A bejegyzések hiányáról és egy nyílt levél

Valóban, én kérek elnézést, amiért nagyon kevés bejegyzésre kerül sor mostanában. Remélhetőleg hamarosan több időm lesz majd írni ide. Vigaszként itt van néhány az elmúlt időszakban írt néhány érdekesebb cikkem közül, és egy nyílt levél, amelyet magam is támogatnék, ha jogom lenne feliratkozni ezen illusztris névsorba.

Tisztelt Kiss Péter kancelláriaminiszter úr!

Az Erzsébet téri volt buszpályaudvar átépítése nyomán létrejövő Design Terminál megnyitásának kitűzött időpontja 2006. március 30. volt; azóta működhetne a főváros közepén a szakma által is türelmetlenül várt design központ. Ezzel szemben, több mint két és fél évvel a nyitás tervezett időpontja után az épület használatba vételére még mindig nem kerülhet sor, sőt jelen pillanatban a Design Terminál megnyitásának időpontjára még ígéret sincs.

A felújítás befejezése óta eltelt csaknem három évben az épület üresen állt, ezalatt a sajtóból csupán vizsgálatokról és a használatbavételi engedély csúszásáról lehetett értesülni. Az intézmény hiányát kézzelfoghatóvá teszi, hogy bár 2009-et az Európai Unió a kreativitás és innováció évének nyilvánította, e területek hazai reprezentációja megoldatlan. A szakma képviselői számára nyilvánvalónak tűnik, hogy hosszú távon a Design Terminál lehetne az innováció, a kreatív ipar, a design találkozásának, a nemzetközi fejlemények és a hazai eredmények bemutatásának helyszíne, a magyar szakmai élet katalizátora. Az átadás elmaradása miatt jelenleg ezek a funkciók betöltetlenek. A Design Terminál sorsának eddigi alakulása és mindenekelőtt bizonytalan jövője a szakma képviselői számára több kérdést vet fel:

Mi az oka annak, hogy az érvényes kormányhatározat ellenére a design központ nem nyílhat meg? Milyen érdekek akadályozzák, hogy csaknem hat évvel a program meghirdetése, és három évvel az épület átépítésének befejezése után üzemelni kezdhessen a Design Terminál? Ki a felelős azért, hogy Budapest közepén egy komoly anyagi áldozatok árán átalakított épület évekig üresen áll?

Mivel az elmúlt években a Miniszterelnöki Hivatal semmilyen nyilvános információt nem adott az épület használatba vételéről és jövőbeli működtetéséről, kérjük, válaszában tájékoztassa a design szakma képviselőit a Design Terminállal kapcsolatos tervekről.

Köszönettel az áláírók:

Szigeti Szilvia, textiltervező iparművész
Lovas Cecília, főszerkesztő, DesignRoom
Lőrincz Attila, Magyar Grafikai Stúdiók Egyesülete, elnökségi tag
Mascher Róbert, a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesületének elnöke
Bojár Iván András, művészettörténész, főszerkesztő, Octogon
F. Kovács Attila, építész, belsőépítész
Orlai Balázs, formatervező művész
Kara György, tervezőgrafikus
Zalavári József, formatervező művész
Osvárt Judit, főszerkesztő, H.O.M.E. Magazin
Zsótér László, rektorhelyettes, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Kukorelli Péter, formatervező művész
Dr. Szentpéteri Márton, tanszékvezető, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Pataky Dóra, okleveles építész tervező művész
Lelkes László, a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága elnöke
Kopek Gábor, rektor, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Ferkai András, építészettörténész
Vadas József, művészettörténész
Péter Vladimir, ötvösművész
Droppa Judit, egyetemi tanár, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Antalóczy Tímea, intézeti tanszékvezető, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Martinkó József újságíró, designkritikus
Prof. emer Lengyel István, egyetemi tanár, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Renner Zsuzsanna, főigazgató, Iparművészeti Múzeum

A cikkekhez lapozz.

Elolvasom »

Boros-gyűjtemény és programok

A berlini Boros-gyűjteményről írt bejegyzésem a BudapestBerlinSzalon blogján olvasható.

És egyszersmind programajánló:

A BBAUHAUS címet viselő alkalomra 2009. február 25-én 19 órakor kerül sor az Akkuban (Budapest VII., Kazinczy u. 21.).

