Péntek #50

Komoly jubileumhoz értünk: ez az ötvenedik péntek, hogy összegyűjtöm a hét érdekes cikkeit, elemzéseit, riportjait és eseményeit, és elétek tárom. Sajnos nagyjából mind az ötven alkalom azt bizonyította be: ez az égegyadta világon senkit nem érdekel. (Komolyan mondom, én látom az egyes bejegyzések olvasottságait.) Úgyhogy REFORMÁLUNK!

Elindult a MuMa.Tumblr, amely nagyjából hasonló szerepet tölt be, mint az ezzel párhuzamosan megszűnő eddigi pénteki bejegyzések, csak sokkal gyakrabban frissül. Szóval érdemes odanézni, főleg hétköznaponként, de akár hétvégén. Kirakom majd a linkfalra is, de egy egyszerű mozdulattal a könyvjelzők közé juttatva szemmel tartani tán még praktikusabb.

Annak, aki nem tudja, miről van szó, angolul elmagyarázza a wiki.

A budai vár felújításához 3. A Palota ma - képekben

A budai Palota felújításáról szóló bejegyzéssorozat következő darabjában, alább az épületcsoport jelenlegi állapota kerül terítékre. A körülbelül másfél-két héttel ezelőtt készült fotókhoz fűzött megjegyzésekben úgy aktuális, mint régóta fennálló problémákra szeretnék rámutatni. Ezek némelyike akár egyetlen nap alatt megoldható lenne - másikukhoz viszont új, kielégítő hosszú távú programra lenne szükség. Nem jártam be a teljes területet (lemerült a gép), de a legfontosabb homlokzatok itt vannak. Az ezt következő bejegyzésben a Palota jövőjéről lesz szó.

Előzmények:

A budai vár felújításához 1.

A budai vár felújításához 2. Miért hagytuk, hogy így legyen?

Elolvasom »

Kaplicky és Egeraat halott...

...na jó, utóbbi csak gazdasági értelemben. De az elmúlt pár napnak akkor is két olyan híre ez, amely meghatározónak bizonyulhat közép-kelet-európai régiónk építészetére. 

A képen a kortárs építészet meghatározó alakjai. Felül: Norman Foster, Zaha Hadid és Jan Kaplicky. Alul: Amanda Levete, Brian Clarke, Peter Cook és Yael Reisner. A fotó, amelyet Józsitól kaptam, 2003-ban , Brian Clarke 50. születésnapi partiján készült. Clarke üvegművész, dolgozott együtt a Foster & Partners-szel és a Future Systems-szel is; Yael Reisner izraeli építész.

Kaplicky-vel a közép-kelet európai régió lényegében legismertebb építészét vesztette el - ha a Coop Himmelb(l)au-s Wolf D. Prixet nem számítjuk ide. Még úgy is, hogy Kaplicky '68-ban részben a mi tankjaink elől emigrált Londonba, és ott építette fel praxisát. Irodája, az élettársával, Amanda Levetével közösen sikerre vitt Future Systems az elmúlt tizenöt évben a világ élvonalába került, az utóbbi időben pedig otthon is dolgozni kezdett. Bár megnyerte a prágai Nemzeti Könyvtár tervezésére kiírt pályázatot, hosszas vitákat követően a kormány 2010-is elhalasztotta az építkezés megkezdését. Hogy Kaplicky 71 évesen, lánya születését követően mindössze pár órával elhunyt, a könyvtár valószínűleg már sosem fog felépülni.

Erick van Egeraat. Kép: hg.hu

És alighanem ez a sors vár a budapesti Városháza Fórumra is - tervezője, Erick van Egeraat ugyanis pár héttel a budapesti iroda bezárása után végleg csődöt jelentett. Egeraat volt az egyetlen, nemzetközi mércével is számottevő építész, aki Magyarországon működött és irodát tartott fenn, egészen Kas Oosterhuis színrelépéséig. Bár pontos infók egyelőre nem láttak napvilágot, Egeraat alighanem számos, finanszírozhatatlanná vált oroszországi projektjébe bukott bele, és lett számunkra cseppet sem örvendetes módon a gazdasági válság első neves építész áldozata. Kíváncsian várom, a Városháza hogyan reagál a problémára. 

