Péntek #38

Öt az idei év legjobb állatfotói közül. Túl sokat tud rólunk a Google? - kérdi a Spiegel. Mit mondanak ugyanitt a Magyarországnak nyújtott nemzetközi hitelről? Az építési boom után a múzeumoknak is szembe kell nézniük a gazdasági válsággal. Paul Scheffer holland szociológus az emigránsokról írt könyve megjelenése után nyilatkozik. Az izraeli bíróság jóváhagyta Frank Gehry múzeumtervének építését egy egykori muszlim temető helyén. Philadelphiában a kelet-európai irodalom amerikai ismeretlenségén keseregnek. Megnyitott az elme múzeuma Rómában. Helyreállították Dylan Thomas szülőházát, és restaurálták Raffaello egyik Madonnáját, jóllehet, utóbbit nem minden ellentmondás nélkül. Hogyan lett globális kultúrproduktum a manga?

Angol nyelvű weboldalt indított a szlovák Salon magazin, és a kezdet kezdetén egy igen fontos kérdéssel: a szlovák-magyar viszonnyal is foglalkoznak. Miroslav Kusý volt tájékoztatási miniszter írása magyarul is megjelent az És-ben, de érdemes elolvasni az utolsó magyarországi csehszlovák nagykövet, Rudolf Chmer és Tamás Gáspár Miklós gondolatait is a témáról. És persze nyomon követni a Salont, akad több érdekes cikk is. Egyszersmind ajánlok egy angolul elérhető román szépirodalmi oldalt is.

A képeken New York fekete-fehérben a Wired New York fórumáról. Jó hétvégét.

Dora Budor és Maja Čule: a zágrábi boszorkányok

A design heti Pecha Kucha vendége volt két horvát designer, Dora Budor és Maja Čule, akik nemcsak ízes angolságukkal és összehangolt előadásmódjával, de portfóliójával is lenyűgözte a népes közönséget. A lányok és a magam nagy örömére is nemrég bemutathattam anyagukat bővebben, itt pedig a kedvenceimet vettem elő. 

A fenti plakát egy kulturális fesztivál apropóján készült, több társával egyetemben. A lányok, akik egyébként négy éve, a zágrábi formatervezési iskolán való diplomázásuk óta dolgoznak együtt, itt egy ismerősüket kérték fel a modellkedésre. A fesztivál a marketing szolgálatában álló design agresszív, befolyásoló és hódító jellegét járta körül - Dora és Maja ezért választotta a leragasztott, mozdulatlanná tett emberi testet fő motívumként. A plakátok életnagyságban, két méteres hosszal készültek és kerültek utcára.

Az Anna Magnani Oscar-díjas olasz színésznő (Pasolini Mamma Romájának főszereplője) emlékére rendezett programokhoz különleges körülmények közt készültek a plakátok. A legendásan karizmatikus Magnani szellemét felidézendő, a lányok egész készletnyi tányért áldoztak be, de ezt a célt szolgálja a photoshoppal lángra lobbantott virágcsokor is.

A RuhaTesztVerzió egy női divatmárka megrendelésére, saját termékeik népszerűsítésére szolgált, mint a neve is mutatja: meglehetősen újszerű formában. A ruhákat a lányok férfi ismerőseikre adták fel, akik lelkesen pózoltak a fotózáshoz. A fotók egy részén természetesen maga Dora és Maja is megjelenik - mint itt is. 

A Beckett drámatöredékek színházi előadásához készülő plakátok ugyancsak komoly munkát jelentettek, amely hosszas 'üres bámulással' kezdődött. Hamarosan kiderült, hogy a vizuális arculatnak éppen ezt a semmit, a dolgok kontrollálhatatlanságát és hiábavalóságát kell megjelenítenie. A plakát e gondolat fényében egy roppant intim pillanatot jelenít meg, a történésektől és a valóságtól való elzárkózás netovábbját.

