Mi lesz az új városházából?

Erick van Egeraat nyerte a budapesti Városházára kiírt 'nemzetközi' pályázatot. Az a holland építész, aki egyetlenként a nemzetközileg ismert nevek közül évek óta működik Budapesten, sőt, saját irodát tart fenn (a második egyfecske, Kas Oosterhuis és Lénárd Ilona budapesti műhelye, tavaly szeptemberben nyílt meg, a Közraktárak-projekthez kapcsolódva). A nyertes tervet az iroda jól bejáratott sajtóosztálya szétküldte a megfelelő internetes fórumokra. Az itt látható képek például a dezeenről származnak, de november 3-án ez az épület volt a BD Online napi képe is.

Capisci? Egeraatot ismerik és komolyan veszik - külföldön is. Tud bánni a sajtóval, úgy, ahogy egyetlen más magyarországi iroda sem (mert nincs is meg rá a lehetőségük, de ez más tészta). Egeraat elérte a győzelmével, hogy külföldön a 'komolyan vehető' címkét kapja meg ez a beruházás, még akkor is, ha mi itthon tudjuk, hogy ez nincs így.

Mert ugye milyen nemzetközi pályázat az, amelyen csupa Magyarországon működő iroda indul... Ez tréfa. De legalább volt pályázat, és legalább a nyertes olyasvalaki, akire külföldön is elismerően bólintanak, nem meghökkenve csóválják a fejüket. Budapestnek akkor szüksége van erre, mint egy falat kenyérre. Ez nem feloldozás, utólag sem, persze, mint ahogy Janesch Péter Holcim-díja sem az a kormányzati negyed pályázatának hibáira.

A nyertes terv korántsem tökéletes, mi több. Érzékenyen viszonyul az eredeti, Hillebrandt-féle tervhez, de látványosan nem tud mit kezdeni a Madách-házak tengelyével és az onnét adódó rálátással. Térfalat képez a Károly körúton, de részletmegoldásai (egyelőre) elnagyoltak, maszatolósak. Igaz ez az eredeti épülethez közvetlenül kapcsolódó szárnyak architektúrájára is, különösen a Bárczy utcai ficak tekintetében. Kihasználatlanok és butának tűnnek a hatalmas tetőfelületek. Mesterkélt és nyilvánvalóan átgondolatlan számos apró, de látványos részlet, a főhomlokzat zöld falától a térképzésekig. A lenti képek megcsodálható vízesést pedig egyszerűen nem is tudom mire vélni, ezért elkönyvelem a tervpályázati látványtervek szokásos, jóakaratból fakadó túlkapásai közé.

És mégis. Minden gyerekbetegségével együtt erről a tervről ordít a lehetőség. Hogy sok munkával, de jó épület válhat. És hogy igen, erre van szükség ezen az évtizedekig elhanyagolt, szétcseszett területen, a város szívében, a polgármesteri hivatal közvetlen szomszédságában. Hogy ez a vízió képes Budapest Szívévé válni. CSAK NE RONTSUK MÁR EL.

Még valami. A beérkezett és nyilvánossá tett pályaművek (mint ismeretes, hat művet, köztük például a Sporaarchitects munkáját, kizárták és nem is mutatták be, ezügyben elég nagy a mozgolódás) egytől egyig igen magas színvonalat képviseltek, bizonyítékaként annak, hogy a nyílt pályázat igenis ösztönzője az építészeti minőségnek. Na ezt a kolosszális tanulságot kéne levonni.

---

További olvasnivalók a Városképp blogon, Bardóczi Sándortól az építészfórumon, illetve az első híradás ugyanott, és tanulságos kommentjei. WérGidA, gondolom, még írja. :)

UPDATE: azért idelinkelem WérGidA régebbi, vonatkozó posztját, Andris tanácsára. 

Átalakul a Blaha Lujza tér?

Urbanistánál találtam ezeket a képeket, de mint kiderült, egy Népszabi-cikk mellékleteként is láthattam volna őket - alighanem akkor, ha a cikket nem kinyomtatott formában olvasom.  A látványterven, valószínűleg nem sokan találnák ki: a Blaha Lujza téri Corvin Áruház eredeti - ma is létező, ám fémburok alá rejtett - homlokzata látható, magát a tömböt pedig hatalmas, ezüstös, az oldalhomlokzatokba is belehasító struktúra koronázza. 