Péntek #49

A múlt héthez hasonlóan ismét rendkívüli szituációból: egy szétrobbantott fürdőszoba romjai fölül kívánok mindenkinek az enyémnél kellemesebb pénteket! Ha van egy kis szerencsém, eme roppant szórakoztató helyzet kitart a jövő hét péntekig. Ha nincs, addigra kitalálok valami újat, istenuccse.

Az 82 esztendős (már?!) Sir David Attenborough Charles Darwinról a Times hasábjain. Nem csak nálunk: német földön is mindegyre bukkannak elő a fel nem robbant világháborús bombák. Megöltek egy emberjogi ügyvédet és a segítségére siető újságírónőt Oroszországban január 19-én - ez a magyar sajtóból abszolút kimaradt. Nyelvreform Törökországban: a skót kapcsolat. Eötvös Péter-interjú a Hungarian Quarterly-ből. Húzogatják a derékszíjakat a nagy amerikai múzeumok - ebből megint nem lesz új Guggenheim... Két-háromezer fontot várnak a Sotheby's árverésén egy darab, pardon, szarért, korántsem nem átvitt értelemben. Belmondo újra a filmvásznon (a két hír között nincs összefüggés). Letűnhet a cenzori rendszer Kínában? Naomi Klein az izraeli termékek bojkottjára szólít fel a Guardian-ben - Martin Altmeyer azon csodálkozik a Tageszeitungban, mit keres az antiszemitizmus a baloldalon.

Ami azt illeti, én egyikőjüket sem értem igazán. Úgyhogy a végére egy hír, amiről tudom, hogy igazán megmelengeti hozzám igazán közelálló nőnemű ismerőseim szívét: 12 ezer fontnál ütötték le Mr Darcy portréját egy londoni árverésen - igen, azt, ami a filmben is szerepelt.

A képek Zachary Baldus munkái. Van belőlük még sok.

A budai vár felújításához 2. Miért hagytuk, hogy így legyen?

A Palotáról és helyreállításáról szóló bejegyzések következő darabjában az első, programadónak szánt írás után arra próbálunk választ találni, miként és hogyan alakult, alakulhatott ki az épületcsoport jelenlegi arculata.

Elolvasom »

A budai vár felújításához 1.

Több részből álló bejegyzés-sorozatot szeretnék szentelni egy régóta foglalkoztató témának: a budavári királyi palota felújításának. Az alábbi, első rész áttekintés a jelenlegi helyzetről és a lényeges előzményekről. A továbbiakban szó lesz a Palota mai állapotának legsúlyosabb problémáiról és az általam elképzelt, lehetséges jövőképről. A szituáció nagyzolónak tűnhet, de sajnos a Palota jövőjével szinte egyáltalán nem foglalkoznak nyilvános fórumok; talán a MuMa is segíthet kicsit abban, hogy ez változzék.

Elolvasom »

A magyar templomépítészet legsúlyosabb bakija - Dunaújváros

Krisztus Király r. k. templom , Dunaújváros. Fotó: hg.hu

Magyar táj magyar ecsettel, vagy beszéljünk inkább ehelyütt pemzliről. Dunaújvárost sokszor negatívabb színben tüntetik fel, mint amilyen valójában. A város ötvenes-hatvanas években épült belső területei valójában elég élhetőek, mi több, olykor egészen kellemesek: sok a fa, van néhány jó épület, az iskolák, uszoda, könyvtár, mozi elérhető közelségben; a külső paneltelepek pedig éppolyanok, mint bármelyik más városban. A városnak az egyházi építészet terén sem kell szégyenkeznie: Ófaluban, az egykori Pentelén áll a (provinciális, de) barokk római katolikus templom és Szabó István nyolcvanas években épült, különleges református temploma. A régi temetővel szemben néhány éve felépült Nagy Tamás evangélikus épületegyüttese, a magyar téglaépítészet sokat citált, kiváló példája. Na és ott van, nem messze, ez is, a képen.

