Lőrincz Áron blogját ajánlom itt

...és nem csak azért, mert roppant előzékenyen belinkelt a falára :) Hanem azért is, mert nagyon tetszenek a videói. Egyet iderakok, többit tessék ott megnézni - és várjuk a frissítéseket :)

solidfill.blogspot.com

Tessék letenni a ceruzákat!

A berlini Stadtschloss archív felvételen

A berliniek többsége e kéréssel fordul a Stadtschloss újjáépítését tervező mérnökök, építészek és hivatalnokok felé - legalábbis a Zeit újságírója, Christoph Seils szerint. A német parlament sokéves viták után 2007-ben hozta meg kompromisszumos döntését, miszerint a Brandenburgiak berlini városi kastélya, amely Vilmos császár alatt egy ideig a Birodalom központja volt, részben eredeti homlokzatokkal, ám új belsővel épül újjá eredeti helyén, ott, ahol 1950 után a DDR által épített Palast der Republik váltotta fel. Amelyet mára szintén elbontottak.

A Stadtschloss építésében a 19. század legnagyobb német mesterei, Stüler és Schinkel is közreműködtek

Zavaros? A németek többsége szerint is. És a történet itt még nem ért véget. A palotából ugyanis egyetlen apró szeletke mindmáig áll: az az erkély, amelyen Karl Liebknecht 1918 novemberében kikáltotta a Német Szocialista Köztársaságot. Bár a kastély a második világháború bombázásai után nagy költségekkel ugyan, de helyreállítható lett volna, a város területi felosztása megpecsételte sorsát. A Kelet-Berlint uralmuk alá vonó kommunisták a monarchikus múlt szimbólumát látták benne, és jóllehet 1945-50 között részben helyreállítva használták is, a Liebknecht-erkély kivételével 1950-ben az egész épületegyüttest lebontották.

Az egyetlen megmaradt épületrészlet, a Liebknect-erkély a Palast der Republik részeként

Részben a Stadtschloss helyén épült fel a hetvenes években a Palast der Republik, amelynek szerepe a köztársaság dicsfényének emelése lett volna - hogy-hogy nem, az 1990-es német újjáegyesítés körülötti mámoros hónapokban azonban kiderült, hogy a Palast der Republik rákkeltő azbesztet tartalmaz. Az épületet bezárták, és megindult a vita, mi történjen a Berlin történelmi szívében fekvő, értékes telken. Sokan parkot szerettek volna a helyén, mások új, jövőbe mutató épületet. Voltak, akik a Stadtschloss teljes rekonstrukciójára voksoltak, mások részleges helyreállítással is megelégedtek volna. Végül az utóbbi nézet győzedelmeskedett: az újjáépülő, Humboldt-Forum névre keresztelt együttesnek három homlokzata lesz eredeti, ám belül teljesen új formák fogadják majd a látogatót. Az építészeti kiképzésre kiírt nyílt, nemzetközi pályázatot nemrég az olasz Francesco Stella nyerte meg; a Palast der Republik lebontása mára nagyrészt befejeződött.

A Palast der Republik főhomlokzatán semmi sem emlékeztetett a múltra

Hasonló újjáépítésre több németországi példát ismerünk. Az elmúlt években kívül-belül eredeti formájában rekonsturálták például a drezdai Frauenkirchét, amelyet a világháború pusztítására emlékeztető mementóként hagyott meg a szocialista rezsim. A Braunschweig központjában álló, 1960-ra teljesen lebontott hercegi kastélynak viszont csak a főhomlokzatát rekonstuálták, amely mögött egy bevásárlóközpontot helyeztek el. Ida kívánkozó példa a Foster & Partners által újjáépített Reichstag is. A berlini Stadtschloss rekonstrukciója azonban ennél is bonyolultabb, már csak azért is, mert egyetlen eredeti épületrészlet máig fennáll. Nem lesz-e arcátlan hazugság az, ami a helyére kerül? Vagy az eredeti városkép bőven megér ennyit? A berliniek jó részét foglalkoztatják ezek a kérdések. Előbb-utóbb pedig, ha megkezdődik a budai királyi palota rekonstrukciója, minket is foglalkoztatni fognak.

A braunschweigi kastély újjáépített főhomlokzata mögött bevásárlóközpont rejtezik

Képek: wikipédia

Testvérposzt a BBSTAEDTE blogján

Péntek #42

Zsidóság és Közép-Európa: érdekes és tanulságos cikkválogatás a Eurozine-en. Bábel tornya nem létezik: az angol nyelv közvetítő szerepéről ugyanott. Templommá és iskolává alakulnak az elhagyatott Wal-Martok. Knut és a fasizmus: 150. születésnapjára újraértékelődhet a norvég nemzeti kötő szerepe. Westminster püspöke a magáénak követel egy Piero della Francescát a National Gallery-ből. Állítsátok meg az építőket - egy berlini a Stadtschloss rekonstrukciójáról. Jonathan Glancey a Woolworths-ra emlékezik. A privatizáció kora lejárt.