Mint a Népszabiból kiderül, ez csak a Művészetek Palotáját is felépítő Zoboki-Demeter építésziroda víziója; mindenesetre van saját honlapja, ahol lehet ötletelni is a hasznosításáról.  A cikket egyébként érdemes elolvasni, már csak azért is, hogy lássuk: Magyarország egyik vezető (illetve annak tartott) építésze hogyan gondolkodik a főváros jövőjéről. Engem azonban most jobban érdekel ez a terv, illetve annak építészeti vetületei.  

Zobokiék helyesen éreznek rá, hogy a Blaha nem működik városi térként, ami nem is csoda, hiszen maga is egy hiánynak: a Nemzeti Színház felrobbantásának köszönheti létét. A Corvin homlokzatának rekonstrukciója önmagában nem ad a térnek súlypontot; ezt megtehette volna a mellé épülő Europeum (illetve momentán Blaha Center Hotel, ha jól tudom), de ehhez sem a megbízónak, sem az építésznek nem volt bátorsága. Zoboki ezzel szemben itt képes olyan markáns kortárs elemet helyezni a térre/be, amely összefogó elemként, egyfajta keretként működik. Úgy teszi idézőjelbe a felújított (egyébként a városi közösség emlékezetéből már kiesett) eredeti homlokzatot, hogy emlékeztet a köztes állapotra, a bádogdobozra, ugyanakkor újszerű és merész. Az előrenyúló párkánymotívum hasonló, csak még praktikusabb és a helyszínhez illőbb, mint a koppenhágai új operaház (az Operaen) esetében.

Henning Larsen: Operaház, Koppenhága,  2000-2005. Kép: wikipédia

Zoboki elképzelése bátor és határozott; meggyőződésem, hogy Budapestnek sok ilyen kortárs jelre lenne szüksége, akár ideiglenes, akár állandó jelleggel. Kár, hogy sosem fog mgvalósulni. 

De hová tűnt Zaha Hadid?

A kérdésre a rövid válasz: sehova. A díva itt van, dolgozik, és olyan mennyiségben ontja a terveket, hogy az már gyanús. Mégis, annak ellenére, hogy hetente legalább egy cikket írok róla, szinte minden tervében fel lehet fedezni valamilyen elcsodálkoztató, de csak rá jellemző újdonságot. Nem értem, hogy csinálja.

Elolvasom »

GRAFT: Templom és koncertterem, Wünsdorf, Németország

A hatezer lelkes Wünsdorf körülbelül negyven kilométerre fekszik Berlintől, dél felé. A kettéosztott Németország idejében a falu környéke a szovjet hadsereg fennhatósága alá tartozott, így a vasfüggöny leomlása után a helyiek éppúgy rácsodálkoztak az érintetlenül maradt természeti környezetre, mint a magyarok a gödöllői kastélyra.

A felhagyott, több tízezer fő befogadására képes laktanyából mostanában alakul új egészségügyi, rekreációs és sportközpont. Az egyik, meghatározónak szánt épületre nemrég írtak ki pályázatot; a csarnok nemcsak imaházként fog szolgálni, de alkalmanként koncerteket és előadásokat is tartanának benne. A pályázatot a berlini GRAFT építésziroda nyerte meg, amelynek egyik tagját, Thomas Willemeitet nemrég a negyven legtehetségesebb fiatal európai építész közé választották.

A GRAFT kristályszerű, fémszerkezettel és üvegborítással készülő épületét a környék változatos domborzata, az egymásba olvadó lankák összessége ihlette. Fontos szempont volt, hogy a táj része maradjon a látványnak - az üvegfal ezért kap nagy szerepet. A grandiózus szerkezet méltó környezetet teremt a szakrális funkcióknak, az esetenkénti színházi előadásokhoz pedig külön technikai apparátussal látják el az épületet.