A dunaújvárosi római katolikus főtemplom helyét 1990-ben jelölte ki az önkormányzat, a tervezőt, Oláh Zoltánt, a Konstruma Kft. építészét pedig 1993-ban pályázaton választotta ki az egyházközség. Dunaújvárosban azonban, eltérően a legtöbb magyar településtől, nem duzzadt fel a hívők száma cunamiszerűen a rendszerváltás után, így az építkezés meglehetősen soká tartott. A felszentelést csak 2008. november 22-én ejtette meg Erdő Péter bíboros és Spányi Antal megyéspüspök - számol be a Magyar Kurír.

És itt értünk el ahhoz a ponthoz, hogy értelmeznem kéne a fenti látványt, amellyel, lelkemre, találkoztam már párszor, de egyszerűen nem tudok napirendre térni felette. Az egyetlen, ami oké, a szerkezet: 'fúrt cölöpökre támaszkodó, gerendarácson álló monolit vasbeton altemplom, acél rácsos tartókból kialakított főtemplom-tér, előregyártott vasbetonelem fedéssel' (forrás a kivitelező honlapja)- ez, ha nem is árulkodik túl nagy fantáziáról, egyértelműen a város fémipar meghatározta történelmére utal.

Na de a forma? A középső, sokszögletű felülvilágító (kupola?) meghatározta hajó mondjuk Balázs Mihály felső-magyarországi görög katolikus templomaira emlékeztet. Ezt a motívumot valószínűleg a két torony hivatott 'római-katolizálni'. Itt kifogyok a hasonlatokból. Miért lett a két torony alaprajza háromszög, ami nemcsak torz formát eredményezett, de a jelzésszerű toronysisakokból is keszekusza gerendahalmazt csinált? Az ormótlanra sikeredett tömeget miért nem oldották kicsit több ablakkal? És amit beleraktak, az, ó, miért olyan formájú, mint egy Walt Disney-rémálomban? Ha már van nagy székesegyház-ablak, akkor abba miért sárga drótüveg került? Azért, mert a tüzépen úgy hívják: katedrálüveg? És ha ekkora az egész pacni, miért egy megtalálhatatlan pinceajtó a bejárat?

Az építészcég büszke honlapján szinte értékelhetetlen minőségű belső fotókat is találni. Sajnos ezek sem segítenek sokat. Ennyire eltértek volna a tervektől? - néhány jobb épület a referenciák közül erre enged következtetni. Na de ilyenkor nem az építész feladata lenne berekedésig lármázni, hogy ez a torzszülött évtizedekre botránykőként meredezik majd a város északi kapujában?

A kilencvenes években sok ehhez hasonló szörny kelt életre békés városainkban s falvainkban, de alighanem a dunaújvárosi a legméretesebb. Vigasznak sovány, hogy a körben, a templom helyszínéül szolgáló völgy fölé meredő panelházakban lakók életét nem az esztétikum, illetve annak hiánya keserítette meg évekig, hanem a hajnali hatórás harangszó, amelyről a plébános annak ellenére sem volt hajlandó lemondani, hogy a völgy falai a hangot felerősítve továbbították a szigeteletlen ablakaihoz. 

Péntek #48

Ezt a bejegyzést a dunaújvárosi vasútállomás várótermében ücsörögve írom, ahová beszűrődik a lakodalmas rock a restiből. Egy órát várhatok, mert elindulás előtt nem tájékozódtam a menetrend újabb módosulásairól. Tanuljatok káromból, feleim, és figyelmezzetek Elvirára.

És hogy mi újság van Dunaújvároson túl? Fény derülhet például Tycho Brahe halálának titkára. Egy londoni keresztény sofőr megtagadta, hogy vezesse az ateista kampánnyal beragasztózott buszt. Elhunyt Sir John Mortimer, drámaíró, a brit televízió történetének meghatározó személyisége. Denko Maleski macedón ex-külügyér a Balkán nemzeti afférjairól. A New York-i Morgan Library & Museum digitalizálja és elérhetővé teszi három Gutenberg-bibliájának egyikét. Nyolcvanéves Tintin - és Franciaországban komoly felháborodást keltett Matthew Parris cikke a Times-ben, miszerint a szőke szuperdetektív minden kétséget kizáróan meleg. Rossz ómen a zeneiparnak: bezár az USA legnagyobb zeneboltja. Külön jogvédelmet kaptak Ausztrália őslakos művészei. A Prado festményei a Google Earth-ban.