A meghívott vendégek: Kapovits Réka építész, Molnár Éva, Molnár Farkas építész leánya, Kelle Antal formatervező és Martinkó József építészetkritikus. A beszélgetést Kovács Dániel művészettörténész vezeti majd (ez én vagyok). A zenéért Katona Dániel felel, valamint a program része Silke Helmerdik berlini médiaművész munkájának bemutatása, illetve Moholy-Nagy filmek vetítése is.

Gyertek el. Jó lesz.

Ja, és csütörtökön pedig Pecha Kucha! 

A budai vár felújításához 4. Egy helyreállítás lépcsőfokai

A Palota felújításáról szóló bejegyzéssorozat utolsó(nak szánt) darabjában immár szigorúan szubjektív módon azt írom le, hogyan képzelem egy optimális módon zajló új helyreállítás lépcsőfokait. Sajnos korántsem mondhatom, hogy a legfontosabb szakirodalmakat átnéztem: a Tanulmányok Budapest múltjából sorozat 29. száma, amely a Palota történetével foglalkozó 2001-es konferencia előadásait tartalmazza, például nem volt a kezemben. A leírtak értelmezéséhez lásd az előző bejegyzéseket: 

A budai vár felújításához 1.

A budai vár felújításához 2. Miért hagytuk, hogy így legyen?

A budai vár felújításához 3. A Palota ma - képekben

Elolvasom »

A budai vár felújításához 3. A Palota ma - képekben

A budai Palota felújításáról szóló bejegyzéssorozat következő darabjában, alább az épületcsoport jelenlegi állapota kerül terítékre. A körülbelül másfél-két héttel ezelőtt készült fotókhoz fűzött megjegyzésekben úgy aktuális, mint régóta fennálló problémákra szeretnék rámutatni. Ezek némelyike akár egyetlen nap alatt megoldható lenne - másikukhoz viszont új, kielégítő hosszú távú programra lenne szükség. Nem jártam be a teljes területet (lemerült a gép), de a legfontosabb homlokzatok itt vannak. Az ezt következő bejegyzésben a Palota jövőjéről lesz szó.

Előzmények:

A budai vár felújításához 1.

A budai vár felújításához 2. Miért hagytuk, hogy így legyen?

Elolvasom »

Péntek #49

A múlt héthez hasonlóan ismét rendkívüli szituációból: egy szétrobbantott fürdőszoba romjai fölül kívánok mindenkinek az enyémnél kellemesebb pénteket! Ha van egy kis szerencsém, eme roppant szórakoztató helyzet kitart a jövő hét péntekig. Ha nincs, addigra kitalálok valami újat, istenuccse.

Az 82 esztendős (már?!) Sir David Attenborough Charles Darwinról a Times hasábjain. Nem csak nálunk: német földön is mindegyre bukkannak elő a fel nem robbant világháborús bombák. Megöltek egy emberjogi ügyvédet és a segítségére siető újságírónőt Oroszországban január 19-én - ez a magyar sajtóból abszolút kimaradt. Nyelvreform Törökországban: a skót kapcsolat. Eötvös Péter-interjú a Hungarian Quarterly-ből. Húzogatják a derékszíjakat a nagy amerikai múzeumok - ebből megint nem lesz új Guggenheim... Két-háromezer fontot várnak a Sotheby's árverésén egy darab, pardon, szarért, korántsem nem átvitt értelemben. Belmondo újra a filmvásznon (a két hír között nincs összefüggés). Letűnhet a cenzori rendszer Kínában? Naomi Klein az izraeli termékek bojkottjára szólít fel a Guardian-ben - Martin Altmeyer azon csodálkozik a Tageszeitungban, mit keres az antiszemitizmus a baloldalon.

Ami azt illeti, én egyikőjüket sem értem igazán. Úgyhogy a végére egy hír, amiről tudom, hogy igazán megmelengeti hozzám igazán közelálló nőnemű ismerőseim szívét: 12 ezer fontnál ütötték le Mr Darcy portréját egy londoni árverésen - igen, azt, ami a filmben is szerepelt.

A képek Zachary Baldus munkái. Van belőlük még sok.

A budai vár felújításához 2. Miért hagytuk, hogy így legyen?

A Palotáról és helyreállításáról szóló bejegyzések következő darabjában az első, programadónak szánt írás után arra próbálunk választ találni, miként és hogyan alakult, alakulhatott ki az épületcsoport jelenlegi arculata.

Elolvasom »

A budai vár felújításához 1.