És még sok-sok graffitis kép a marcofolio.net-en.

Les Inconnus - Artiste peintre

A helyzet az, hogy egy mukkot sem tudok franciául. Viszont Z. barátom átküldte ezt a paródiát a Les Inconnus csoporttól, és a nyelv ismeretének teljes hiányában is jól szórakoztam rajta... A lényeg: egy félig román, félig argentin képzőművész roppant eredeti alkotó metódusaiba nyerünk bepillantást. Az egészet persze átlengi a franciák legendás felsőbbrendűségi komplexusa, de talán ettől olyan vicces.

Diego Rivera freskói

A mexikói művészet alighanem a falképekkel adta a legtöbbet a 20. századnak. Nem is pusztán művészi értéke, hanem egyedülálló politikai jellege (nevezetesen harcos marxizmusa) az a mexikói falképfestészetnek, ami egyedülállóvá teszi. Pedig csak három nevet sorolhatunk a világhírű művelői közé: José Clemente Orozcót, David Alfaro Siqueirost és Diego María de la Concepción Juan Nepomuceno Estanislao de la Rivera y Barrientos Acosta y Rodríguezt, azaz Diego Riverát.

Elolvasom »

Szalontüdő

Kóstolta már valaki? Szirmai Márton (rendező) és Pohárnok Gergely (operatőr) munkája, "a tavalyi év legsikeresebb magyar rövidfilmje" (PestiEst) felkerült a dazoo-ra. A sztori valószínűleg nektek sem lesz újdonság, viszont a filmet már csak Ascher Tamás és A nyomozóból ismert Anger Zsolt alakítása miatt is érdemes megnézni.

Jó étvágyat!

Péntek #41

Találkozás az ördög ügyvédjével: Jacques Vergès a Spiegel interjúalanya. A szibériai börtönben ülő Mihail Hodorkovszkij a Die Welt hasábjain értekezik a világválságról. A világtól elfeledve Ukrajna a milliók halálát okozó éhínség 75. évfordulójára emlékezik. A berlini Le Monde Diplomatique a mindent behálózó mexikói drogbűnözésről.

Jonathan Jones lerántja a leplet az aktokról. Megnyitott a dubai Pálma-sziget, de megállítja-e ez az ingatlanválságot az Emirátusok határainál? Az EU legfelsőbb bíróságán a Kraftwerk copyright-ügye. Interjú az idei Büchner-díjas Josef Winklerrel. Jeannette Winterson arról, hogyan segítték át a versei a tinédzseréveken. Mantegna-kiállítás a Louvre-ban - beszámoló az International Herald Tribune-ben. Saját Youtube-oldalt indított a Monty Python; érdemes megnézni a bevezető videót is... A világ húsz legjobb zenekara - hét amerikai, négy német, három orosz és a kilencedik: a Budapesti Fesztiválzenekar. Éljen soká Fischer Iván!

A képek a Zune Arts-ról valóak; érdemes szétnézni arrafelé.

Egy hivatásos blogger élete

Ennek egyszerűen nem tudtam ellenállni. Aki nem ismer, az így képzeljen el. HAHA!

'Most people think that what I do is a really easy thing but... it's not!' Na, ezért csúsznak olykor a pénteki bejegyzések szombatra. A rendező ismét a Sibling Rivarly, az videó állítólag vágatlan és eredeti, a főszereplő JHIDEKIM blogja, a Butternutjelly pedig valóban létezik. 

Sokféleképp festhetsz...

...a kezeddel, a lábaddal, a száddal - de a Zune-arts.net reklámfilmje a képzőművészkedés egy egészen speciális, újszerű metódusát ragyogtatja fel, a maga elkápráztató fényében.

Zune Paint from Sibling Rivalry on Vimeo.

Ha ezt Pollock láthatta volna... Rendező: Sibling Rivalry; a főszereplő nevét fedje jótékony homály.

Magdalena Bors fotói

Nem tudnám megmagyarázni, miért, de első pillantásra megkedveltem Magdalena Bors fotóit. Talán mert mindegyikben van valami apró fifika, ravasz, elrejtett játék, amelyet elsőre tán észre sem veszel. Vagy tán másodikra sem.

Magdalena 1976-ban született Antwerpenben, és Ausztráliában él. 2006-ben diplomázott fotóművészetből a melboure-i RMIT egyetemen. 2004 óta szerepel kiállításokon, és már több fontos díjjal is dicsekedhet.