Valahogy mégsem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a wünsdorfi templom csupán a tökéletesre fejlesztett tervezőszoftverek egyik újabb kínos torzszüleménye. (A gyanakvást alighanem tom éleslátó kommentje ültette el bennem.) A látványtervek meghatóan szépek - nincs az a megbízó, aki a fejét rázná a láttukon. Pedig egy ilyen óriási, csupaüveg épület fenntartása és temperálása hatalmas összegeket emészt fel (ezt egyszerűen felmérheti, aki már járt üvegházban) - ha pedig más eszközökkel, például többszörös üvegrétegekkel, klimatizált homlokzattal vagy lamellákkal védekeznek a nap ellen, oda a látvány. Lehetséges, hogy a domború üvegcellák segítenek valamit, de hogy sokat, azt kétlem.

Hogy lesz-e tanulsága a történetnek, az persze csak akkor dől el, ha valóban felépítik; egyelőre még tart a tervezési fázis.

Forrás: e-architect

Niemeyer még mindig dolgozik...

...ami szerintem több, mint ijesztő. Elvégre mégiscsak 1907-ben született - abban az évben, amikor Frida Kahlo, Katharine Hepburn, Dora Maar vagy Rózsa Miklós, a Ben-Hur zeneszerzője.

| View | Upload your own

Niemeyer megállíthatatlan. A harmincas-negyvenes években még együtt dolgozott a nála húsz évvel idősebb Le Corbuiser-vel. Legismertebb műve Brazília új fővárosának megtervezése volt, amelyet a hatvanas-hetvenes években az építészet forradalmi nyelvezetéért ünnepeltek, kicsivel később pedig a rövidlátó urbanisztika miatt kárhoztattak. Mindegy, elkészült, és Niemeyer azóta sem tette le a ceruzát: összetéveszthetetlen betonépületei nem csak hogy a világ számos pontján feltűnnek (legutóbb egy spanyolországi megamúzeumáról keltek hírek), de állandó ihletést is jelentenek a kortárs építészet számára.

A képeken a mester legújabb, a chilei Valparasóba tervezett kulturális központja látható. Érdekes, hogy a spanyol projekthez hasonlóan itt is nagyon egyszerű a formavilág és a képi megjelenítés is - de azért ebből nem akarok következtetéseket levonni. Aki szeretne, tegye meg maga.

Forrás: Plataforma Arquitectura

Jean-Marie Massaud repülő szállodája

A léghajókról mindig az a Gerald Durrell-mesekönyv jut az eszembe, amelyikben a nagybácsi eljön a keresztgyerekeiért, és elviszi őket Föld körüli útra, egy évre. Léghajóval. Az mennyire klafa! Egy ilyen szerkezettel én is bevállalnék egy hasonló túrát.

Elolvasom »

Hogyan tovább, Szépművészeti?

Nemrég a kezembe került egy nagy, színes, képes album a világ legszebb múzeumairól. Utálom a nagy, színes és képes albumokat, de ebbe belelapoztam örömmel várva, hogy mikor látom viszont kedvencemet, a budapesti Szépművészeti Múzeumot. Mondanom sem kell: említésre sem került az angolból utánnyomott szövegben. Pedig számos kisebb és kevésbé jelentős gyűjtemény szerepelt a könyvben. Hogy miért?

Erre nem tartott túl sokáig rájönnöm: jól fotózhatóak voltak. A kisebb gyűjtemények mindannyiszor egy-egy nemzetközileg ismert építész által tervezett otthonban laktak, sőt, nemegyszer épp ez a mű volt az illető mester első nagy dobása, ami hozzásegítette a világhírhez. Az 1906-ban befejezett Szépművészeti mesterei, a Schikedanz-Herzog páros neve azonban aligha mond valamit egy külföldi szerkesztőnek. Ó, John, akkor inkább fotózz a Museumsquartier-ben. Hogy Bécs már két hellyel szerepel? De ott legalább történik valami.

Na ja.

Most azonban lehetőségünk nyílik arra, hogy ezen változtassunk. Hogy a Szépművészeti a másodvonal éléről egyetlen jól irányzott marketingrúgással az elsővonal hátsó soraiba repüljön. A különbség óriási. Az elsővonalról beszélnek. A másodvonalról nem.

A rúgásra megvan a pénz: 3,8 milliárd forint. Nem olyan sok, de errefelé annak számít. És, lélegezhetünk fel nyugodtan, már a tervek is megvannak: elkészítette őket Szécsi Zsolt.

