Nemzetközi faépítészeti díjat kapott José Cruz Ovalle

A képen látható úr, a chilei José Cruz Ovalle kapta a Spirit Of Nature Wood Architecture Award-ot 2008-ban. A negyvenezer eurós jutalommal járó elismerést a Wood in Cultura Association osztja ki Helsinkiben. Mivel az életben nem hallottam még sem erről az építészről, sem a díjról, kicsit utánajártam.

Jose Cruz Ovalle 1948-ban született Santiagóban, Chilében. Tanulmányait a valparaísói katolikus egyetemen végezte, majd évekig Barcelonában képezte tovább magát. Itt nyitott először műhelyt is, ám 1987-ben hazaköltözött Chilébe. Az 1992-es sevillai EXPÓ-n ő tervezte hazája nemzeti pavilonját (amikor a miénk a Makovecz-féle héttornyos volt). 2000-2005 között az Universidad Adolfo Ibañez több épületét tervezte és építette.

A Spirit Of Nature (így, nagy Ó-val) viszonylag fiatal díj, 1999-ben alapította a finn Wood in Culture Association, amelyet viszont a Finnish Forest Foundation működtet. Szóval nem pénzmosoda; szerintem a finnek nem is ismerik ezt a fogalmat. Az eddigi díjazottak: 2000-ben Renzo Piano, 2002-ben Kengo Kuma, 2004-ben Richard Leplastrier, 2006-ban Peter Zumthor - azaz elég jól tartják a lépést a kortárs építészeti történésekkel.

A képeken Ovalle borászati épülete látható, Chiléből. 

Forrás: Plataforma Arquitectura

Jean Nouvel az idei Pritzker-díjas

Jean Nouvel kapta az idei Pritzker-díjat, amely a nemzetközi építészvilág legnagyobb presztízsű elismerése. A díjat 1979-ben alapította J. A. Pritzker amerikai üzletember, és azóta is a Pritzker-család, illetve a The Hyatt Foundation kezeli. A százezer dolláros pénzjutalomnál mára jóval nagyobb jelentőséggel bír a díjjal járó, világraszóló hírnév és a befektetők fokozott érdeklődése.  

Ezek persze a jelen helyzetben már adottak voltak, hisz az 1945-ben született Jean Nouvel Franciaország legismertebb építésze és a nemzetközi sztárok tucatnyira szűkített csapatába is beletartozik. Néhány érdekesség, ami eszembe jut:

Jean Nouvel: Az Arab Világ Intézete, Párizs - fotó: Giraud Patrick, wikipédia

Nouvel első világsikerét az 1987-ben befejezett Arab Világ Intézetével aratta, melynek pályázatát 1981-ben nyerte meg. A francia földön akkor már közismert Nouvel, aki az előző évben megalapította a Párizsi Építészeti Biennálét, roppant érzékenységgel nyúlt a kényes témához (a franciaországi arab kisebbség helyzete már akkor a legnagyobb politilai problémagócok közé számított). Formavilágában az épület hamisítatlanul kortárs, a főhomlokzat lamellarendszere azonban, amely a napfény erősségének megfelelően mozgathatók, arabeszk motívumokat és a közel-keleti ornamentikát idézi.

Jean Nouvel: A Fondation Cartier székháza - fotó: Fondation Cartier

Nouvel tavaly ott volt azon a megbeszélésen, amelyet Nicholas Sarkozy francia elnök és a tizennégy elismert építész (például Richard Meier vagy Zaha Hadid) részvételével rendeztek a francia építészeti múzeum megnyitása alkalmából, és amelynek kapcsán azt renedgették, hogy Sarkozy Mitterrandhoz hasonlóan nagyszabású projektekkel akarja otthagyni elnökségének nyomát a francia fővároson. Utóbb bebizonyosodott, hogy ez nem egészen így van.  

Jean Nouvel: Skin kanapé 

Az építésznek két házasságából három gyermeke született. Jelenleg Mia Hagg svéd építésznővel él Párizsban. 

Jean Nouvel: Apartmanház a Sohóban, New York 

Az idén ősszel New York-ba költöző Daniel Radcliffe abban a Nouvel-tervezte épületben vásárolt lakást, amelyet "a város legszexisebb apartmanházaként" emlegetnek. A fejlesztés a magyar származású André Balazs érdeme.

Jean Nouvel: Toronyház a New York-i Museum of Modern Art mellé - kép: dezeen

Nouvel nemrég bemutatott New York-i toronyházterve felrázta az unalmas hasábokhoz szokott közvéleményt. A kritikusok és a sajtó egybehangzóan üdvözölte a formabontó épületet, a környéken lakók azonban sokallják a tervezett 75 emeletet.

