjai, és azzal a céllal gyűltek össze, hogy szemtanúi legyenek a két vívó párbajának. Az ott látottak és átéltek különös hatással voltak, mind a résztvevőkre, mind a nézőkre.

Nem a vívással való első találkozás az, ami olyan erős hatással volt rám, hiszen azt már korábban is ismertem, hanem azok a körülmények, amik ezzel az eseménnyel együtt jártak. A vívás, a vele járó izgalmak és a mozgás szépsége, különössége és az esemény furcsa atmoszférája együttesen okoztak katartikus élményt. A vívók mozgása a szűk térben, és a zárt közösség reakciói olyan légkört teremtettek, amelyben érthetővé és kitapintható vált számomra a feszültség. Láttam ennek hatását mindazokon, akik szintén részt vettek az eseményen, elhatároztam, hogy újra feldolgozom a korábban átélteket. Ha pedig újra megteremtem a korábbi szituációt, akkor megpróbálok átfogó képet alkotni a vívásról, a németekről, a közösségről, barátságról, életformákról. És ha mindez megvan, akkor megvizsgálom, hogy vajon miként működik mindez más kultúrákban, más közösségekben, más tájakon.

Világossá vált, hogy a vívás elsősorban nem sport. A vívás végigkíséri az emberiség történetét. Kialakulása a lovagias párbajra és a párbaj szabályaira vezethető vissza. Egy meglehetősen zárt világ, amely nem tartozik azok közé a népszerűbb sportok közé, amik nagy közönséget és vele együtt sok pénzt, szponzort vonzanak. Mozgáskultúrája egyoldalú és körülhatárolt. Taktikus játék, amely néha dinamikusan támadó, néha taktikusan kivárásra építő. Alapállása féloldalas, kissé természetellenes, amely révén eltérő mértékben fejlődik az izomzat. Az edzések monotóniáját más mozdulatsorokkal, sportokkal helyettesíteni, kiváltani nem lehet. Teljesen individualista tevékenység, mely szenvedélyektől, indulatoktól fűtött. Sajnos mindezek, az arcra kiülő érzelmek, melyek a laikus, izgalomra vágyó nézőt esetleg csábítanák, teljesen láthatatlanok a maszk takarásában. A szabályok érvényesülése és a találatok többnyire követhetetlenek a gyorsaság miatt. Számomra lenyűgöző a döntések és döntési mechanizmusok dinamikája, a taktikus és ösztönös cselekvések keveredése hárításban és vágásban, és az ebből következő eredmények. Az indulatok palástolása és kifakadása, az ember átalakulása, átlényegülése. Mindezeken túl pedig a vívó, mint a fegyverrel felvértezett harcos szimbolikus megjelenése, valamint a párbaj gondolatisága és ennek lehetőségei a jelenben. Hordozója olyan fogalmaknak amelyeket ismerünk, de  már nem tartunk relevánsnak."

Szatmári Gergely 

Legalitás és etika a fotográfia történetében

Oliviero Toscani: Kissing-nun, 1992 

Ellentétek: legalitás és etika a fotográfia történetében. Ezzel a címmel nyílt április ötödikén kiállítás a lausanne-i Musée de l'Elysée-ben. A tárlat a fényképezés 1839-es születése óta a műfaj körül dúló politikai és etikai vitákat mutatja be. A június elsejéig nyitva tartó termekben számos érdekes, a maga korában nagy visszhangot kiváltott alkotást mutatnak be.

Bruno Braquehais: Commune de Paris, La Colonne Vendôme à terre, 1871

Man Ray: Noire et blanche, 1926 

michael light: OAK / 8.9 megatons / enewetak atol / 1958, 2003

marc garanger: portrait de cherid barkaoun, algérie, 1960

Andres Serrano: Piss Christ, 1987 

Forrás: designboom

Diego Goldberg: Az idő nyila

A hatvankét éves Diego Goldberg argentin fotográfus, tanár és író; 1974 óta sajtófényképész. 1980-ban Mitterrand francia elnök kampányfotósaként dolgozott, 2005-ben a World Press Photo zsűrijét elnökölte. Saját magáról és családjáról készített fotósorozata a "The Arrow of Time", amely harminc évet mutat be egyetlen oldalon.

Innentől... 

...idáig. 

Goldberg egy másik érdekes fotóesszéje A kard és a kereszt címmel Argentína történetéről itt érhető el.

A linkért köszönet Szofinak. 

Annie Leibovitz: Keith Richards és a Louis Vuitton

Erzsébet királynő után ezúttal a rocktörténelem egyik élő legendáját, Keith Richards-ot fotózta Annie Leibovitz. Mégpedig egy Louis Vuitton-táskával trónolva hotelszobai ágyán - hiába, az öreg Keith-nek is meg kell élnie, alig csurranhat valami a Rolling Stones jogdíjaiból... Az ötlet önmagában tréfás, és meglehetős bátorságra vár a francia divatmárka reklámosztályától, hiszen Leibovitz nem kifejezetten arról ismert, hogy szépítgetné a dolgokat. Valószínűleg a szereplők is inkább viccként foghatták fel a jelenetet - legalábbis nekem erre utal a bőröndre rakott porcelán teáscsésze. Khm - Keith, ugye nem az apád hamvai vannak benne?

Katt és nagy, persze.

Forrás: TheBobBlog

Michael Wolf: Architecture of Density

Michael Wolf Hongkong legsűrűbben lakott részein készített képeivel azt mutatja meg, hogy miért nem érdemes Békásmegyeren sírni a magánélet hiánya miatt. Szomszédok, dél-kínai módra.  

Egy-egy nagyobb hongkongi háztömbben egy kisebb angol város lakossága él, minden normális életfeltételtől megfosztva. Nincs olyan, hogy nézd, az a piros tetős a mi házunk. 

A Münchenben született fotográfus az Egyesült Államokban nevelkedett, majd a Berkley-n és az esseni egyetemen tanult. Több mint tíz éve él Kínában, több albumot publikált már, például a Taschennél. Az Architecture of Density sorozatot 2004-ben készítette; azóta járja a világot. 

Legutóbb Koreában, egy fotóbiennálén szerepelt. Wolf sorozatai egyébként szűkebb lakhelyének, Hongkongnak tradicionális motívumaival, szokásaival, helyeivel foglalkoznak, de készített munkákat a kínai néphagyományokról vagy például propagandaplakátokról is. 

Michael Wolf honlapja