A Bibliai kalendárium nem megbízónak, hanem saját kedvtelésre készült. Dora és Maja a katolikus egyház által nem elfogadott meleg, transznemű és másféle szexuális irányultságú emberek önelfogadását próbálták erősíteni azzal, hogy a megszokott bibliai jelenetek régi szereplőinek új jelentést kölcsönöztek. A szereplők itt is a barátok köréből kerültek ki; a fotózás és a jelmezek itt különösen profik.

Rakpark! Civilek a budai rakpart sétányosításáért

Ezt kaptam, megkapjátok tik is.

RakPark!

Volt egyszer egy folyó, annak két partja, úgy hívták, hogy Duna part. Hajdanán köves volt, gyalogosok és lovak jártak rajta. Ahogy telt-múlt az idő, kövei megkoptak, a lovak is eltűntek, új járművek vették át a terepet. Az emberek sem merészkedtek már oda két lábon járva, és lassan hátat fordítottak szeretett folyójuknak. Azóta már csak képeslapokról nézik, messziről fotózzák ezt a szép folyamot, de hogy más városokhoz hasonlóan közelről is élvezzék? Elvetik a gondolatot.

2008-ban viszont lezárták a rakpartot, és elkezdték a budai főgyűjtő csatorna építését. A lezárt szakaszokon egyből megjelentek a város lakói. Ki szerelmesen andalogva, ki napozva, ki kutyájával, babakocsival, görkorival, biciklivel, horgászva és futva, vagy csak a folyóra egy nagyot csodálkozva. Közben az autóforgalom máshova terelődött, a NATO-csúcs miatt még a pesti rakpart sem működött. A várt káosz elmaradt, Budapest lakói megoldották, hogy másfelé, máshogyan menjenek.

Tetszik ez az állapot? Használnád a Duna- partod? Gyere 2008. november 2-án, a rakpart autóforgalomnak való átadása előtti utolsó vasárnap délután 3-kor a Batthyány térre! Egy flashmob rövid idejére megmutatjuk a városnak és a világnak, hogy a Duna partjára szükség van, de nem úgy, ahogy eddig.

Gyere el a családdal, barátokkal, szerelmeddel, ellenségeddel, görkoriddal, bicikliddel, kutyáddal, szobanövényeddel, akármiddel, és csináljuk együtt azt, amit egy modern, haladó város vízpartján csinálnánk! Ha autóval jössz, az sem baj, hiszen a vízpart mindenkié, csak a kocsit ne hozd magaddal a rakpartra:)

Kérjük, követeljük vissza a Duna-partot!

A Las Vegas-i neontemető

Las Vegas a kaszinók és a neonreklámok városa. De mi lesz azokkal a kiszolgált neoncsövekkel? Nos, azokat begyűjti a Neonmúzeum, és szerencsés esetben kiállíthatóvá teszi. Ha valahova, hát a neonreklámok temetőjébe érdemes elmenni Vegas-ban - a Guggenheim már úgyis bezárt.

A lapozás után Carl Carl flickr-er fotószettje csodálható meg a neontemető legszebb kincseiről.

Elolvasom »

A zuhanás művészete

Tomasz Bagiński 2004-es rövidfilmje, a Fallen Art elnyerte a BAFTA Award for Best Short Animation díját és a Grand Prix for Digital Shorts elismerését a 2005-ös Golden Horse Film Festival-on. A művészet felszabadító ereje, egy új szemszögből.

Forrás: who killed bambi?

