« A budai vár felújításához 1.   Péntek #49 »

A budai vár felújításához 2. Miért hagytuk, hogy így legyen?

09-01-22 2009. jan. 22. 13:06
23 komment
Kategóriák: olvasnivaló
Címkék: budaivár

A Palotáról és helyreállításáról szóló bejegyzések következő darabjában az első, programadónak szánt írás után arra próbálunk választ találni, miként és hogyan alakult, alakulhatott ki az épületcsoport jelenlegi arculata.

A Palota 1945-ben, a kupolából dél felé tekintve. Ez a rész szenvedte a legsúlyosabb sérüléseket. A tetőszerkezet teljesen elpusztult; alattunk található a kiégett trónterem; jobboldalt, az Oroszlános udvarra néző szárnyon megfigyelhető egy később eltűnt kapu. A bejegyzés négy illusztrációja Gerő László A budai vár helyreállítása című könyvéből (Budapest, 1951) származik.

 

A Palota háború utáni helyreállítása nehézkesen indult. A kezdetekkor egyetlen dologban volt csupán közös megegyezés: a háború pusztítása páratlan lehetőséget adott a magyar régészet számára, hogy megismerje az egykor itt állt és méltán világhírű középkori épületeket. Tény, hogy a korábbi átépítésekkor nem sok figyelmet szenteltek a fellelt maradványoknak. Hauszmann ugyan megóvásképp körbefalaztatta a Zsigmond-kori nagyterem egy megtalált oszlopát, a déli rondella kapumaradányaiból azonban például 'magyaros házat' alakított ki Erzsébet királyné számára. A háború után tehát a régészek megrészegülve vetették be magukat a Palota romjai közé, ahonnét mind mélyebbre ásva sorra kerültek elő a páratlan leletek: kerámiák Mátyás palotájából, faragványok Zsigmond termeiből, a hatalmas nyugati víztározó, gótikus és kora reneszánsz termek.

 

Ennek a lázas időszaknak sokat köszönhetünk a Palota mai képéből. A középkori palotamaradványok helyreállítása nagyrészt máig a szakmai etalonok közé tartozik, kevés kivétellel (vitatott például a kápolna helyreállított tömbje felett lebegő, csatlakozó falrész nélküli zárterkély). Az erődrendszer rekonstruálása már problémásabb volt. Nem kárhoztathatjuk azonban a régészeket, elsősorban Gerő Lászlót: ők ugyanis nem az akkor alig több mint fél évszázados kertet és építményeit látták maguk előtt, hanem egy olyan összetett középkori erődítést, amely csodával határos módon a vártnál sokkal nagyobb épségben tárult a szemük elé. Ezért döntöttek a lehető legteljesebb helyreállítás mellett, felvállalva az olyan kockázatos kiegészítéseket is, mint a Buzogány-torony, a rondella vagy a legkihívóbb, a déli kaputorony, illetve, hogy a korábbi állapot helyreállítása olykor funkcionális képtelenségekhez vezet, mint a befalazott déli főbejárat, a Ferdinánd-kapu esetében.

 

A fentivel egyidőben készült fotó, észak felé. A tetőzet itt elég nagy részben épen maradt; a korabeli fotók szerint ezen a részen a belsők sem szenvedtek olyan súlyos károkat, mint a délebbi szárnyakban. A kép felső felén jobbra a katasztrofális állapotban lévő Sándor-palota, amelyet mára kívül-belül helyreállítottak. Balra jobb állapotban megmaradt minisztériumi épület és a főhercegi palota, amelyeket viszont lebontottak.