Mickey - másképp

Pár évvel ezelőtt a Disney grafikusai arra gondoltak: érdekes lenne végignézni, mihez kezdenek a mesegyár ikonikus figuráival azok, akik nem az érzékeny ceruzához, hanem a festékszóróhoz, az olajhoz vagy a stenclihez szoktak. A kezdeti néhány skiccből mára korrekt kis kollekció állt össze a Disney és Amerika közismert street-art művészeinek együttműködésével.  

A fejlemények a projekt saját blogján, a Bloc28-on követhetőek. Innen származnak a képek is. 

Mostanában

A blogba sajnos nincs időm s energiám írni, de lehet olvasni, amit máshová. Megfontolt válogatás alább. (Egyébként épp egy hónapja volt utoljára ilyen összefoglaló. Rendszerességem ijesztő.)

Patyomkin és a használhatatlan építészet. Folly, boondoggle, Investitionsruine, Soda-Brücke; krumplivész és atomerőmű. Minden, ami csak kell.

James Bond, az építészet esküdt ellensége. Bár a filmet csak szerdán nézem meg, a cikket már egy hete megírtam. Pszt. 

Látogatás az épülő Fővám téri metróállomáson, hála a Modellfesztiválnak és a KÉK-nek.

A sztárépítészet halott. Az embernek nem illik Philip Starck mércéjével mérni magát, de itt megmondom a tutit.

Obama és McCain kampányának grafikai elemeiről. Erről aztán a Tilos Rádióban is megkérdeztek. Nem mondom meg, hol lehet meghallgatni. 

Első olvasatra "Az új racionalizmus felé" roppantmód hasonlít a sztárépítészetes cikkre (utóbbi a későbbi, egyébként). A másodikra is. Ez nem véletlen. 

A kávézásról

...Én is szoktam magam így érezni. Emilie Tarascou és Stéphanie Marguerite animációs filmje Oldelaf és Mr D 'le cafe' című dalához.

Forrás: Le Journal Graphic

Péntek #40 (Szombat #6)

Egy kis ország nagyot álmodik: az új alexandriai könyvtár és a hozzá kapcsolódó internetes projekt. Könyv jelent meg a Wittgenstein-család fordulatos és szomorú történetéről. Látogatás az egyik legismertebb élő szobrász, az indiai származású Anish Kapoor londoni műtermében. Obama győzelmi beszéde, mint az angol nyelv diadalmenete. Mit kell tudni a lassan jelentős nemzetközi hírforrássá fejlődő Bloomberg.com-ról? (Például azt, hogy Michael Bloomberg New York-i polgármester alapította, három évtizeddel ezelőtt.) A  hidegháború hiányzó atomfegyverei. A Monty Python híres halott papagájos vicce régebbi, mint gondoltuk - úgy 1600 évvel. Az ateisták közönségesek, a hívők kedvesek.. vagy mégsem? Pierre Boulez kurátorrá avanzsál a Louvre-ban. Adócsalással vádolják Fernando Boterót Olaszországban.

Kép: FFFFOUND!

Krakkó, a zsidónegyed

A prágai és a budapesti ismeretében lehetett volna némi alapom az összehasonlításra; a krakkói zsidónegyed mégis valami egészen különleges, megfoghatatlan módon más, mint ezek. Lengyelország a háború előtt Európa legnagyobb zsidó közösségének adott otthont, amely a népirtás következtében szinte teljesen eltűnt. Krakkóban és környékén  az 1939-es cenzus szerint 86 500 zsidó származású polgár élt, akiket aztán a történelmi zsidó negyed, a Kazimierz területén kialakított gettóból 1943-ban egytől egyig deportáltak. A háború után alig pár százan tértek vissza a Lengyelországban egyetlenként épen maradt zsidónegyed területére, amely így, részben lakatlanul, máig mementójaként szolgál a pusztításnak.

Elolvasom »

Mindenszentek Krakkóban

A márais címadást itt egy stílusban hozzáillő bevezető szakasznak kéne követnie a borongós őszi hétvégéről, a letűnt dicsőséget tükröző palotákról és az elveszett ifjúsága után kutató bloggerről, de mivel sosem szerettem Márait, ettől eltekintek. Krakkót érdemes megnézni, és nem is másfél nap alatt; nem Prága, nem Budapest, és ez némileg még meg is lepett.

Elolvasom »

fúror

A fekete lyuk

Mert ez jár nekünk. A hétvégére. Phil és Olly rövidfilmje a fénymásolóról, a fekete lyukról és a mohó irodai dolgozóról.

Péntek #39

Nem sokra jutott időm a héten. A múlt hétvégi krakkói látogatásról készült beszámoló is csak később várható. De gyürkőzzünk neki a hétvégi olvasnivalóknak.