Péntek #37

Karácsony van? A Times minden idők legdrágább amerikai elnökválasztási kampányáról (jövő héten választás!) (Ide kapcsolódó titok a Postsecretről.) DV8 pszichikai színház: tánc lépésről lépésre. Grecót adományozott Görögországnak az Onassis-alapítvány. Foster építi újjá a New York-i közkönyvtárat. Egy korszak vége: befejezik a Cinecittá privatizációját, az utolsó állami részesedés eladásával. Doron Rabinovici író-történész arról, hogyan és miért lett népszerű Ausztriában a szélsőjobb. A Guardian memoárja a 85 évesen elhunyt Simon Hantaïról - összehasonlításképp: egy jellemző megemlékezés a magyar sajtóból az Indexen, MTI-s hír alapján. Umberto Eco a L'Espressóban politika és vallás kapcsolatáról. Hogy fest a gazdasági krízis Németországban - a Le Monde diplomatique berlini kiadásának cikke (a magyar kiadás olvasók híján egy évig bírta, béke poraira). Miért mindig New York pusztul el? Yoko Ono-interjú a The Art Newspaper-ben. Késik a német nagysebességű vonat (és merre jár a magyarországi?).

2008. október 24. Vajon máshol, mások is kellemetlenül érzik magukat az országukban?

A képeken David Altmejd brit szobrász munkái, forrás: modernart.net

BIG: The Battery

Azért tetszett meg az alábbi videó, mert nem csak hogy pontosan nyomon lehet követni rakta, hogy a környezeti tényezők miként határozzák meg a tervezett új épület paramétereit, de ezeket a paramétereket aztán az építész evidenciának is veszi. A ház úgy nő, mint egy élő organizmus: pontosan, hogy elférjen a neki rendelt helyen.

A videó a dán BIG, azaz a Bjarke Ingels Group Dániába tervezett komplexumát mutatja be, amely többek közt az első dániai mecsetnek is helyt adna. Különösen érdekes ez a dán karikatúrabotrány fényében, ha emlékszik még erre valaki.

Tank God you're here

Egy gyenge szóviccre épül az egész, de nekem jó kedvem lett tőle. Ja, és a kansas-i művészt úgy hívják: Kris Kuksi. Jó dolgai vannak.

Via Core77

Nem csak egy farok

Kedves főnököm hívta fel a figyelmem erre a fotóra, amelynek több szempontból is figyelemre méltó. Ott van ugye a képen látható szobor, Andrétól, aki egy merev pénisz segítségével szokatlan jelentéstartalommal ruházza fel a gyerekek kedvenceként ismert Miki egeret. Ott van a szobor előtt mintegy merő véletlenségből cipőt kötő, ezáltal a szituációt némi homoerotikus ízzel gazdagító ifjú, Romain Bernardie James, akinek figyelemre méltó fotóblogjából a kép származ. És ott van az esemény, ahol mindez megtekinthető volt, a párizsi Grand Palais két évvel ezelőtti kiállítása, amely a Disney-kultusz kortárs képzőművészetre gyakorolt hatását volt hivatott reprezentálni. 

Ugye hogy ugye, gondolatokban mily gazdag a kortárs művészeti szcéna. 

Britannia legcsúfabb épületei

Szavazhattak a britek országuk legcsúfabb épületeiről, méghozzá a SimCity Creator stratégiai játékot fejlesztő EA megbízására. A kutatás némileg meglepő eredményt hozott; közös nevező nem igazán fedezhető fel az épületek között. Alább a legcsúfabb tízes, visszaszámlálva.

10. Park Hill lakónegyed, Sheffield - fotó: incurable hippie, flickr.com

A Park Hill a második világháború utáni lakásínség miatt épült Sheffield-ben. A kilencvenes évek óta második fokú védelem alatt áll.

9. Liverpool, székesegyház - fotó: Andrew Dunn, wikipédia

A székesegyház építését 1903-ben titkos pályázaton nyerte el az akkor 22 éves építészhallgató, Giles Gilbert Scott; az ő műve a ma a Tate Modern-nek otthont adó Battersea Power Station, és a jellegzetesen angol piros telefonfülkét is ő tervezte. (Utóbbiból áll is egy a katedrálisban.)

8. Drake Circus, Liverpool (a templom mögött) - fotó: bsrboy, wikipédia

A 2006-ban megnyitott, a Chapman Taylor által tervezett hatvanezer négyzetméteres bevásárlóközpont egy korábbi kereskedelmi épület helyén áll.