 

Így történhetett, hogy a romos Palotának még a jövőbeni funkcióiról sem született döntés, amikorra (az ötvenes évek derekán járunk) a középkori erődítés már nagyrészt (vélt vagy valós) régi fényében pompázott. A politika természetesen még ebben az időszakban sem hagyta felügyelet nélkül az építkezéseket. Rákosi, aki saját lakosztályát és a legfelsőbb pártvezetést szerette volna elhelyezni az újjáépülő Palotában, személyesen adta utasításba a régészeknek, hogy temessék vissza a már feltárt kápolnamaradványokat, mert ő meg kívánja tartani a barokk szárnyak körülsétálhatóságát. E döntés következményeként pusztult el a kápolna jó állapotban feltárt, eredeti téglaburkolata. Állítólag Rákosi határozta meg azt is, hogy az erődfalak lőrései a középkorban megszokottnál jóval szélesebbek legyenek, a jó kilátás érdekében.

 

Sosem találkoztam olyan belsőépítészeti tervekkel, amelyek ebből a korszakból származtak volna - azt kell tehát feltételeznem, hogy az ötvenes években a Palotáról folyó gondolkodás nem jutott el ilyen mélységig. Miután az évtized végén arról született döntés, hogy az épületegyüttes mégsem politikai, hanem kulturális funkciót kap, a munkák ebbe az irányba folytak tovább. Az eredeti, a homlokzatokat radikálisan megváltoztató (nem egy esetben a kupolát teljesen elhagyó) elképzelések valamelyest szelídültek, ám a Palota így is radikálisan leegyszerűsített külsőt kapott az ötvenes-hatvanas években a lehető legrosszabb korstílusnak tartott ekletikus architektúra helyett. Ehhez kiváló elméleti háttérként szolgált a háború után közvetlenül a végre szabadon kibontakozó modernizmus, majd a szocreál ideológiája; a gyakorlati párhuzamokat pedig a belvárosi bérházak lecsupaszított, modernista formában történő újjáépítése szolgáltatta - lásd például a mára lebontott Sajtószékházat a Blahán. Az új funkció: a monarchikus szereppel szembeni átlényegítés, a háznak a 'nép' tulajdonába adása ugyancsak határozott, radikális lépésekre ösztökélt.

 

Némi túlzással elmondható, hogy a Palota külső helyreállítása a szocialista realizmus leginkább félreértelmezett hazai 'csúcsműve' - az utóbbi szó dupla, vagy inkább tripla idézőjelben értendő. Minden eredmény ellenére a szakma nagyrésze számára azonnal nyilvánvalóvá vált, mekkora hibát követtek el az új homlokzatokkal. Az, hogy a kor fő teoretikusa, Major Máté 'bizottsági'-nak titulálja a kupolát, eufemisztikusan annak kifejezése, hogy az eredmény konszenzusos, ergo senki sem elégedett vele.

 

A déli, legrégebbi szárnyak előtti térség közvetlenül a helyreállítások kezdetekor (felül) és a kiegészített középkori falakkal 1951-ben. Az erődrendszer helyreállításának kedvéért elbontották a Hauszmann tervezte, 'sehova sem vezető' díszlépcsőt. Jól látható, hogya falak eredeti magasságáról (a baloldalt belógó rotundát leszámítva) nem lehetett támpontja a tervezőknek.

 

A Palota eredeti belsői nyilvánvalóan nem feleltek volna meg a tervezett funkcióknak, így a nemzeti könyvtárnak és a képtárnak. Mivel a termek mindegyike megsérült, a déli rész termei pedig szinte teljesen elpusztultak, az anyagi lehetőségek figyelembevételével a tervezők a teljes belső újjáépítés mellett döntöttek, hogy messzemenőkig meg tudjanak felelni a funkcionális elvárásoknak. Ezzel rengeteg olyan részletet pusztítottak el, amely akár megőrizhető is lett volna, hogy egyetlen példaként csak a déli szárny bekormozott vakolatai mögül előbukkanó barokk díszítőfestéseket említsem. Az új belsőket igyekeztek a közintézmények rangjához méltó módon, reprezentatívan kiképezni. A legjelentősebbek a Munkásmozgalmi múzeum árkádos, piszkei vörösmárvánnyal burkolt aulája, a Nemzeti Galéria főlépcsője és az újonnan kialakított kupolatér, illetve a Széchényi Könyvtár főlépcsője, amely egyébként pontosan az Ybl-féle, elég jó állapotban megmaradt régi főlépcső helyén épült meg.