Több részből álló bejegyzés-sorozatot szeretnék szentelni egy régóta foglalkoztató témának: a budavári királyi palota felújításának. Az alábbi, első rész áttekintés a jelenlegi helyzetről és a lényeges előzményekről. A továbbiakban szó lesz a Palota mai állapotának legsúlyosabb problémáiról és az általam elképzelt, lehetséges jövőképről. A szituáció nagyzolónak tűnhet, de sajnos a Palota jövőjével szinte egyáltalán nem foglalkoznak nyilvános fórumok; talán a MuMa is segíthet kicsit abban, hogy ez változzék.

Elolvasom »

Péntek #48

Ezt a bejegyzést a dunaújvárosi vasútállomás várótermében ücsörögve írom, ahová beszűrődik a lakodalmas rock a restiből. Egy órát várhatok, mert elindulás előtt nem tájékozódtam a menetrend újabb módosulásairól. Tanuljatok káromból, feleim, és figyelmezzetek Elvirára.

És hogy mi újság van Dunaújvároson túl? Fény derülhet például Tycho Brahe halálának titkára. Egy londoni keresztény sofőr megtagadta, hogy vezesse az ateista kampánnyal beragasztózott buszt. Elhunyt Sir John Mortimer, drámaíró, a brit televízió történetének meghatározó személyisége. Denko Maleski macedón ex-külügyér a Balkán nemzeti afférjairól. A New York-i Morgan Library & Museum digitalizálja és elérhetővé teszi három Gutenberg-bibliájának egyikét. Nyolcvanéves Tintin - és Franciaországban komoly felháborodást keltett Matthew Parris cikke a Times-ben, miszerint a szőke szuperdetektív minden kétséget kizáróan meleg. Rossz ómen a zeneiparnak: bezár az USA legnagyobb zeneboltja. Külön jogvédelmet kaptak Ausztrália őslakos művészei. A Prado festményei a Google Earth-ban.

Képek: Silhouette Masterpiece Theatre

Jó hétvégét!

Berlin és a káosz

Mindenféle hosszas bejegyzéseken gondolkoztam Berlinnel kapcsolatban, mert a szilveszteri ott-időzés folyamán sokat fotóztam. Aztán rájöttem, hogy nagyon nehéz rendszerbe foglalni ez az egészet, mármint magát a várost, az általam lefotografált épületek által. Végül a legegyszerűbb módszert választottam: időrendben haladok, néhány, szelektált kép segítségével.

Elolvasom »

Péntek #47

Tudom, rapszodikusnak is csak enyhe iróniával nevezhető a frissülés, de oly kevés az idő, a kedv, és mi tagadás: a motiváció es. De utóbbi cseppet sem szokatlan. Hagyjuk.

Tony Blair, mint az Európai Unió elnöke? Sir Norman Rosenthal arról, hogy miért őriznek a nagy európai múzeumokban mindmáig olyan kincseket, amelyeket a náciok raboltak el jogos tulajdonosaiktól. Jonathan Jones ellenben felteszi a kérdést: miért kellene visszaadni őket? A gazdasági krízis valóságos katasztrófa a bécsi Albertina számára. Kétezer holttestet találtak Berlin közepén, egy középkori temetőben. Abdelwahab Meddeb francia-tuniszi filozófus a gázai háború kapcsán angolul az iszlám erőszakos örökségéről, és németül a két fél felelősségéről. Vajon tényleg csodára képes a kulturális fővárosi cím? Új tervek Babilon megmentésére. Hogyan lett a bájosan baloldali francia komikusból, Dieudonnéből radikális antiszemita? Újranyílik az első New Orleans-nak a Katrinában megsérült három nagyszínházából. Manuel Legris veszi át a bécsi balettet Harangozó Gyulától 2010 után. 

A fényképek Joel-Peter Witkin munkái egy komoly flickr-kollekcióból.

MuMa a Metropolban...

...illetve, ahogy mindenki még mindig ismeri: a Metró újságban. Bizony, kicsit meglepett, ahogy ma tallózgattam a lapban, a Lakótér melléklet címoldalán (cikk a link után :) három olyan épülettel találkoztam, amit tudtommal a MuMán kívül más nem nagyon prezentált a magyar nagyközönségben. A darmstadti színházról, a madridi Szent Mónika-templomról, illetve a moszkvai Vonalkód-házról van szó, amelyek közvetlenül egymás után kerültek be a 'present' kategória bejegyzései közé, 2008. áprilisában. A háromból két fénykép is ugyanaz. A cikk említi José Cruz Ovalle nemzetközi faépítészeti díját, amelyről (az építészfórum mellett) ugyancsak beszámolt a MuMa. A melléklet következő oldalán pedig Gilles Trehin Urville-jét mutatja be a lap, képpel, épp csak lehelletnyit átdolgozva a MuMáról átvett szöveget.