7. Spaghetti Junction, Birmingham - fotó: skyscrapercity

A Spaghetti Junction, hivatalos nevén Gravelly Hill Interchange egy háromszintes autópálya-kereszteződés Birmingham közelében. 1968-72 között épült.

6. The Liver Building, Liverpool - fotó: wikipédia

Valószínűleg Liverpool legtöbbet fotózott, emblematikus épülete. 1911-re épült fel vasbetonból, ma a világörökség részének számít.

5. Arndale Centre, Manchester - fotó: wikipédia

A manchesteri Arndale Centre a szigetország hasonló nevű bevásárlóközpontjai közül a legnagyobb. A hetvenes években épült tömböt egy 1996-os IRA-bombemerénylet után újraplasztikázták.

4. Skót Parlament, Edinburgh - fotó: wikipédia

A skót parlament 1999-2004 között épült; tervezője, a katalán Enric Miralles még a végső befejezés előtt, fiatalon elhunyt. A nagyközönség vegyes reakciókkal fogadta, de 2005-ben elnyerte a szakma által odaítélt, a legjobb brit épületnek járó Stirling-díjat.

3. Észak Angyala, Newcastle - fotó: newcastlewebsite.co.uk 

Anthony Gormley alkotása, a hatalmas méretű Észak Angyala a Blair-kormány országos köztéri szoborprojektjének részeként készült; beválogatták már a tíz legkedveltebb brit szimbólum közé is.

2. Birmingham, Központi Könyvtár - fotó: wikipédia

A birminghami központi könyvtár 1974-re épült fel John Madin tervei alapján, a harmadik könyvtárépület ezen a helyen. A jelenlegi városvezetés a bontását és másik helyszínen új könyvtár építését tervezi.

1. Selfridges, Birmingham - forrás: virtualbrum.co.uk

A Future Systems 2003-ban befejezett áruháza világszerte az építészeti sajtó elismerését vívta ki - úgy tűnik, az átlagember, akinek végül is épült, egy csöppet sincs kibékülve vele. Ez azért elég fontos tanulság.

A közvéleménykutatásban résztvevők szerint a csúnya épületeket le kellene bontani, és helyükre újat, szebbet építeni, vagy esetleg valamilyen emlékművet emelni. Kíváncsi lennék, Magyarországon egy ilyen felmérésnek mi lenne az eredménye... És arra is kíváncsi vagyok, a MuMa olvasói közül ki mivel szimpatizál a fenti épületek közül, és mivel nem. Szóval tessenek kommentelni.

Román András hagyatéka a neten

Román András (1929-2005) építész és urbanista a magyar és a nemzetközi műemlékvédelem jeles alakja volt. Az ICOMOS, azaz a Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága egyik alapító tagja, több cikluson keresztül vezetőségi tagja (1978-1987), majd alelnöke (1991-96); munkája elismeréseként a szervezet örökös tiszteletbeli taggá választotta (1999). Nevéhez fűződik az ICOMOS egri székhelyű Történeti Városok és Falvak Nemzetközi Bizottságának létrehozása (1983). (Forrás: KÖH)

2005-ös halála után a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az NKA segítségével internetes adatbázist hozott létre - amelyet, mi tagadás, a minap fedeztem fel. Talán nem is baj, mert nyilvánvalóan nem nyúltak hozzá évek óta. Az állítólag 16 ezres diagyűjteménynek egyelőre (?) csak a töredéke tekinthető meg digitalizálva, és ami fent van, az is elképesztően rossz minőségben - alább egy példa.

Román András: Hollókő, 1984. Tessék megfigyelni a durva felbontás okozta zavaró hatást a házfalon és az égen.

Ilyen minőségben elérhetővé tenni valamit, ez egyszerűen kegyeletsértés. Nem is szólva a téves információkról...

Roosevelt tér - a katalógus szerint. Valójában a hétház az Andrássy úton (Unger Emil - Ybl Miklós).

