Peter Eisenman és Patrick Bateman egy lakásban?

Különös párhuzamra derítettem fényt. A fenti képet, amely a keresett sorozatgyilkost, Patrick Batemant ábrázolja saját lakásában, a JoBlo.com egyik grafikusa, Reed készítette. A háttérről azonnal beugrott valami. Nem is olyan rég, 2007. augusztusában adta el Peter Eisenman, a neves amerikai építész, a berlini holokauszt-emlékmű tervezője New York-i lakását, 3,2 millió dollárért. A hír mellett a lakás egy fotója is látható volt (alább). Nézzük csak meg alaposabban! A háttérben ugyanaz a vízszintes ablak, baloldalt távcsővel, elöl pedig mindkét helyen Mies van der Rohe Barcelona-székei, épp csak különböző huzattal! (Bateman jó ízléssel egy Mackintosh-széket is elhelyezett a lakásban, balra fent, de sajnos lecserélte az angol klubfoteleket.) Úristen! Lehet, hogy Patrick Bateman, és Peter Eisenman lakásának új tulajdonosa, Noah Tepperberg impresszárió egy személy?!?

Moiré: vizuális varázslat a házfalon

Ha valaki többé-kevésbé alaposan megnézegette a Gardiner Museumról belinkelt fotókat a kettővel ezelőtti posztban, az első, de főleg a negyedik képen felfigyelhetett valami furcsaságra. Mégpedig arra, hogy a vízszintes árnyékolólamellák az épület középső részén egészen másfajta mintázatot mutatnak, mint amilyet kéne.

Ezt hívják Moiré-mintázatnak, vagy egyszerűen csak moirénak. A moiré interferencia-jelenség, vékony, párhuzamos vonalakkal borított felületeken jön létre (és itt megáll a tudományom). A lényeg, hogy ezt a digitális fotókon gyakran előforduló, kellemetlen jelenséget akár pozitívvá is fordíthatjuk; erre jött rá az ausztrál m3architects építésziroda. Az általuk tervezett Brisbane Girls Grammar School Creative Learning Centre hatemeletes épületénél egy nagyméretű nyugati homlokzatot kellett árnyékolniuk, amihez ők kettős, fekete-fehér csíkokkal tagolt üvegfelületet választottak. Az eredmény egy hatalmas moiré-mintázat, ami mozgásba jön, ha valaki elhalad az épület előtt.

A videókon a tervezett felület 1:11-hez arányú modellje látható, a brisbane-i Place Makers kiállításon.

Az épület azóta elkészült - a végeredményről sajnos nincs videó, de egy fotón jól látható, hogy a dolog működik.

Forrás: cityofsound

Az NL Architects virtuális valóságai

A velencei biennále itáliai pavilonjában, a meghívott tehetséges fiatalok között láttam a holland NL Architects tréfás, ugyanakkor elgondolkoztató montázsait - szerencsére Marcus Fairs felpakolta őket a dezeen-re, így meg tudom mutatni.

Gugli-fa a pálmaszigetek mellett: a tengervíz szintjének emelkedésével egyre több lakható szárazföldre lesz szükségünk.

A Csendes-óceán áramlati rendszere egy hely felé tereli a víz felszínén lebegő műanyaghulladékot. Ha az egyszer összeáll, akkora úszó sziget létre, mint Franciaország, Spanyolország és Olaszország területe együttvéve.

200 km/óra minimum - a minket körülvevő, általunk használt produktumokban gyakran különleges lehetőségek rejlenek, amelyeket egyáltalán nem használunk ki.

Európa fővárosaiban 18 négyzetkilométernyi irodaterület áll üresen. Ez annyi, mint Manhattan fele, vagy egy ötven ikertoronyból álló szellemváros. 

Még több kép itt. 

Az EMO utóda

Tarisznyás bölcsészek, figyelem! Elegetek van abból, hogy kitaszít a fogyasztói társadalom? Nincs egy göncötök, ami kifejezné az egyéniségetekhez tartozó mély szellemi hátteret, amikor el akartok menni a Bankba vagy az E-Clubba? Úgy érzitek, mindenki rajtatok röhög, amikor végigslattyogtok egy pláza folyosóján? Hogy megjelenéstek nem tükrözi a 21. század ifjúságának spleen-jét, a magyaros melankóliát és elvágyódást?

Itt a megoldás: ADYSAD - a kultúra öltöztet. 

Hamarosan elérhető az ország összes pontján.

Ötlet: én és a kisöcsém. Kivitelezés: utóbbi. 