 

A szemmel látható igyekezet ellenére ma már nyilvánvaló, hogy a Palota belsőépítészeti kialakítása nem sikerült időtállóra. A Galéria fogadócsarnokának nyomott terei, a rosszul sikerült, nehezen bejárható belsők, a kényelmetlenséget csak fokozó világítási rendszer, a Széchenyi Könyvtár puritán olvasótermei és tökéletesen értelmetlen lépcsőháza csupán kiragadott példák annak megvilágítására, miszerint a Palota teljes belseje megérett az alapos és a jelenlegi állapotot gyökereiben megkérdőjelező felújításra.

 

A feltárások két részlete: felül a Mátyás-korabeli (alsó)kápolna 1948 őszén, alul a Zsigmond-féle nagyterem 1950-ben. Ma mindkét tér helyreállítva látogatható a Történeti Múzeumban.

 

Meggyőződésem azonban, hogy ez a felújítás nem mehet végbe anélkül, hogy a jelenlegi állapot részletes vizsgálatára sort ne kerítenénk. Ez ugyanis önmagában egy korszak (sőt! több korszak) szimbóluma. Elsőként a Budapesti Történeti Múzeum, azaz az ún. 'E' szárny készült el, de ez is több mint két évtizeddel a második világháború befejezését követően. A tervezés a KÖZTI-ben 1961-63 között zajlott Kékesi László vezetésével, a megvalósítás 1967-ig tartott. Ebben az épületrészben találhatóak a középkori palota romjai, amelyek helyreállítását a kor ultimate szaktekintélye, Dr. Gerő László felügyelte. A Kossuth téri Kúriából ideköltöző Nemzeti Galéria helyének kialakítása 1959-től 1975-ig tartott. A legkésőbb az Országos Széchényi Könyvtár idehelyezése fejeződött be. A tervek Havassy Pál vezetésével a KÖZTI-ben készültek 1958-64 között, a megvalósulás pedig a tervek 1975-ös korszerűsítésével egészen 1984-ig húzódott.

 

A Vár újjáépítése a szólamok szintjén mindig is a prioritást élvező, presztízsmunkák közé tartozott (ezért is húzódhatott el ennyire). Jól tükrözik ezt az ezzel kapcsolatos elismerések.

 

A Vár újjáépítésének első szakaszát felügyelő Janáky István (az ő javaslata volt, hogy a déli szárnyakra ne a Hauszmann-féle neobarokk, hanem a feltárt eredeti barokk architektúra kerüljön vissza, illetve ő tervezte az északi, később a Munkásmozgalmi Múzeumnak helyet adó bővítést) az elsők egyikeként 1953-ban kapott Ybl-díjat, közvetlen munkatársaként Pázmándy István a rákövetkező esztendőben. A Történeti Múzeumot tervező Kékesi 1968-ban, a Széchényi Könyvtár építésze, Havassy 1983-ban kapta meg ugyanennek az elismerésnek valamelyik fokozatát.

MuMa

Kategóriák

olvasnivaló

Címkék

budaivár

Komment

Eddig 23 komment érkezett

  1. budapestjovoje:
    2009. 01. 22. 21:38

    A csudába, ezt a témát én is kinéztem magamnak, de megelőztél! :-) Sebaj, maradok a 3-as metró vonalán! budapestjovoje.freeblog.hu/

  2. budapestjovoje:
    2009. 01. 22. 21:39

    Gratulálok, alaposan utánajártál a témának!