Vaszfürájn Szécsi Zsolt? Hát tudod. Az ÁMRK-s. Na. Az igazgató. Ferihegy 1. - tényleg szép lett. Aki ezt nyilatkozta a 2004-es Dísz téri pályázatról: 'A lehető legkisebb és a környezettel harmonizáló új épületet kell építeni a rom mellé. A Várnegyedben nincs szükség öncélú építészeti mutatványra, a környező palotákkal rivalizáló modern ikonra.'

Aha. Hogy Szécsi Zsoltot és brigádját, akik az állami tulajdonú ÁMRK-t reprezentálták a pályázaton, nem sokkal előtte, nyílt versenyben, legyőzte Kis Péter, aki egy látványos, 'modern ikont' vizionált a Szent György-téri évtizedes posványba? Biztos csak a fájdalom beszélt belőle. Végül is, érthető.

Az ellenben kevésbé érthető, hogy miként akar Baán László főigazgató pályázatot kiírni a múzeumbővítés felszín felett megjelenő, vizuális jelére. Semmiféle jelet nem látok a felszínen. És a rajzok alapján valószínűleg a térszín alatti terület is meglehetősen jeltelen lehet. Jellegtelen, hogy azt ne mondjam.

Félreértés ne essék: nincs probléma azzal, ha valaki, akár Szécsi Zsolt, megbízással készít előzetes terveket a beépítésre. Azzal azonban, ha terveket készít, amik aztán megépülnek, a tetejére meg majd pályázattal rittyentünk egy... egy... obeliszket! - nos, ezzel baj van. Komoly.

Mert ezzel pont a lényeg veszne el. Nem, nem a pénz a lényeg. Persze az is fontos lenne, hisz, néhány milliárddal kevesebbért ugyan, de itt is ugyanaz játszódna le, mint a Dísz tér esetében. Az a csata még nem ért véget - ez meg még el sem kezdődött. Ám bizonyos jelek arra utalnak, hogy az aknamunka már javában folyik. Miért is maradt el a bővítésről szóló sajtótájékoztató októberben, ami mellesleg Cselovszki Zoltán tartott volna? Miért nem lehet épkézláb információkhoz jutni arról, hogy pontosan milyen formában költenék el azt a 3,8 milliárd forintot? 

De a lényeg, mint említettem, nem ez. A lényeg, hogy egy jól kiválasztott tervezővel, egy jól irányzott gesztussal el tudjuk helyezni a Szépművészetit a kulturális köztérben. Ez hihetetlenül  nagy felelősség. Ha olyan bővítés épül, amely a nemzetközi porondon is feltűnést kelt, és az építészeti-művészeti magazinok, mondjuk az A10-től a Domusig, bemutatják az új Szépművészetit, akkor a közönségben talán, végre, rögzülhet: odass, van egy kis múzeum Budapesten, amit érdemes megnézni. Van valami, amiért érdemes elmenni a Hősök terére. Budapestre. 

A felbőszült örökségvédők és a kapálózó kortársikon-festők lecsillapítására: ez nem kétpólusos dolog. Nem az van, hogy vagy üvegpiramis, vagy aluljáró. Épp azért kéne akár meghívásos pályázatot kiírni, hogy az építészek bebizonyíthassák: milliónyi jobbnál jobb lehetőséggel tudnak minket elkápráztatni. Csak kápráztathassanak. 

Lehet aztán, hogy nem lenne elég pénzünk igazán nagy neveket meghívni ide. De ez talán nem is olyan nagy baj. Miért ne adhatnánk meg a lehetőséget másoknak? Nem lehetetlen dolog ez: Pannonhalmán hamarosan dolgozni kezd John Pawson, aki Novy Dvúr-ban az egyházi építészet korszakos darabját helyezte le a lágy cseh dombok közé.

Tessék beizzítani középszeren ellustult fantáziánkat.

Vajon mit tervezne a Hősök terére a 3deluxe? Az 1992-ben alapított német irodának egyetlen állandó épülete jött létre eddig, a Leonardo Glass Cube a Glaskoch üvegipari cég megbízásából Bad Driburgban. Ennek fotói azonban körbejárták a világsajtót. A látszat megtévesztő: a pavilonméretűnek tűnő építmény hét méterre emelkedik ki a földből, és 2400 négyzetméternyi hasznos alapterületet rejt. 