110 éves A Világok Harca

Warwick Goble illusztrációja A világok harca első kiadásához, és az eredeti címlap

110 éve, 1898-ban jelent meg először a sci-fi világának egyik legmeghatározóbb műve, A világok harca Herbert George Wells tollából. A mű annak történetét meséli el, hogy a Marsról érkező földönkívüliek hogyan szállják meg a Földet speciális fegyverekkel felszerelt, lépkedő háromlábú gépeik, a tripodok segítségével.

Henrique Alvin-Correa illusztrációja A világok harcához, 1906

A darwinizmus és az evolúció elvének híveként ismert Wells 'az erősebb győz' alapon írta meg történetét, amelynek csattanója, hogy Anglia védtelen lakóit szinte írmagig kipusztító marslakókat végül egy láthatatlan apró baktérium semmisíti meg. A marsi civilizáció képzete azután kapott szárnyra, hogy 1878-ban Giovanni Virginio Schiaparelli olasz asztronómus természetes vízfolyásokat fedezett fel a bolygón, az angolul 'kanális'-ként fordított képződményeknek pedig sokan mesterséges eredetet tulajdonítottak.

Borító Jeff Wayne musical-ének 2005-ös brit kiadásához

Wells művének mindmáig legismertebb feldolgozása Orson Welles amerikai rendező rádióadaptációja. Ennek 1938. október 30-án, Halloween éjszakáján történő első sugárzása a média történelmének egyik legnagyobb tömeghisztériáját váltotta ki. A hatvanperces, reklámok nélküli műsorban hírekként interpretálták Wells regényét, mintha élőben közvetítenék az inváziót. Az adás közben bekapcsolódó hallgatók ezrei azonban valóságként értelmezték a helyzetet. A legrosszabbul a Washington állambeli Concrete városka járt, a rádiójáték csúcspontján ugyanis egy véletlen miatt hirtelen az egész településen elment az áram, mire több száz pánikba esett ember kezdett a környező hegyek felé menekülni.

Michael Condron 1998-as tripod-szobra Woking városában (Surrey, Anglia)

A bejegyzés illusztrációjaként szolgáló képeken azt (is) érdemes megfigyelni, hogyan változott a földönkívüli civilizációkról alkotott képünk a századnyi év alatt. Az első illusztrátorok mesterséges és organikus formák egyvelegeként képzelték képzelték el az idegenek halálgépeit. Ez Verne aranykora: Henrique Alvin-Correa furcsa 1906-os gépe akár Nemo kapitány vagy Hódító Robur szerkentyűje is lehetne. Később a tripodok jóval mechanikusabb, high-tech jelleget öltöttek, Spielberg 2005-ös feldolgozásában azonban (meggyőződésem, hogy nem kis részt az Alien-filmek és H. R. Giger svájci grafikus hatására) némileg visszatért az organikus jelleg. Épp csak annyira, hogy kellőképp taszító lehessen.

Jelenet Spielberg 2005-ös filmjéből

Ajánlom még ezt az oldalt, ahol A világok harcának többtucatnyi kiadását gyűjtötték össze; a különböző korokból származó borítók közt igazi élmény böngészni. A könyv magyar kiadása letölthető a a MEK-ből, sőt, Welles 1938-as rádiójátékát is meg lehet hallgatni az archive.org-on. Jeff Wayne klasszikussá érett 1978-as musical-feldolgozásába pedig a mű saját honlapján érdemes belekóstolni.

Eredeti másolatok?

A hír: egy múlt héten szignált, 685 millió dolláros szerződés értelmében felépítik az Arab-félszigeteken fekvő Dubaiban a franciaországi Lyon városának másolatát.

Az eredeti Lyon - Lugdunum fotója, flickr.com 

Az Emivest dubai befektetőcég eredetileg egy francia egyetemváros felépítését tervezte csupán a lyon-i univerzitással együttműködve, ám az új tervek szerint hétszáz (angol) hektáron, azaz körülbelül a párizsi Quartier Latin nagyságának megfelelő területen az oktatási intézmények mellett „hotel-iskola”, filmes könyvtár, különféle lyon-i múzeumok kihelyezett intézményei és egy, az Olympique Lyonnais által üzemeltetett futball-központ kap helyet.

A bankautomatákat meg nyilván a Crédit Lyonnais kezeli majd. 

