A berlini Boros-gyűjteményről írt bejegyzésem a BudapestBerlinSzalon blogján olvasható.
És egyszersmind programajánló:
A BBAUHAUS címet viselő alkalomra 2009. február 25-én 19 órakor kerül sor az Akkuban (Budapest VII., Kazinczy u. 21.).
A
meghívott vendégek: Kapovits Réka építész, Molnár Éva, Molnár Farkas építész leánya, Kelle Antal formatervező és Martinkó József
építészetkritikus. A beszélgetést Kovács Dániel művészettörténész
vezeti majd (ez én vagyok). A zenéért Katona Dániel felel, valamint a program része
Silke Helmerdik berlini médiaművész munkájának bemutatása, illetve
Moholy-Nagy filmek vetítése is.
Gyertek el. Jó lesz.
Különösebb komment nélkül. Nagyon szépen sütött a nap akkor reggel, a levegőt harapni lehetett.
Ez a bejegyzés eredetileg a Szlovéniáról és Triesztről szóló nyári sorozat (1, 2, 3) záródarabja lett volna, de valamiért elmaradt. Talán jobb is, hogy most, a Palotáról szóló posztok után kerül rá sor, mert így még érdekesebb lehet, amit egyébként is ki akartam emelni vele.

Ljubljana, vár - fotó: wikipédia
A Ljubljana fölé magasodó Várhegyen álló épületkomplexumban az 1960-as évek óta zajló felújítások ugyanis számos roppant érdekes tanulságot rejtegetnek. Az itt zajló helyreállítás egyfajta arany középutat képvisel a műemlékvédelmi szélsőségek között, amelyek egyikére Magyarországon jó példa a minden maradványt bemutató, azokat félreérthetően egymás mellé pakoló, de a funkcionalitásig már el nem jutó simontornyai vár, a másikra a álom-középkort kritikátlanul, átlátszó hazugságok árán is újrateremtő nyírbátori kastély. A Ljubljanában máig zajló munkák fontos tanulságokat tartalmazhatnak a budai Palota majdani rekonstrukciójára nézve, amelyről már írtam.
Fischer Judit: Azért háború, hogy kiskutya alakú legyen az ország - a képre kattintva kinagyul
Fischer Judit képzőművész, az EXIT információi szerint a Szájjal és Aggyal Festők Világszövetségének éllovasa. A fenti mellett a Háztartási keksz című képe a kedvencem, amely, sosem találnátok ki: egy megcsócsált háztartási kekszet ábrázol, és egyébként sok más művel egyetemben megtekinthető a művész blogján. Ha pedig valaki élőben látna fischerjuditot, megteheti február 21-ig a Stúdió Galériában, a VII. ker. Rottenbiller utca 35. alatt.
A Palota felújításáról szóló bejegyzéssorozat utolsó(nak szánt) darabjában immár szigorúan szubjektív módon azt írom le, hogyan képzelem egy optimális módon zajló új helyreállítás lépcsőfokait. Sajnos korántsem mondhatom, hogy a legfontosabb szakirodalmakat átnéztem: a Tanulmányok Budapest múltjából sorozat 29. száma, amely a Palota történetével foglalkozó 2001-es konferencia előadásait tartalmazza, például nem volt a kezemben. A leírtak értelmezéséhez lásd az előző bejegyzéseket:
A budai vár felújításához 2. Miért hagytuk, hogy így legyen?
A budai vár felújításához 3. A Palota ma - képekben

A Pecha Kucha Night Budapest és a Kortárs Építészeti Központ köszönti a 2. születésnapját ünneplő Budapest New Technology Meetup-ot!
Különös párhuzamra derítettem fényt. A fenti képet, amely a keresett sorozatgyilkost, Patrick Batemant ábrázolja saját lakásában, a JoBlo.com egyik grafikusa, Reed készítette. A háttérről azonnal beugrott valami. Nem is olyan rég, 2007. augusztusában adta el Peter Eisenman, a neves amerikai építész, a berlini holokauszt-emlékmű tervezője New York-i lakását, 3,2 millió dollárért. A hír mellett a lakás egy fotója is látható volt (alább). Nézzük csak meg alaposabban! A háttérben ugyanaz a vízszintes ablak, baloldalt távcsővel, elöl pedig mindkét helyen Mies van der Rohe Barcelona-székei, épp csak különböző huzattal! (Bateman jó ízléssel egy Mackintosh-széket is elhelyezett a lakásban, balra fent, de sajnos lecserélte az angol klubfoteleket.) Úristen! Lehet, hogy Patrick Bateman, és Peter Eisenman lakásának új tulajdonosa, Noah Tepperberg impresszárió egy személy?!?
RSS