Mit kezdene egy 19. századi európai köztérrel Aoki Jun? A negyvenegy éves japán építész az utóbbi években világmárkáknak tervezett üzleteket - talán segíthetne a Szépművészeti brand-jének megalapozásánál is.

Aoki Jun: Aomori Művészeti Múzeum

Aoki Jun: Louis Vuitton Ginza Namiki 

Hogyan oldaná fel a modern és a klasszikus közti ellentmondást az innovatív megoldásairól elhíresült ofis? A szlovén iroda építészei ma már világszerte tartanak előadásokat, egyik lakóházukat pedig 2006-ban Mies van der Rohe-díjra jelölték.

Ofis: A ljubljana-i városi múzeum bővítése

Mivel állna elő a nem kevésbé szürreális épületeket tervező Vincent Callebaut? A reykjavík-i reptér és a párizsi Anti-Smog-ház után talán a Hősök tere is felkeltené a figyelmét.

Vincent Callebaut: Anti-Smog, Párizs

Vincent Callebaut: Vatnsmíri reptér, Reykjavík

Mit csinálna A Városliget szomszédságában a Spence Associates, amely hatalmas üvegbálnát tervezett a koreai Pusan vasútállomására?

És a Japánban dolgozó két európai, Klein és Dytham? Amellett, hogy ők a Pecha Kucha kiötlői, építésznek sem rosszak. Biztosan előállnának valami érdekessel a Szépművészeti mellé.

Klein-Dytham: Moto Azabu 

És talán a 38 éves mexikói, Michel Rojkind is tudna mutatni valami érdekeset, a csokoládémúzeum és a Casa PR34 után legalábbis így gondolom. Michel egyébként is nagyon kedves és szolgálatkész ember, valószínűleg nem utasítana vissza sértődötten egy ilyen felkérést.

Michel Rojkind: Nestlé Múzeum és látogatóközpont, Mexikóváros

Hogy szavamat ne feledjem: túl jelentős ez a dolog ahhoz, hogy házi maszatolással intézzük el. Igazán nagy nevekre nincs pénzünk - de miért lenne jó, ha egy újabb Hadid, egy újabb Libeskind, egy újabb Nouvel, egy újabb Pei állna a Hősök terén? Tessék észrevenni: szerte a világban (Magyarországon is!) ugrásra készen várják a tehetséges tervezők, hogy bizonyíthassanak egy ilyen léptékű projekttel. Mindenki csak jól járhat vele, ha megkapják erre a lehetőséget. 

Épül a Megyeri-híd

Erről személyesen is meggyőződhettem a minap.

Az ablakom előtt úszott el a büszke konvoj, amely Dunaújvárosból a híd legújabb elemét szállította az Észak-Budapesti helyszínre.

A hajtás után további képek, Megyeri-híd, Calatrava és HDR.

Elolvasom »

Anti-Smog épület Párizsba

Egy nem kevésbé érdekes épülettel, a Reykjavíkba tervezett reptérrel szerepelt már a MuMán a fiatal francia építész, Vincent Callebaut. Sajátos, a hetvenes évek scifijeit idéző épületei közül a legfrisseb a Párizsba tervezett Anti-Smog, amelyben a fenntartható fejlődést vizsgáló innovációs központ kapna helyet.

Elolvasom »

Nemzeti Úszóközpont, Peking

Szinte minden hírcsatornán büszkén ömlik, hogy a kínaiak a megszokottól ellentétben jóval előbb készen lesznek minden létesítménnyel a jövő évi pekingi olimpiára. Mint a lenti fényképeken is látható, a Nemzeti Úszócsarnok különleges épülete már most a befejezés szélén áll.

Elolvasom »

Robin Hood összevonja a szemöldökét...

...vagy biztos összevonná, ha látná egykori otthona, a sherwood-i erdő látogatóközpontjára készített terveket. A Make Architects X alakú, földszintes épülete egy tisztáson terül el. A szárak kereszteződésében pedig, mintha csak valami hatalmas és kissé kiborult madár rakta volna össze, gigantikus, fészekszerű fakilátó emelkedik. 