Lyoni utcakép - fotó: Stuck in Customs, flickr.com 

Maga a hír voltaképp nem oly meglepő. Az Egyesült Arab Emirátusok tagjaként Dubai vezetése tisztában van vele, hogy a környék olajkészletei záros határidőn, körülbelül két évtizeden belül kimerülnek. A miniállam jövedelme ezért már ma is nagyrészt a vámmentes kereskedelemre, az üzleti szolgáltatásokra és az ingatlanügyletekre épül – az utóbbi legjobb ösztönzője pedig, mint tudjuk, a turizmus.

Az elmúlt néhány év alatt Dubai a semmiből arculatot épített – persze sok-sok millió dollárért. Itt áll az első hétcsillagos hotel a glóbuszon, épül a világ legmagasabb felhőkarcolója és leghosszabb ívhídja, a szűkös partszakaszt pedig gigantikus, pálma alakú mesterséges szigetekkel bővítik. Míg a szomszédos Abu-Dhabiban a Louvre és a Guggenheim fiókmúzeumainak megnyitásával a kulturális turizmusra hajtanak rá, addig high-tech szálloda- és irodatornyaival Dubai a kereskedelmi turizmus fellegvárává válik a szemünk láttára.

Dubai 1990-ben és 2003-ban 

A turizmushoz azonban turisták is kellenek. A hvg legfrissebb nyomtatott száma szerint Európa 2007-ben még mindig a világ első számú turisztikai célpontja volt, 480 millió itt töltött nappal, míg a Közel-Kelet csak ennek alig tizedét, 46 millió napot tudhatott magáénak. Nagy-Britannia és Németország (egyelőre) nemcsak a világ vezető gazdasági hatalmai, de az öreg Európa valami olyasmit tud, amit a virgonc közel-keleti kistigrisek sosem fognak: kultúrának és művészetnek a globális trendeket mindmáig meghatározó, habár évezredek alatt felhalmozódott, szinte fellengzősen gazdag lerakata ez a kontinens. 

De átadhat-e valamit ebből a „sokféleségben egységes” európaiságból egy másolatváros? A kérdés persze költői, tán inkább úgy kéne feltenni: milyen jelentést hordoz egy ilyen replika manapság? Egy város személyisége nem pusztán az egymás mellé helyezett (eredeti vagy újjá- és átépített) épületek fizikaiságából, vizuális és esztétikai univerzumából tevődik össze, de a mindennapi használat során keletkező, sokszor csak fogalmi szinten létező elemekből is, a helyi tömegközlekedés menetrendjétől a zöldségesstandok feliratain át a piac melletti kávézóig, ahol a legjobb a kapucsínó. Hogy mindehhez hozzátartoznak-e a városlakók, érzelmeikkel, gondolataikkal, azaz, hogy a hely feltételezi-e az embert és fordítva, azt lehet vitatni. De szerintem nem érdemes.

The Venetian Hotel, Las Vegas - fotó: thinboyfatter, flickr.com 

És nem azt mondom, hogy a másolatvárosoknak nincs létértelme. A legszorosabb értelemben vett másolathelyek, mint Las Vegas, vagy Disneyland, voltaképpen bírnak önálló esztétikai, érzelmi értékkel, a gazdaságin túl. Mert ha más nem is: materializálódásai az európai történelem (ha úgy tetszik: az óhaza) iránti sóvárgásnak, és az ismert helyek eszünkbe idézésével a kollektív kulturális tudat jóhiszemű, bár sokszor butácska befolyásolói. 

De mit keresne egy francia kisváros a Dubai-öböl partján? Egy olyan város, amelynek nincsenek világszerte ismert műemlékei, de vannak specifikus, helyszínhez kötődő építési hagyományai, anyagai, szokásai, vannak értékei és szégyenfoltjai, egyszóval: van atmoszférája? A motívumok puszta kopírozásával nem hozható létre új érték, ám megkérdőjeleződik az, ami a réginek épp egyszeriségében rejlik. Nem az, amit Lyonnak hívnak, hanem az, amit Lyonnak éreznek.

A római Szent Péter mintájára épült katedrális az elefántcsontparti Yamoussoukróban - fotó: John Spier, flickr.com 

A város vezetői, akik a név franchise-olásában a Guggenheimhez és a Louvre-hoz hasonlóan valószínűleg csak az anyagi hasznot látják, nem mérik fel, hogy a hamis nosztalgia, az áltörténelmiség ezer kilométerekkel arrébbról is legalább annyit árthat Lyonnak, mint amennyit használ. Aki egyszer látta a Dózsepalotát Vegasban, a Szent Péter-székesegyházat Elefántcsontparton vagy az Eiffel-tornyot Kínában, az már fogja ugyanazt érezni az eredeti láttán. Még akkor sem, ha az az eredeti.