  3. MuMa:
    2009. 01. 22. 21:56

    Köszönöm :)

  4. Ray:
    2009. 01. 24. 0:12

    Az előző és ehhez a cikkhez is gratulálok, nagyon érdekes! Tényleg elgondolkodtató hogy mit lehetne itt tenni, pláne, hogy látványosan 'üres' most a palota. Én elgondolkoztam azon is, hogy esetleg mégis kormányzati funkciót kaphatna, akár több minisztérium is beköltözhetne. Nem tartom ugyanis rossz ötletnek, hogy a Vár ismét kormányzati negyed legyen. A könyvtárat szerintem mindenképpen költöztetni kellene, ráadásul olyan helyre, ahol az állandó bővítés mindig megoldott. Nem lenne rossz persze a kulturális funkció sem, de ilyen jellegű hasznosításkor szigorúan a Hauszmann-féle állapotot tartanám helyreállítandónak.
    P.s. a kupola tényleg csúnya és a külső homlokzatnak is vissza kellene épülnie + drezdaiaktól tudom, hogy a Frauenkirche romjait mementóként senki nem tisztelte, sőt a kommunisták tehetetlenségének egyfajta jelképe volt, tehát jó épületeket visszaépíteni egyáltalán nem anakronizmus

  5. MuMa:
    2009. 01. 24. 12:27

    Köszönöm, Ray. A kormányzati hasznosítás is egy lehetőség, bár szerintem eből a szempontból inkább reprezentatív térként (rendezvények, esetleg valamelyik legfelsőbb szerv vagy állami méltóság székhelye) lenne hasznosítható, semmint munkahelyként. Egy minisztériumnak ma elsősorban irodákra van szüksége, azok elhelyezése a Palotában pedig nem tűnik túl célszerűnek.
    Érdekes, amit Drezdáról mondasz. Nem ismertem ezt az álláspontot. A Palotával kapcsolatban azonban itt megint le kell szögezni, hogy egy létező, működő épületről van szó, amit fél évszázada ebben a formájában használunk - tehát nem egy romról, amit egyszerűen csak vissza lehet építeni.

  6. BDzsH:
    2009. 01. 24. 15:59

    Ismételten alapos munkát végeztél, feladva nekünk rendesen a leckét! :)

    Funckió:

    Kormányzati negyed? Nem hinném, hogy túl sok realitása lenne. Ráadásul a dolog szimbolikája is rosszul hat - királyi palotában parlamentáris köztársaság kormányzati negyedét csinálni? Ez kb. olyan abszurd, mint a korona az országgyűlés épületében. Apropó korona, nem gondoljátok, hogy ha valaminek, akkor annak helyet kellene találni a jövőben a palotában?

  7. courage the dog-Index:
    2009. 01. 24. 23:04

    Nagyon tetszett az összefoglaló msodik fejezete. Bár a témában magam is eléggé járatos vagyok, de pár fontos új információt is beszereztem. A két legutolsó képet még nem is láttam. Kár hogy nincsenek meg nagyobb felbontásban.
    A színre visszatérve-a homlokzata tényleg Habsburg-sárga volt? A fekete-feher képerol ezt nem lehet megállapitani, de mintha azt olvastam volna egy Hauszmann által írt jegyzetben, hogy ezüstös-szürkés színe volt.

  8. Ray:
    2009. 01. 24. 23:39

    A kormányzati negyedre egyébként pont a szimbolika miatt is gondoltam: A királyság intézményét átveszi a köztársaság, ennek azért lehet pozitív értelmezése is, nem? Meg ha egyszer már működött, akkor most miért ne lehetne ismét kormánynegyed, kiegészülva a Palotával?
    Persze ha reálisan nézem, akkor csakis kulturális funkciót kaphat. A homlokzatot pedig vissza kell állítani a háború előttire, mert így üvölt róla hogy nem ilyen volt, az egyszerűsítés ideológiája pedig megbukott, mert a nép egyszerű fia a kommunizmus évei alatt sem vehette birtokba, sőt: kapott cserébe egy múzeumot (a munkásmozgalmit) amit az új elnyomók tettek oda a saját dicsőségükre.