Képek: Silhouette Masterpiece Theatre

Jó hétvégét!

Julien De Smedt Budapesten

Ez elég jelentős esemény, Bujdosó Attilától kaptam a meghívót, köszönet érte!

Julien De Smedt a legjelesebb fiatal európai építészek egyike. Korábban az OMÁ-nál dolgozott, most pedig saját ötvenfős irodáját igazgatja. Szerte Európában tervez, a BIG-gel közösen dolgozott a Mountain Dwelling-en, Dublinban úszó szigeteket rak a kanálisra, a cápafogas házát pedig még talán a MuMára is felpakoltam egyszer (nem). Tömören: a kortárs építészet kihagyhatatlanul izgalmas alakja. Tessék elmenni rá.

Villámlátogatás a Mátyás-templomnál

Vasárnap, miután megnéztem a Mustra kiállítást a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban, megörökítettem azt is, milyen fázisban van a Mátyás-templom felújítása. Az északi és a keleti oldal már nagyrészt kész; a cserepezés is jól halad. A rekonstrukció befejezését először 2008-ra, majd 2010-re tervezték, a jelenlegi céldátum 2012; hogy belül hogy állnak, nem tudom. A templom tulajdonosa a Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia, azaz a római katolikus egyház, a munkák több mint hatmilliárd forintos költségét azonban teljes egészében állami forrásokból fedezik. A templom leszedett tetőcserepeit a plébánia díszcsomagolásban értékesíti; az ebből befolyó összeget a tulajdonos különböző, rá háruló részfeladatokra, például a külső pénztárfülke felépítésére fordítja.

Az elkészült északi oldal. A százötvenezer új tetőcserép a Zsolnay-gyárban készül, ahonnét az eredetiek is származtak; csak remélni tudom, hogy ez ma is garancia a tartósságukra. A kőfelületeket nagyon szépen restaurálták, és csinosak a bádogosmunkák is.

A szentély és a Garai-kápolna, szintén helyreállítva. A templomnak ez, a nyugati része teljes egészében a 19. századi helyreállítás eredménye, a fenti képen egyetlen kő nincs, ami az eredeti helyén lenne. De persze azért szép.

Cserepezés az északi oldalon. A bádogkémény a régi, talán a sekrestyéből jöhet?

A Mária-kapu előépítményének teteje. Szép a helyreállított szélkakas, nappal és holddal. A déli oldalon található Mária-kapu az eredeti, a restaurálás során töredékesen fellelt, középkori faragványdíszes részletek közé tartozik, és nagyjából ma is eredeti formáját mutatja. Helyreállítása az egyik legnagyobb kihívást jelentheti a kőrestaurálási munkák között: nem lehet könnyű megkülönböztetni és megkülönböztethetővé tenni az eredeti részeket és a több mint százéves pótlásokat.

A déli kapu 19. századi, helyreállítva. A tapogatható falrészeken látható pótlások kicsit elütő színűek, bár élőben ez nem olyan feltűnő. A jobboldalt belógó faállványzat azokat a fényképeket jutattja eszembe, amik a 19. századi, Schulek-féle helyreállításról készültek.

A helyreállítás legimpozánsabb részlete. :) A tornyot körbevevő állványzat délkeleti sarkát nem lehetett alátámasztani, mert útban van a Mária-kapu előcsarnoka. Ezért két fémgerendával átvitték a súlyt az előcsarnok túloldalára. Valamiért nagyon elegánsnak érzem ezt az egészet. Ebből a nézetből az egész állványzat olyan egy kicsit, mint egy Foster-toronyház.

A nyugati oldalt még teljesen takarja az állványzat, bár itt-ott mintha elővillannának restaurált falszakaszok. A toronyablakokat állítólag befalazták, de ez nem látszik. Ahogy elnézem ezt az állványzatot, egyre jobban tetszik. Szikár, racionális, és ráadásul galambszürke. Nem lehetne megtartani?

A képek a Creative Commons licensze szerint felhasználhatóak.

Berlin és a káosz

Mindenféle hosszas bejegyzéseken gondolkoztam Berlinnel kapcsolatban, mert a szilveszteri ott-időzés folyamán sokat fotóztam. Aztán rájöttem, hogy nagyon nehéz rendszerbe foglalni ez az egészet, mármint magát a várost, az általam lefotografált épületek által. Végül a legegyszerűbb módszert választottam: időrendben haladok, néhány, szelektált kép segítségével.