Jean Nouvel: Torre Agbar, Barcelona 

A Barcelonában felhúzott Torre Agbar hamar belopta magát a városlakók szívébe, jóllehet sokak szerint egyszerűen egy falloszra emlékeztet. Az effajta hangok nem hatották meg Nouvelt; nemrég egy ugyanilyen parfümös üvegcsét tervezett az Yves Saint Laurent számára. 

Jean Nouvel: Louvre Abu Dhabi

 A korlátlan anyagi lehetőségek mintha feszélyeznék az építészt. Az Arab-félsziget kistigrisenek készített tervei, mint az Abu-Dhabi Louvre vagy a nemzeti operaház elnagyolt, sematikus épületei azt mutatják: Nouvel igazán a kihívást jelentő, különleges helyzetekben érzi jól magát. 

Jean Nouvel: Guthrie Theater, Minneapolis 

Nouvel az egyébként szintén építészi diplomát szerzett Brad Pitt kedvenc mestere - a színész és Angelina Jolie kislánya utána kapta a Shiloh Nouvel Jolie-Pitt nevet. 

Curiosity Inc.

Reménykedve abban, hogy segít megérteni a kortárs építészet határainkon túli minőségét, folytatom a fiatal építészek és tehetséges irodák bemutatását. Most egyik személyes kedvencem következik, aki nem csak átgondolt minimalista stílusa, de különleges életútja miatt is megérdemli a figyelmet.

Gwenael Nicolas 1966-ban született Franciaországban, iskoláit Párizsban és Londonban végezte. 1991-től Tokióban telepedett le, és hasonlóan egy másik, már bemutatott ütős csapathoz, itt kezdett praxisba. Irodája, a fantasy-filmbe illő nevű Curiosity Inc. belsőépítészeti, bútortervezési vagy grafikai dizájnnal kapcsolatos feladatokat is vállal a szigorúan vett építészet mellett.

Elolvasom »

SeARCH

A brit BuildingDesign felkérésére néhány neves építész megnevezte 2007 neki legjobban tetsző házát. A tanzániai származású, Londonban dolgozó David Adjaye, akit a következő évek egyik nagy ígéretének szokás tartani, a fent láthatót választotta. Ez az etióp főváros, Addisz-Abeba holland nagykövetsége, amelyet az amszterdami SeARCH építésziroda két munkatársa, Dick van Gameren és Bjarne Mastenbroek tervezett.

Elolvasom »

Jacque Fresco

Jacques Fresco, autodidakta környezeté és ipari mérnök, építész és gondolkodó, idén 91 éves. A 20. század egyik meghatározó jövőbelátója. A környezeti erőforrásokra alapozott gazdaság és társadalmo propagálója, szemben a pénz-alapú társadalmakkal. Utópista elvei és elképzelései népszerűek a ultrabalos pártok körében.

A mesterről William Gazecki készített nemrég dokumentumfilmet, Future by Design címmel. Az ebből vágott ízelítő remekül megmutatja Fresco terveinek lendületességét - és egyben álomvilágát.

Fresco a myspace-en

Sybarite

Nem, nem Berzsenyi. A Sybarite trendi londoni tervezőiroda. Londonban működik, de a világ számos nagyvárosában bír képviselettel. Terveikre leginkább a "futurisztikus retró" kifejezés illik - nem véletlenül: az iroda 2002-es alapítása előtt vezető építészei, Torquil McIntosh és Simon Mitchell a Future Systems-nél dolgoztak együtt. Következzék néhány a Közel-Keletre tervezett épületeik közül.

Elolvasom »

Massimo Iosa Ghini

A felújított New York Palotához kapcsolódva, a Rákóczi út felé lassan új épület emelkedik ki a földből. A szállodalánc olasz tulajdonosa, a Boscolo-csoport nem akárkit kért fel a Boscolo Hotel New York Palace új szárnyának megtervezésére: a román gyökerekkel bíró, Bolognában élő Massimo Iosa Ghini a kortárs itáliai dizájn egyik legismertebb alakja.

Elolvasom »

Philip Johnson

A két éve 99 esztendősen elhunyt Philip Johnson, a szakma nagy öregje finoman szólva is változatos utat járt be. Fiatalon a hitleri Németországban tanult és erősen szimpatizált az ordasabb szélsőjobboldali eszmékkel - halálakor azonban már évtizedek óta egy férfival, David Whitney-vel élt együtt, aki nem sokkal később követte őt.