  9. MuMa:
    2009. 01. 25. 17:20

    A korona Palotában történő elhelyezése érdekes gondolat, tulajdonképp ez egy köztes helyszín lenne a Parlament és a régi helyszín, a Nemzeti Múzeum között. Kiegészítené a múzeumi funkciókat és súlyt adhatna az állami reprezentációnak (pl. külföldi vezetők fogadásának) is.

    Sajnos abszurd, de nem tudom én sem, milyen volt a palota eredeti színe. Csak elnagyolt festményeken láttam eddig, amiről nem igazán derült ki. Biztos, hogy nem sárga volt.

    És ti egyébként tényleg elolvastátok ezt...? :) Őrület...

  10. smalladam:
    2009. 01. 25. 20:39

    én egy fokkal kritikusabb vagyok az újjáépítéssel, mint amit leírtál.

    nem csak azzal van a baj ugyanis, hogy egy ilyen szellemú puritanizáló, átépítő, modernizáló szellemű helyreállítás történt, hanem ennek a gyakorlati kivitelezési része, amit őszintén szólva egyes esetekben nehéz a "nonszensz" és a "barbarizmus" szavaknál eufemisztikusabban jellemezni.

    Például az ötvenes években úgy bontottak el csomó mindent, hogy azt sem tudták, mi lesz a helyén. ezen kívül a megfogalmazott műemléki elveknek is ellentmondott a kivitelezés nem egyszer.

    czagány istván is leírja, hogy például a déli szárny barokk kori részeit teljesen elbontották. miközben pont a barokk volt a helyreállításban irányadó építészeti motívum!

    ráadásul ugye az egész épület műemlék volt 1949 óta, ami alapból kérdőjelezi meg a helyreállítás nagyrészét.

  11. MuMa:
    2009. 01. 25. 21:07

    Persze, igazad van. Értelmetlen, sőt, abszurd ellentmondásoktól hemzseg a helyreállítás évtizedes története. Mint ahogy az első részben írtam, a közel ezerből egyetlen helyiség maradt épen, és mellette egy kézen meg lehet számolni, hánynak maradtak meg a körvonalai. A többi elpusztult. Nem tréfálok: évekig sírni támadt kedvem, ha erre gondoltam. De keseregni, felelőst keresni vagy a vétkeket lajstromozni egyszerűen nem érdemes, mert ami elpusztult, ugyanúgy sosem kapjuk már vissza. Amit lehet és kell: tanulni a hibákból. És ez ugyanúgy vonatkozik a bontásra, mint az újjáépítésre.

  12. BDzsH:
    2009. 01. 26. 1:26

    Tudtommal a palotában, vagy valamelyik melléképületében korábban is helyet kapott a korona.

    A színnel kapcsolatosan: birtokomban van egy színes fotó a '30-as évekből, de elég rosszak a színei, ráadásul nagyrészt a krisztinavárosi szárny van rajta. Viszont a Hétköznapi élet a Horthy korban című könyv elég sok színes felvételt tartalmaz a korból. Abban nincsen olyan fotó amin látszik? Nem létezik, hogy ne ismerjük a színét.

    Ugyanebbe a problémába ütköztem, amikor a Margit-hídról írtam posztot. Ott még valami komoly emberke le is nyilatkozta korábban, hogy fogalma sincs a KÖH-nek, hogy milyen színe volt eredetileg a hídnak. Nade könyörgöm, nem létezik, hogy ne élne olyan ember, aki emlékezne rá a háború előttről. :)

    Azt amúgy nem értem, hogy a fekete-fehér fotók korszakában, miért nem írták le, hogy milyen színű lesz valami. Ha már a képek nem hordozták ezt az adatot.