Újabb adag önfétis

Ha sokat és jót akartok olvasni :) Oké, csak hogy látni lehessen: tényleg dolgozom.

Válogatás 2007 legjobb terveiből. Iszonyatosan büszke vagyok rá, hogy elneveztem Zaha Hadidot Keleti Boszorkánynak. Egyébként meglepően jó cikk lett. Szerintem.

Hogyan lett (lesz) világváros az isten háta mögötti Torontóból néhány év alatt. Sokat akart a szarka, és megkapta.

2008-ban kulturális főváros Liverpool és Stavanger. Az első fejezet egy Beatles-szám címét viseli. Ez vicc.

Tel-Avivban olyan dolgok történnek, amik nálunk nem. 

Elfecsérelt esélyek 2007-ben. A cikk, melynek készítése közben elhunyt a fényképezőgépem, így csak négy helyszínhez kapunk friss fotókat, a többihez látványterveket. (De ezt nem tudhatja meg senki.) Juhé. 

Best of 2007, Felvonásköz és Ámos-Anna Múzeum

Kiosztották az Award of Excellence-díjakat, avagy: a legjobb házak idén 

 A lift-sztori

Megnyílt a szentendrei Ámos-Anna Múzeum, amihez ezúton is gratulálok Norbinak és Olginak. Csodás hely, mindenkinek érdemes meglátogatnia. 

+

A tranzit.blog elég jól nyomja - egyetlen bejegyzéshez máris annyi a komment, amennyit én egy hónapig gyűjtök :) Az ajánló aktualitását persze az adja, hogy én fotóztam a Vörösmarty téri cikkhez, de azért csak tessék olvasgatni a tranzit.blogot.

Vörösmarty tér & Sztárépítészi bakiparádé

Kérésre, bár nem terveztem: ezentúl belinkelem ide az elviselhetőbb cikkeket, így nem köll keresgélni. Katt a képre.

Elsőként megöljük az építészeket

Danny Lyon 65 éves, fotós és filmes. A hatvanas-hetvenes években a legéleslátóbb (szocio)fotósok közé tartozott Amerika-szerte; híres könyve készült Alsó-Manhattan átépítéséről, a történelmi negyedek megsemmisüléséről, 1967-68 között pedig hat állami börtönben készített sorozatot. Közben baráti kapcsolatba került sok elítélttel, majd az emberi jogok védelmezőjévé vált. Ma vidéken, saját farmján él. Amikor a New York Times felkérte, hogy írja le tíz pontban, hogyan segítene egy városon, egy szabadkozó, szolid bevezetést, és az alábbi listát kapta vissza.

1. Először megöljük az építészeket.

 2. Aztán felégetjük a bevásárlóközpontokat. (Nagy Sándor példáját követve megkíméljük a könyvesboltokat és mozikat, ahogyan ő megkímélte Pindarosz házát és könyvtárát, amikor lángba borította Thébát.)

3. Adócsökkentéssel, anyagi támogatással ösztönözzük a kisvállalkozókat, hogy építkezzenek a romokon, vagy nyissanak üzletet a belvárosban.

4. Ösztökéljük az embereket a biciklihasználatra.

5. Csak elektromos meghajtású eszközökkel lehet közlekedni. (Sok kínai város már betoltotta a motorkerékpárokat, csak az elektromosakat engedik.)

6. A World Trade Center helyét pontosan úgy hagyjuk, ahogyan most van, friss vízzel töltkük fel és teleültetjük rózsaszín, fehér és sárga vízililiomokkal. Telerakjuk sügérekkel, pontyokkal, csellével meg teknősökkel. Pecázni csak tizenkét éven aluliaknak lehet. (A forrásvíz jöhetne a Beckman's Swamp-ból, ami az utcák alá van temetve, kelet felé.) Ide egy kis Voltaire-szobrot is kellene állítani.

7. A város területének tíz százaléka beépítetlen kell legyen. Ha nincs elég hely, elbontjuk a bankházakat, és a helyükre őshonos füveket és virágokat telepítünk. A beépítetlen terület negyedén zöldségeket kell termeszteni.