(Mikor használtátok utoljára azt a szót, hogy 'gyürkőzni'...? Pedig milyen szép, nem?)

A reménykedő Afrika és Obama (musical-változatban Kenyában), aki egyébként nem dönti romba az amerikai komikusi szakmát. A finnek lassan átértékelik az országnak a második világháborúban betöltött szerepét, a spanyolok pedig még mindig Franco árnyával küszködnek. A jövő szállodája, ahogy azt a németek elképzelik. Történelmének legrondább épülete megvédésére indul az English Heritage. Hogyan lett Olaszország ennyire csúf? Hogyan utasított vissza a Tate harminc Rothko-képet? 4400 antik tárgyat szolgáltat vissza Svájc. Helyrehozták Sosztakovics első filmjét. Megnyílt a Bolsoj - Melbourne-ben. Hová tűntek a női repperek?

A képeken helyspecifikus művészeti installációk Finnországból, a finn helyspecifikus művészeti installációk blogjáról. Merthogy van nekik. 

Mi lesz az új városházából?

Erick van Egeraat nyerte a budapesti Városházára kiírt 'nemzetközi' pályázatot. Az a holland építész, aki egyetlenként a nemzetközileg ismert nevek közül évek óta működik Budapesten, sőt, saját irodát tart fenn (a második egyfecske, Kas Oosterhuis és Lénárd Ilona budapesti műhelye, tavaly szeptemberben nyílt meg, a Közraktárak-projekthez kapcsolódva). A nyertes tervet az iroda jól bejáratott sajtóosztálya szétküldte a megfelelő internetes fórumokra. Az itt látható képek például a dezeenről származnak, de november 3-án ez az épület volt a BD Online napi képe is.

Capisci? Egeraatot ismerik és komolyan veszik - külföldön is. Tud bánni a sajtóval, úgy, ahogy egyetlen más magyarországi iroda sem (mert nincs is meg rá a lehetőségük, de ez más tészta). Egeraat elérte a győzelmével, hogy külföldön a 'komolyan vehető' címkét kapja meg ez a beruházás, még akkor is, ha mi itthon tudjuk, hogy ez nincs így.

Mert ugye milyen nemzetközi pályázat az, amelyen csupa Magyarországon működő iroda indul... Ez tréfa. De legalább volt pályázat, és legalább a nyertes olyasvalaki, akire külföldön is elismerően bólintanak, nem meghökkenve csóválják a fejüket. Budapestnek akkor szüksége van erre, mint egy falat kenyérre. Ez nem feloldozás, utólag sem, persze, mint ahogy Janesch Péter Holcim-díja sem az a kormányzati negyed pályázatának hibáira.

A nyertes terv korántsem tökéletes, mi több. Érzékenyen viszonyul az eredeti, Hillebrandt-féle tervhez, de látványosan nem tud mit kezdeni a Madách-házak tengelyével és az onnét adódó rálátással. Térfalat képez a Károly körúton, de részletmegoldásai (egyelőre) elnagyoltak, maszatolósak. Igaz ez az eredeti épülethez közvetlenül kapcsolódó szárnyak architektúrájára is, különösen a Bárczy utcai ficak tekintetében. Kihasználatlanok és butának tűnnek a hatalmas tetőfelületek. Mesterkélt és nyilvánvalóan átgondolatlan számos apró, de látványos részlet, a főhomlokzat zöld falától a térképzésekig. A lenti képek megcsodálható vízesést pedig egyszerűen nem is tudom mire vélni, ezért elkönyvelem a tervpályázati látványtervek szokásos, jóakaratból fakadó túlkapásai közé.

És mégis. Minden gyerekbetegségével együtt erről a tervről ordít a lehetőség. Hogy sok munkával, de jó épület válhat. És hogy igen, erre van szükség ezen az évtizedekig elhanyagolt, szétcseszett területen, a város szívében, a polgármesteri hivatal közvetlen szomszédságában. Hogy ez a vízió képes Budapest Szívévé válni. CSAK NE RONTSUK MÁR EL.

Még valami. A beérkezett és nyilvánossá tett pályaművek (mint ismeretes, hat művet, köztük például a Sporaarchitects munkáját, kizárták és nem is mutatták be, ezügyben elég nagy a mozgolódás) egytől egyig igen magas színvonalat képviseltek, bizonyítékaként annak, hogy a nyílt pályázat igenis ösztönzője az építészeti minőségnek. Na ezt a kolosszális tanulságot kéne levonni.

---

További olvasnivalók a Városképp blogon, Bardóczi Sándortól az építészfórumon, illetve az első híradás ugyanott, és tanulságos kommentjei. WérGidA, gondolom, még írja. :)

UPDATE: azért idelinkelem WérGidA régebbi, vonatkozó posztját, Andris tanácsára.