  13. smalladam:
    2009. 01. 27. 21:36

    van egy viszonylag ismert színes kép, horthy miklós valamelyik ünnepi felvonulás alkalmából meg fel az A épület meletti (ma már nem létező) feljárón, mögötte az épület fala. az alapján nagyjából sejthető. nem emlékszem pontosan milyen de amúgy hasonló a mostanihoz.

    Muma: a jövő szempontjából viszont az is fontos, hogy az értelmetlenségeket megszüntessük. én pl ezért ragaszkodnék karakas pasa áltornyának elbontásához, amellyel újra járható lenne a rámpa. ellenkező esetben örökre ott marad a palota oldalán egy sehova sem vezető hasznosíthatatlan gaztenger.

  14. smalladam:
    2009. 01. 27. 21:38

    a koronát a mai F épületben (oszk) őrizték, valamelyik emeleten, ha jól emlékszem.

  15. MuMa:
    2009. 01. 28. 19:26

    Érdekes, épp a nyugati oldallal keveset foglalkoztam. Azt tudom, hogy a Karakas-tornyot Hauszmann idején bontották le, és aztán nagyjából egy régi fényképfelvétel alapján állították helyre, de hogy a köztes időben mi volt a helyén, arról fogalmam sincs.
    Igen, nekem is úgy rémlik, hogy a koronát a Palotában tartották, mint ahogy, és ez közismertebb, a Szent Jobbot is, egy korrekt kis kápolnában a vártemplom mellett.

  16. smalladam:
    2009. 01. 28. 22:48

    a karakas tornyot hauszmann idején teljesen lebontották. helyén futott keresztül a csikós udvart a palota úttal összekötő rámpa. melynek az egykori lovarda mögött vezetett fel a folytatása a palota nyugati udvarába. ennek az érkezése a mai szárazárok helyén volt kb. ez a rendszer biztosította a palotaudvar járművel is járható összeköttetését a krisztinavárossal.

    a háború után a karakas-tornyot visszaépítették, az eredeti alapján, de némileg módosított formában, ugyanis a török várépítészetben nem alkalmazták a körbefutó szalagablakot...

    viszont a torony visszaépítése miatt ketté kellett szakítani a rámpát, és a tornyot kelet felől kikerülő új lejáratot építeni. ennek következtében a rámpa két semmibe futó részre oszlik, mely közül a felső igazán problémás. ha egy légifelvételt megnézel a vár nyugati oldaláról, látszik az egész. az F épület gyorslifthez vezető folyosójáról letekintve pedig a rámpa félbevágása által létrejött lejtös és használhatatlan gaztenger is jól megfigyelhető.

    a palota udvarába felvezető rámpát pedig elbontották, így nyugat felől csak kerülővel lehet feljutni a palotaudvarba, a csikós udvarnak pedig nincs összeköttetése a felette lévő szinttel, mivel az F-épület "tövébe", az oroszlános kaputól a csikós udvarba vezető díszlépcsőt is elbontották, helyén ma "középkori jellegű" üres fal van.

    nos ha valami, akkor ez szerintem a totál ésszerűtlenség volt, az újjáépítési elvektől függetlenül.

  17. Momak:
    2009. 02. 10. 10:51

    Az építészfórumon is van egy oldal e témában, de ott a májusi hozzászólásom óta nem írt senki semmit:

    epiteszforum.hu/phpBB2/viewtopic.php

    Az akkori írásomat még annyival hadd egészítsem ki, hogy pl. a királyi istállók és a főhercegi palota helyreállításával kiváló kiállítóterek, vagy könyvtárnak is alkalmas épületek nyílnának, amivel megoldható lenne a Nemzeti Galéria és az OSZK kiköltöztetése a Palotából - a helyreállítást megkönnyítendő.