És hogy mit szólok mindehhez? Örülök! Elvégre a MuMa ezért indult, Kóti Lóránt cikke a Lakótérbe valószínűleg sosem született volna meg ebben a formában, ha nem olvashat itt ezekről az épületekről. Amelyek így általa sokkal több emberhez eljutottak, mint itt, ezen a fórumon (a héven mellettem ülő hölgy is érdeklődéssel nézegette a darmstadti színházat). Na jó, az Urville-kép aláírása csak egy kicsit felvizezett plágium, de Kóti Lóránt valóban elfilozofált a három épületen, és érdekes cikket kanyarított köréjük. Szóval őszintén örülök - legközelebb csak akkor örülnék egy kicsit jobban, ha kapnék egy e-mailt ilyenkor. Mert, ugye, nekem maximum az itt a fizetség :)

2008 és az építészet - poszttöredék

Az idei év volt az első, amelyet hivatásos építészeti szakíróként dolgoztam végig...

...na, most, hogy mindannyian kikacagtuk magunkat, folytatnám: így, miután figyelemmel követtem az év építészeti eseményeit, már amennyire tudtam, megpróbálom egy bejegyzés keretében összegezni, mi az, ami emlékezetes marad 2008-ból.

Az év első fele a gondtalanság jegyében telt, nem győztünk minden nap új Zaha Hadid-épületrők beszámolni. A gazdasági válság kiszélesedése aztán novemberben arra indított, hogy a sztárépítészet temetésére toborozzak. Ez persze túlzás, mint az a cikkből ki is derül, azt azonban David Chipperfield-del egyetértve azt gondolom (remélem), hogy a pénzügyi lehetőségek beszűkülése egyes okosabb társadalmakban ráirányítja majd a figyelmet az érzékenyebb, átgondoltabb és akár visszafogottabb építészeti gesztusokra. Az idén Pritzker-díjas Jean Nouvel azt példázza, hogy ehhez feltétlenül még a megtanult neveket sem kell elfelejtenünk.

A legtöbb megtanult név ugyanis érzésem szerint csupán önmagát ismételte 2008-ban. Gehry alaposan mellényúlt a torontói galériával, Libeskind és Calatrava az unalomig ismétli saját formáit, még az isteni Zaha is alig pillant fel a szalag mellől. Az év kellő felületességgel legjelesebbnek tűnő épületeit egy cikkben foglaltam össze, ezeket nem írnám le itt megint. A Mies van der Rohe-díjra nevezett épületek listáját mindenkinek ajánlom megnézegetésre; a hét magyar induló jobbnál-jobb.  

Jómagam egyértelműen pozitívumként gondolok Maróti Ákos és a doubleNegatives architecture szereplésére a Velencei Biennále magyar pavilonjában, és bevallom, magaménak érzem és büszke vagyok Somlai-Fischer Szabolcs (külföldön Adam) sikerére is. Az év adott néhány nagyon jó épületet a hazai közönségnek: Kis Péterék Práter utcai bérháza, a Mátyás téri Kesztyűgyár közösségi ház vagy a Paksi Képtár új épülete. Nem nehéz észrevenni, hogy mindhárom azt példázza, a recesszió nálunk nem a Lehman Brothers bedőlésével kezdődött: már az idei is a kis pénzből, okosan átgondolt épületek éve volt, és aligha lesz ez másképp jövőre.

Száznegyven milliárdos kormányzati negyedünk tehát nem lesz, pedig a projekt alapötletét sosem tartottam eredendően elvetéltnek. Janesch Péter pedig az átdolgozott tervvel a magyar építészet elmúlt időszakának egyik legjelentősebb nemzetközi sikerét aratta - a projekt körüli mismásolás miatt ez a siker itthon zavart pironkodásba fúlt, teljes joggal. Befulladt a Szent György téri Kis Péter-épület ugyancsak tragikomédiába illő története is, amelynek WérGidA adja epikus részletességű feldolgozását; nehezen tudok elképzelni két ennél nagyobb csődtömeget a következő évekre, bár ki tudja. Hisz ott van még a Városháza Fórum!