Elolvasom »

Chesapeake Bay Bridge-Tunnel

Nem, nem photoshop: ez a Chesapeake Bay Bridge-Tunnel, amely az Egyesült Államok Virginia államában, a névadó öblön vezet át. Az 1964-ben átadott létesítmény a maga nemében egyedülálló, ugyanis hidak, felüljárók és alagutak rendszere képezi; átadása után nem sokkal be is választották az újkori világ hét mérnöki csodája közé. A 28,3 kilométer hosszú CCBT mindössze négy év alatt elkészült, pedig több hurrikán és vihar nehezítette a munkát, nemegyszer jelentős károkat okozva a már elkészült részekben.Az építkezés hét munkás életét követelte.  A hídszerkezetet 1995-99 között kétszeresére bővítették; az alagút egyelőre eredeti, kétsávos szélességében használható.

Péntek #47

Tudom, rapszodikusnak is csak enyhe iróniával nevezhető a frissülés, de oly kevés az idő, a kedv, és mi tagadás: a motiváció es. De utóbbi cseppet sem szokatlan. Hagyjuk.

Tony Blair, mint az Európai Unió elnöke? Sir Norman Rosenthal arról, hogy miért őriznek a nagy európai múzeumokban mindmáig olyan kincseket, amelyeket a náciok raboltak el jogos tulajdonosaiktól. Jonathan Jones ellenben felteszi a kérdést: miért kellene visszaadni őket? A gazdasági krízis valóságos katasztrófa a bécsi Albertina számára. Kétezer holttestet találtak Berlin közepén, egy középkori temetőben. Abdelwahab Meddeb francia-tuniszi filozófus a gázai háború kapcsán angolul az iszlám erőszakos örökségéről, és németül a két fél felelősségéről. Vajon tényleg csodára képes a kulturális fővárosi cím? Új tervek Babilon megmentésére. Hogyan lett a bájosan baloldali francia komikusból, Dieudonnéből radikális antiszemita? Újranyílik az első New Orleans-nak a Katrinában megsérült három nagyszínházából. Manuel Legris veszi át a bécsi balettet Harangozó Gyulától 2010 után. 

A fényképek Joel-Peter Witkin munkái egy komoly flickr-kollekcióból.

MuMa a Metropolban...

...illetve, ahogy mindenki még mindig ismeri: a Metró újságban. Bizony, kicsit meglepett, ahogy ma tallózgattam a lapban, a Lakótér melléklet címoldalán (cikk a link után :) három olyan épülettel találkoztam, amit tudtommal a MuMán kívül más nem nagyon prezentált a magyar nagyközönségben. A darmstadti színházról, a madridi Szent Mónika-templomról, illetve a moszkvai Vonalkód-házról van szó, amelyek közvetlenül egymás után kerültek be a 'present' kategória bejegyzései közé, 2008. áprilisában. A háromból két fénykép is ugyanaz. A cikk említi José Cruz Ovalle nemzetközi faépítészeti díját, amelyről (az építészfórum mellett) ugyancsak beszámolt a MuMa. A melléklet következő oldalán pedig Gilles Trehin Urville-jét mutatja be a lap, képpel, épp csak lehelletnyit átdolgozva a MuMáról átvett szöveget.

És hogy mit szólok mindehhez? Örülök! Elvégre a MuMa ezért indult, Kóti Lóránt cikke a Lakótérbe valószínűleg sosem született volna meg ebben a formában, ha nem olvashat itt ezekről az épületekről. Amelyek így általa sokkal több emberhez eljutottak, mint itt, ezen a fórumon (a héven mellettem ülő hölgy is érdeklődéssel nézegette a darmstadti színházat). Na jó, az Urville-kép aláírása csak egy kicsit felvizezett plágium, de Kóti Lóránt valóban elfilozofált a három épületen, és érdekes cikket kanyarított köréjük. Szóval őszintén örülök - legközelebb csak akkor örülnék egy kicsit jobban, ha kapnék egy e-mailt ilyenkor. Mert, ugye, nekem maximum az itt a fizetség :)