  18. MuMa:
    2009. 02. 10. 22:57

    Azok valóban használható, nagyméretű épületek lennének, bár az OSZK-nak valószínűleg nem elégségesek. A Galéria viszont kiváló ideiglenes kiállítótérre találhatna az egyik helyreállított tömbben. Az építészfórumos hozzászólásban foglaltakkal nagyrészt egyet tudok érteni. Nem olvastam sehol, hogy a kupola tetejére a koronát mintázták meg, de ha valóban így volt, nem hinném, hogy egy rekonstrukció esetén bárkinek kifogása lenne a helyreállítása ellen - legyen szó bármilyen politikai oldalról...
    Ha valamit, a politikát a kezdet kezdetén ki kellene zárni a munkákból. Annyiban legalábbis, és ez a vélemény természetesen máris értékelhető politikaiként, pedig nem az, amennyiben a Palotára mint ideológiai szimbólumra tekintünk. A Palota ma, a harmadik Magyar Köztársaságban nem kezelhető ideológiai jelképként (egyetlen kor ideológiai jelképeként sem), pusztán a nemzeti történelem szimbólumaként - ebben a minőségében azonban a lehető legnagyobb tiszteletet és gondosságot igényli, jóval többet, mint amennyit jelenleg kap.

  19. Momak:
    2009. 02. 13. 14:42

    Hauszmann maga írja, hogy amikor a Palota bővítésének munkálatait Ferenc Józsek megszemlélte, akkor győzte meg Bánffy miniszterelnök a királyt, hogy a kupola tetején ne zászlórúd legyen, amire a Habsburgok fekete-sárga zászlaját húzták volna fel, amikor a király Budán tartózkodik, hanem legyen ott a Szentkorona. A régi fényképeken a a Korona jól látható, talán a legjobban azon a kupolát ábrázoló képen, amely az MTI fotóarchívumában van.
    Arról van információja valakinek, hogy mi történt a homlokzatokat díszítő szobrokkal? Pl. Hungária az északi kapu tetjéről, a Monarchia megdicsőülése a thympanonból, a kupola oldalát díszitő alakok, vagy pl. mi történt a Hauszmann lépcső kútjait és a Várkertet délen lezáró díszkút szobraival? Ha jól tudom, azok is Senyei Károly szobrai voltak...

  20. doki:
    2009. 02. 27. 22:32

    Tisztelt Olvasók ! Néhány évvel ezelőtt még láttam rengeteg köfaragványtöredéket (pl. puttókat)a Buzogány-torony és a déli palotaszárny között elhelyezkedő rendezetlen udvaron a giz-gazban. Ugyanitt egy összeeszkábált raktárban rengeteg köfaragvány volt, többek között az egykori kupola csúcsán elhelyezett Szentkorona is oda volt lökve. Láttam a Habsburg-lépcsőből származó elég nagyméretű faragványokat is. Ki tudja még hány tonna köfaragvány van szanaszét a Várpalota körül, illetve a raktárak mélyén. Szerintem ezeket mihamarabb lajstromba kellene venni, és amelyiket lehet, fel kellene használni a rekonstrukciókor.

  21. doki:
    2009. 02. 27. 23:06

    Ha visszaállítanák a királyi istállókat, illetve a királyi lovardát, miért nem lehetne ugyanolyan lovasbemutatókat tartani mint Bécsben ? (magyarok-lovasnemzet ???) A rekonstruált Szentjobb Kápolnába vissza lehetne helyezni a Szentjobbot, és mint a Horthy-rendszerben innen indulhatna el a Szentjobb körmenet. És még lehetne sorolni.....Amúgy én úgy gondolom, hogy azért nem foglalkozik a "hivatalos szakma" a Várpalota rekonstrukciójával komolyan, mert a bársonyszékben olyanok ülnek jelenleg akiknek ilyen kifejezések hogy: magyarság,a magyar államiság, Szentkorona, Szentjobb, Nagymagyarország stb. semmit sem mond, és nem fűződik érdekük a magyar államiság egyik legfontosabb jelképének a helyreállításához-esetleg ezt mindenáron akadályozni is fogják.