Egyetlen embert sem ismerek, aki őszintén hinné, hogy a Városháza Fórumból valaha lesz valami - igaz, nem kérdeztem meg minden ismerősömet. Ne legyen igazunk, kívánom. Egeraat mindenesetre bezárta budapesti irodáját - Oosterhuis és Lénárd ellenben megnyitotta a sajátját, igaz, minimál létszámmal. Az általuk tervezett CET nagy dobásnak ígérkezik. A Szent György teret leszámítva több uniós támogatással zajló programunk, mint a Zeneakadémia felújítása, vagy a szentendrei skanzen bővítése, mutatja, hogy egy komoly vezető képes sikerre vinni országos jelentőségű terveket is. Szívesen ide sorolnám a Szépművészeti bővítését, de a tervpályázat, illetve a hiánya körüli hercehurca miatt megbicsaklott a bizalmam benne; talán majd ha lesznek végleges látványtervek.

Az uniós forrásokból megvalósult fejlesztések nem egy helyütt igazolják azt a félelmet, hogy a kelleténél nagyvonalúbb anyagi támogatással bizony nem tudunk bánni. Ilyen példa volt már a nyírbátori Báthory-kastély újjáépítése, és ilyennek tartom Gyula esztelen beszökőkutasítását is. Hála az égnek azért több itt a jó példa, mint a rossz; Balatonfüred például a felújításoknak köszönhetően kihagyhatatlan úticéllá vált.

(...)

A kiegészítéseket, ellenvéleményeket, visszajelzéseket várom kommentbe. Az elkövetkezendő napokat nem itthon töltöm; a jövő héten várhatók új bejegyzések.

Mindenkinek jóval boldogabb és békésebb új évet kívánok az elmúltnál! 

Péntek #46

Komédia vagy meglepően korhű helyzetkép? - a Guardian a Brian életéről. Az utolsó független moszkvai rádióadó vezetője a fokozódó nyomásról. Emlékezés H. M.-re, akit mindenki csak a monogramjáról ismert, de megváltoztatta tudásunkat az emberi elméről. Banksy-körtúra - Betlehemben. Mexikó szegénység-ellenes programja, az Oportunidades olyan sikeres, hogy többek közt Bloomberg New York-i polgármester is fontogatja az adaptációt. Japánban nyoma sincs a nyomtatott sajtó válságának. Látogatás Európa utolsó megosztott városában. Oroszországban mindinkább nő a Sztálin-hívők száma. Törökország a frankfurti könyvvásáron. Jenkik a gulágon. Párizs újra az építészeti világ élére tör - hála az Erasmus-programnak (?!). 

Képek és videó Jiyeon Song költői projektjéről, a One Day One Poem Pavilionról. 

Via +MOOD

Péntek #45

Elnézést az elmaradt péntekért. Jövő héten pótolom.

Egy halálosan megfázott ember 

Péntek #44

Saját szavaival Bernard Tschumi az athéni Akropolisz-múzeumról. Nam June Paik díjat kapott Csörgő Attila magyar médiaművész. Miért beszélnek az építészek olyan sokat? Ideje lenne újraértékelni Paul Rudolph-ot. Jonathan Jones a Sagrada Familia befejezéséről. És ugyanő a görög istenek és a képregényhősök közti párhuzamokról. Libeskind két múzeumáról Amerikában. Damien Hirst pénzt követel egy 16 éves vetélytárstól.

Hatvan éves az emberi jogok nemzetközi nyilatkozata - Marc-Olivier Padis, az Esprit magazin főszerkesztője a kibővült Európa demokráciáiról. Az Eurozine összeállítása a 20. századról és a nemzeti emlékezetről. Mit keresnek a dánok még mindig Grönlandon?

A képek a Royal Institute of British Architects medáljával elismert brit építészhallgatók munkáiból valóak. Érdemes megnézni az összeállítást a Dezeen-en. 

Péntek #43

Ma nem olvasni-, hanem látnivalót ajánlok. December ötödikén megnyílt Szabó István életműkiállítása a Kortárs Építészeti Központban; lehet már olvasni róla itt, itt, itt, itt, és itt is. Aminek nagyon örülök, elvégre én vagyok a kurátor. :) A megnyitó remekül sikerült, és olyan sok gratulációt kaptam, hogy azt már nem lehet az udvariasság számlájára írni. Úgyhogy érdemes elmenni!