8. A kisállatok bárhova bemehetnek.

9. Mobiltelefonrendőrség széles, "Mobiltelefonrendőrség" feliratú vállszalaggal.

10. Adócsökkentés és tízezer dollárig terjedő pénzügyi juttatás mindenkiért, akit sikerül beilleszteni a társadalomba. Minden polgár megkapja ezt az összeget, aki megbarátkozik egy prostituálttal, bűnözővel, dogfüggővel vagy -kereskedővel, és az ezen a barátságon keresztül a társadalom hasznos, békés tagjává válik. Nincs létszámkorlátozás, bármennyi embert jó útra téríthetsz, és nincs megszabva az sem, mennyit kaphatsz maximálisan. Sok szerencsét! 

forrás: archinect

Örökkévalóság - elérhető áron

Ezt kínálja a Nagy Piramis: örök nyugvóhelyet, mindössze 700 euróért. És a nyugvóhely sem akármilyen: nemcsak igazi, piramis alakú piramis, de vagy négyszer magasabb, mint Kheopsz sárkupaca Gízában. Már ha elkészül.

Elolvasom »

All-you-can-think, Budapest, Széna tér

Erős bástyánk, elvtársak, a kultúra. Bujdosó Attila szerint legalábbis, aki átjárható, mindenki számára nyitott elefántcsonttornyot tervezett a Széna térre diplomamunkájában. Az Attila által japán mintára alkotott fogalmat (kangaehodai) nehz magyarítani, angolul talán "all-you-can-think"-ként lehetne fordítani; olyan helyet jelöl, ahol korlátlanul fogyaszthatunk szellemi javakat.

Elolvasom »

Single Hauz

A Single Hauz, nomen est omen, egyszemélyes lakóhely. A lengyel front_architects által kidolgozott, ötven négyzetméteres dobozház különlegessége, hogy hosszú lábakra tervezték. Így bárhol állítod fel, mindig szeparált, intim térhez jutsz.

Nem túk sokhoz, az igaz. Viszont milyen menő a legutolsó látványterv, nem?

forrás: bldgblog

39GeorgeV

Salvador Dalí és a házfal találkozása. Nem, mindez nem egy átmulatott madridi éjszakán zajlott le, hanem jelenleg is látható Párizsban, a 14 rue Montcalm alatt. Vagy helyén. A 39GeorgeV az urbanisztika szürreális arcát próbálja megmutatni, egy becsomagolt párizsi házat, és egy eltorzítva vásznakra kasírozott, jellegzetes haussmann-i épülethomlokzatot használva fel. 

A borításra, amely egyébként valóban az alatta rejtőző, felújítás alatt álló épületet ábrázolja, a nagyobb illúzió kedvéért még gipszpárkányt is rögzítettek. A látvány megdöbbentően hatásos, videón nézve is.

forrás: arch*idea

Ron Mueck

A kedves és őrült szobrász, Ron Mueck hatalmasra nagyított, mégis zavaróan intim emberalakjai most a Forth Worth-i Modern Art Museum látogatóit döbbentgetik. Az installációk felállításáról The Modern rakott fel képeket a flickr-ra.

forrás: Boing Boing

Jacek Yerka

A lengyel szürrealista, Jacek Yerka fantasztikus tájképeiről és építményeiről ismert. Az ötvenöt éves művész 1980 óta dolgozik hivatásos festőként; előképei között leginkább a németalföldi reneszánsz nagy neveit említi: Boscht, id. Pieter Brueghelt, Hugo van der Goes-t és Jan van Eyck-et. 1995-ben Yerkát a World Fantasy Award legjobb művésznek járó díjával tüntették ki.

Yerka: A lakótelepen csend van, 1984

Yerka: Az utca, 2007

Yerka: Erózió, 2000

Yerka: Ősz Maderában, 2004 

Jacek Yerka világa

forrás: architecture.mnp

Inversion House

Az Inversion House, azaz a (ki)Fordított Ház Dan Havel és Dean Ruck projektje. Egy houstoni családi házat építettek át saját anyagaiból. A négyszáz órás munka után a ház úgy fest, mintha valaki megfogta és belülről kifordította volna az utcai homlokzatot, mint egy zoknit.

A munkát a hátsó oldalon, egy kis lyukkal kezdték, és fokozatosan haladtak a 2x12 méteres főhomlokzat felé. A ház így tulajdonképp alagúttá vált. A környéken lakók és az arra járók nagyon megszerették az épületet: a fotózások mindennaposak. Az egyik alkotó, Havel ennek okát abban fedezte fel, hogy a ház a látogatókat A Gyűrűk Urából és a Star Warsból ismert fantasztikus építményekre emlékezteti.

forrás: architecture.mnp