  22. MuMa:
    2009. 02. 27. 23:33

    A Buzogány-torony és a déli palotaszárny között fekvő udvart nem olyan régen kitisztították és hellyel-közzel rendberakták, így gondolom az ott található faragványok máshova kerültek. De valóban, a Palota körül szanaszét heverő faragványokat mielőbb lajstromba kéne venni.

    Természetesen a Palotát akár már a jelen állapotában is rendezvények sorával lehetne gazdagítani. Néhány évvel ezelőtt, a Sándor-palota felújítását követően ott is volt törekvés valamiféle díszőrség felállítására és különféle turistacsalogató látványosságok bevezetésére (mint pl. a prágai Hradzsinban), de ez aztán elhalt.

    Mint a fentiekben leszögeztem, kevés dolgot tartok fontosabbnak, mint a politika teljes kizárását a Palota rekonstrukciójából. És teljességgel nem értek egyet azzal a kijelentéssel, hogy a szakma a "magyartalansága" miatt nem foglalkozna a Palotával - ehhez azért eléggé ismerem.

    Másik, ennél is fontosabb kérdés, hogy a Palotának a jelenlegi, demokratikus Magyarországon nincs közfunkciója, és ezáltal semmiféle kötődése sem történelmi vagy egyházi fogalmakhoz (Nagymagyarország, Szent Jobb etc. Ha végigolvasod ezt a bejegyzés-sorozatot, elég világosan kiderül, hogy a Palota rekonstrukcióját nem e fogalmak miatt tartom fontosnak). Természetesen felmerülhet, hogy utóbbi visszakerüljön a rekonstruált Szent Jobb-kápolnába, de a Palota ettől még elsődlegesen pusztán történelmi emlék marad, és annak is csak egy speciális, helyreállított formája. Éppen e minőségében mutatja meg igazán a magyar történelmet, éppen ettől lenne igazán egyedülálló, izgalmas. Mármint ha egyáltalán valaha helyreállítják.

    A Palota sem ma, sem a múltban nem volt soha igazi jelképe a magyar államiságnak, mivel sosem lakott benne uralkodó, legfeljebb évente pár napig. Az viszont tény, hogy építészettörténetünk és nemzeti történelmünk kiemelkedő fontosságú emléke.

  23. doki:
    2009. 02. 28. 18:00

    Érdekes hogy sokan elhatárolódnak a rendi Magyarországtól mint politikai és eszmei fogalomtól. Egyrészt: szerintem a jelenleg magyarországon nincs demokrácia, másrészt: miért gondolják sokan azt hogy a monarchia (bár nem vagyok királypárti!)olyan rossz államforma volt, amitől maximálisan el kell határolódni. A Királyi palota legjelentősebb kiépítése is arra a korszakra esett, amikor az ország rohamosan fejlődött, gazdagodott- ez tudjuk a Monarchia idejére esik. Az viszont tény, mióta "demokrácia" van Magyarországon (meg volt "népi demokrácia" is !)zuhanórepülésben van országunk gazdasága, életszínvonala. Nagyszüleink még a Horthy-rendszerre is csak pozitívan tudnak emlékezni, annak ellenére, hogy az iskolában teljesen mást próbáltak belénkverni. Például a Kormányzó Úrat-ahogy öregeink anno nevezték még jelenleg is nagyobb tisztelet övezi, mint bármelyik 1945 utáni politikusunkat Szerintem nem szabad lenne ennyire elhatárolódni egyik politikai berendezkedési formától sem, mindegyiknek meg volt az előnye és természetesen a hátránya is, tökéletes rendszer pedig nem létezik.
    Ezt zárójelben jegyzem meg (ne kövezzen meg érte senki !), elképzelhető hogy turisztikai szempontból csak nyernénk egy alkotmányos monarchiával mint pl. Angliában. Örségváltás, látványos felvonulások, királyi család övezte kultusz stb.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.