A kiállítás most hétvégén, szombaton és vasárnap 13-17 óra között látogatható, de el lehet menni a következő hétvégén is: pénteken 17-20 óra között, szombat-vasárnap 13-17 óra között.

Péntek #42

Zsidóság és Közép-Európa: érdekes és tanulságos cikkválogatás a Eurozine-en. Bábel tornya nem létezik: az angol nyelv közvetítő szerepéről ugyanott. Templommá és iskolává alakulnak az elhagyatott Wal-Martok. Knut és a fasizmus: 150. születésnapjára újraértékelődhet a norvég nemzeti kötő szerepe. Westminster püspöke a magáénak követel egy Piero della Francescát a National Gallery-ből. Állítsátok meg az építőket - egy berlini a Stadtschloss rekonstrukciójáról. Jonathan Glancey a Woolworths-ra emlékezik. A privatizáció kora lejárt.

És még sok-sok graffitis kép a marcofolio.net-en.

Péntek #41

Találkozás az ördög ügyvédjével: Jacques Vergès a Spiegel interjúalanya. A szibériai börtönben ülő Mihail Hodorkovszkij a Die Welt hasábjain értekezik a világválságról. A világtól elfeledve Ukrajna a milliók halálát okozó éhínség 75. évfordulójára emlékezik. A berlini Le Monde Diplomatique a mindent behálózó mexikói drogbűnözésről.

Jonathan Jones lerántja a leplet az aktokról. Megnyitott a dubai Pálma-sziget, de megállítja-e ez az ingatlanválságot az Emirátusok határainál? Az EU legfelsőbb bíróságán a Kraftwerk copyright-ügye. Interjú az idei Büchner-díjas Josef Winklerrel. Jeannette Winterson arról, hogyan segítték át a versei a tinédzseréveken. Mantegna-kiállítás a Louvre-ban - beszámoló az International Herald Tribune-ben. Saját Youtube-oldalt indított a Monty Python; érdemes megnézni a bevezető videót is... A világ húsz legjobb zenekara - hét amerikai, négy német, három orosz és a kilencedik: a Budapesti Fesztiválzenekar. Éljen soká Fischer Iván!

A képek a Zune Arts-ról valóak; érdemes szétnézni arrafelé.

Mostanában

A blogba sajnos nincs időm s energiám írni, de lehet olvasni, amit máshová. Megfontolt válogatás alább. (Egyébként épp egy hónapja volt utoljára ilyen összefoglaló. Rendszerességem ijesztő.)

Patyomkin és a használhatatlan építészet. Folly, boondoggle, Investitionsruine, Soda-Brücke; krumplivész és atomerőmű. Minden, ami csak kell.

James Bond, az építészet esküdt ellensége. Bár a filmet csak szerdán nézem meg, a cikket már egy hete megírtam. Pszt. 

Látogatás az épülő Fővám téri metróállomáson, hála a Modellfesztiválnak és a KÉK-nek.

A sztárépítészet halott. Az embernek nem illik Philip Starck mércéjével mérni magát, de itt megmondom a tutit.

Obama és McCain kampányának grafikai elemeiről. Erről aztán a Tilos Rádióban is megkérdeztek. Nem mondom meg, hol lehet meghallgatni. 

Első olvasatra "Az új racionalizmus felé" roppantmód hasonlít a sztárépítészetes cikkre (utóbbi a későbbi, egyébként). A másodikra is. Ez nem véletlen. 

Péntek #40 (Szombat #6)

Egy kis ország nagyot álmodik: az új alexandriai könyvtár és a hozzá kapcsolódó internetes projekt. Könyv jelent meg a Wittgenstein-család fordulatos és szomorú történetéről. Látogatás az egyik legismertebb élő szobrász, az indiai származású Anish Kapoor londoni műtermében. Obama győzelmi beszéde, mint az angol nyelv diadalmenete. Mit kell tudni a lassan jelentős nemzetközi hírforrássá fejlődő Bloomberg.com-ról? (Például azt, hogy Michael Bloomberg New York-i polgármester alapította, három évtizeddel ezelőtt.) A  hidegháború hiányzó atomfegyverei. A Monty Python híres halott papagájos vicce régebbi, mint gondoltuk - úgy 1600 évvel. Az ateisták közönségesek, a hívők kedvesek.. vagy mégsem? Pierre Boulez kurátorrá avanzsál a Louvre-ban. Adócsalással vádolják Fernando Boterót Olaszországban.

Kép: FFFFOUND!