Egy biztos: a nottinghamshire-i rengeteg a látogatóközpont idei befejezése után még maradandóbb nyomokat fog hagyni a turistákban. Kevin Costner meg elmehet a...

forrás: Atelier A+D, architecture.mnp

Liverpool Football Club Stadium, Liverpool

A sport oltárán áldozva próbáljuk megnyugtatni azon kedves olvasóinkat, akiket lelkiismeretfurdalás gyötör a folytonos képernyő előtti görnyedés mián. Bemutatták a dallas-i HKS iroda készítette terveket a Liverpool FC új stadionjára, ami 2010-re épül fel 112 milliárd forintból. Na, leizzadtál?

Elolvasom »

Kormányzati negyed, Budapest

Kihirdették a kormányzati negyed nemzetközi pályázatának győztesét - nagy meglepetésre nem Siklós Mária lett az. Az eredmény túlszárnyalja az eddigi fejleményekből kiinduló, szerény várakozásokat: van előremutató, környezetbarát plánum, mutatós épülettel, nagy névvel a tervezők között, és még a környezet revitalizációjára is készültek javaslatok.

Elolvasom »

London felett az ég

A Londonban épülő felhőkarcolókról (ld. fent) egyre újabb és újabb viták bontakoznak ki. Ken Livingstone, a brit fővárost vezető, dinamizmusáról és határozott lépéseiről ismert polgármester pártolja az ötletet - a városlakók közül azonban sokan ellenzik. Csak néhány évvel ezelőtt épült fel ugyanis az első épület, amely átlépte az íratlan szabályt, és fölébe magasodott a Szent Pál-katedrálisnak. A kilencvenes években már olyan, talán kissé meredek elképzelések is napvilágot láttak, mint a Future Systems tornyáé (balra), ami, merjük kimondani: egy hatalmas vibrátorra emlékeztet.

a hajtás után további képek

Elolvasom »

Scala könyvtár, hotel és konferenciaközpont, Koppenhága

Elkészült Európa első megmászható felhőkarcolójának terve - a koppenhágai Scala ugyanis úgy próbálja majd bővíteni a dán főváros közösségi terét, hogy magára engedi az embereket, úgy combközépig.

Elolvasom »

Aatlaas, Gwangju, Dél-Korea

A Los Angeles-i Qua'Virarch építészirodát Paul Preissner alapította és vezeti 2003 óta. A műhely, megbontva az építészet megszokott határait, rendkívül szokatlan és sajátos munkákat produkál. Az Aatlaas kulturális központ terve a dél-koreai Gwangju városába 2006-ban készült.

Elolvasom »

Phare Tower, La Défense, Párizs

Párizs legújabb felhőkarcolója meglehetősen eltér majd a megszokott, szögletes tömböktől - a 'Világítótorony', Thom Mayne munkája fehér lángcsóvaként vonaglik majd a Défense-negyedben. 

Elolvasom »

Vitrahaus

Szeptemberben kezd épülni a Vitra Weil am Rhein-i kampuszának legújabb tagja. A bemutatótermeknek otthont adó építményt a 2001-ben Pritzker-díjas svájci Herzog & de Meuron tervezi, akik eddig olyanokat pakoltak le az asztalra, mint a londoni Tate Modern vagy a müncheni Allianz Aréna (ld. a képet).

Elolvasom »

Vatnsmýri, reptér, Reykjavík

A reykjavíki reptér fejlesztésére kiírt pályázat a múlt hónapban zárult le. Eredmény egyelőre nincs - de érdekes elbámészkodni a francia-belga Vincent Callebaut tervein, amelyek organikus struktúraként értelmezik újra az izlandi főváros városszövetét.

Elolvasom »

Oosterhuis_Lénárd

Nemrég - végre - eredmény született a Közraktárak fejlesztésére kiírt nemzetközi tervpályázaton. A főváros által public-private partnership, azaz ppp-konstrukcióban tervezett beruházás kivitelezője az Porto Investment Kft. A mindenki számára ismeretlen cég olyan nagyágyúkat előzött meg, mint a Westend-építő Trigránit vagy a Wallis. A győzelemben nem kis szerepet játszhatott, hogy neves építészt fogadtak az - egyelőre egyetlen képben közzétett - tervek elkészítésére: a holland Kas Oosterhuist. 

Az azonban itthon is kevéssé ismert tény, hogy Oosterhuis irodájának, az ONL-nek nevében az 'L' betű egy Lénárd Ilona nevű hölgyet rejt, akivel az építész évek óta együtt dolgozik.

Elolvasom »