Elolvasom »

Oosterhuis_Lénárd

Nemrég - végre - eredmény született a Közraktárak fejlesztésére kiírt nemzetközi tervpályázaton. A főváros által public-private partnership, azaz ppp-konstrukcióban tervezett beruházás kivitelezője az Porto Investment Kft. A mindenki számára ismeretlen cég olyan nagyágyúkat előzött meg, mint a Westend-építő Trigránit vagy a Wallis. A győzelemben nem kis szerepet játszhatott, hogy neves építészt fogadtak az - egyelőre egyetlen képben közzétett - tervek elkészítésére: a holland Kas Oosterhuist. 

Az azonban itthon is kevéssé ismert tény, hogy Oosterhuis irodájának, az ONL-nek nevében az 'L' betű egy Lénárd Ilona nevű hölgyet rejt, akivel az építész évek óta együtt dolgozik.

Elolvasom »

Goldfinger

Kevesen tudják, hogy Anglia nem csak legutáltabb építészeinek egyikét, hanem a James Bond sorozat egyik epizódjának névadóját is nekünk, magyaroknak köszönheti. A kettő pedig egy személy: Goldfinger Ernő (1902-1987).

Elolvasom »

Minoru Yamakasi

Minoru Yamakasi (1912-1986) a világ egyik legszerencsétlenebb építésze.

A népmesei kezdésre az empátia indított minket. Yamakasi Seattle-ban született, második generációs amerikaiként. Az egyetemi diploma megszerzése után egy ideig az Empire State Buildinget tervező irodában dolgozott, majd 1949-ben saját műhelyt nyitott Detroit-ban. Első jelentős önálló munkája a St. Louis-i Pruitt-Igoe lakótelep az 1950-es évek közepén.

A Pruitt-Igoe a másodikvilágháború után épült lakótelepek esszenciája volt, olyasmi, amiről Le Corbusier is csak álmodozott. A széles folyosókat, a háztömbök beosztását Yamakasi a CIAM útmutatása szerint, úgy tervezte, hogy a lakók közösségi életének teret adjon. Az autós és a gyalogosforgalom szigorúan elkülönült. A komplexum elnyerte az American Institute of Architects díját.

Néhány év alatt bebizonyosodott, hogy a Pruitt-Igoe nem képes megfelelni céljának. A széles folyosókat elöntötte a szemét és a graffiti. Az autóutak felett átívelő gyalogoshidakat késelők és zsebtolvajok uralták. A lakótelep St. Louis hírhedt nyomornegyedévé vált, olyannyira, hogy 1972-ben lebontották. Az építészettörténész Charles Jencks a lakótelep felrobbantásának időpontjában (1972. július 15., 15:32) határozza meg a modern építészet halálát, és a posztmodern kezdetét.

Yamakasit érthetően érzékenyen érintette a lakótelep elpusztítása. 1965-ben azonban megkapta élete legnagyobb megbízását. Az övé lett a feladat, hogy megállítsa New York üzleti szerepének hanyatlását, és megtervezze a világ legnagyobb pénzügyi központját. Az 1972-re felépített együttes a világ legmagasabb toronyházaiból állt, és valóban új pezsgést hozott a New York-i belvárosba.

Egészen 2001. szeptember 11-ig.

képek: wikipédia

Olimpiai teniszcsarnok, Manzanares Park, Madrid

Az 1953-ban született francia Perrault-t a világ vezető építészei között tartják számon. Nem annyira önfejű, mint Gehry vagy Hadid, de nem is cizellálja túl a házait, mint Calatrava. Perrault egyszerű, elegáns anyagokból és formákkal dolgozik; legismertebb műve talán a Francia Nemzeti Könyvtár (1989-1995).

Néhány épületét lásd alább. 

Legfrissebb terveinek egyike egy madridi sportközpont, amely a dicstelen véget ért spanyol olimpiai pályázatra született - ám a vereség után is megépül. A képek láttán a funkció meglepő lehet, mert az építmény inkább színházra vagy hangversenyteremre emlékeztet - ám a könnyed falak valójában egy stadiont rejtenek. Az épület légiességét fokozza a mesterséges tó, amelynek nincs kiépített partja. Az épületben összesen húszezer néző kaphat helyet, és itt lakik majd többek között a spanyol teniszszövetség is.

A tető három négyzetes eleme az aktuális igényeknek megfelelően mozgatható - ami nem csak praktikus, de az épület képét is állandóan változtatja. Noha egy parkban helyezkedik el, könnyen megközelíthető gyalogosan és bicajjal. Átadás 2009-ben.

fotók: perraultarchitecture, worldarchitecturenews