...és persze azokról a hibákról, amelyek a figyelmetlenségből adódnak. Mint például a könyvjelző címsora (Román András Dokumntációs Központ - kiemelés tőlem), Szovjetúnió, vagy a leírások számtalan elgépelése, helytelen betűhasználata. Ilyen minőségben érdemes csinálni bármit is? Nem lenne jobb várni, míg lesz rá pénz, idő, szakember? Vagy egyszerűen csak keresni pár lelkes önkéntest, aki vállalná, hogy a munkát rendesen elvégzi - ez sem lehetetlen kihívás. Tessék odafigyelni, Román András igazán megérdemelné.

Köszönöm, Rogán Antal!

Ritkán teszek ilyet, de most beleolvastam egy konzervatív blogba :) és arról értesültem, hogy az V. kerület megbízásából egy kft. emberei megpróbálták eltakarítani a Szabadság téri sátor roncsait. A néhányak által emlékhelynek vélt valamiről korábban siránkoztam itt egy sort, és levelet is írtam Rogán Antalnak. Persze nem válaszolt senki, de most mégis történt egy próbákozás az eltakarításra! Hajrá Tóni! A kurucinfós hazafiaknak elsőre sikerült megvédeniük azt a szeméthalmazt, amivé a sátor mára vált, de remélem, Belváros-Lipótváros kitart.

A kép hetekkel ezelőtt készült - ma már rosszabb állapotban van. 

Aki a részletekre kíváncsi, kattintsék. 

Mostanában

Több, számomra meggyőző szájból is azt hallottam, hogy mostanában milyen jó cikkeket írok.

Ez megrémisztett. Akkor milyeneket írtam régen?

Azokra boruljon a feledés homálya. Néhány az újabbak közül:

Bankarculatok a nagy válság tükrében. Lejárhat a dinamizmus és a fiatalos lendület kora.

Egyre nagyobb sikereket arat a magyar formatervezés - külföldön is. Egy szebb kor hajnalán járunk?

Fél évszázada zárult a brüsszeli EXPO, amelyen Kádár Csontváryval és Bartókkal legitimálta friss hatalmát.

 Az ingatlanpiac fellegvára ma Moszkva: a nemzetközileg ismert építészek mellett a hazaiak is odateszik, amit tudnak. Érdemes megnézni.

Lebontják az Erkelt, az ország legnagyobb színházát. Történeti öszefoglaló, archív fotókkal (ilyet máshol nem látsz! - hála Várallyay Rékának)

Goldfinger: nem James Bond aranymániás ellenfele, hanem magyar származású brit építész, az ország újjáalakítója a második világháború után.

Környezettudatos városfejlesztés New York-ban - és Budapesten...? 

Megkérdeztem négy, tényleg okos embert: mit gondol a biennáléról.

A 11. Velencei Építészeti Biennálét bemutató cikk - egyszer már be volt linkelve ide.

Zenekari logókrul és jelképekrül. Ez egy jó cikk volt, de nem olvasta kutya se.

A Szahara jelentené Európa jövőjét - legalábbis egyes jövőlátók szerint. Még lehet is benne valami. 

Péntek #36

Zajlik a Frieze Londonban, karunk egyik legnagyobb kortárs művészeti vására - a Guardian beszámol.

Ugyanitt a világ legdrágább művészeinek (2007-es) listája.

245 millás adományt kap a Harvard múzeuma - persze, nem forintban...

A berlini fal leghosszabb megmaradt szakaszát meg 2,2 millió euróért újítják fel.

(Azért vagyok ilyen anyagias ma, mert több helyről is tartoznak.)

Birminghamet választották a legcsúfabb brit városnak, egy nem éppen reprezentatív felmérés szerint.

Közellenségből nemzeti hős: Orhan Pamuk az Independent-ben.

A Eurozine török különkiadása a frankfurti könyvvásár díszvendége tiszletetére

Tom Dyckhoff a Times-ban az idei Év fiatal építésze díj finalistáiról.

81 évesen elhunyt Edie Adams, a szórakoztatás "őrült magyar" nagyágyúja, Ernie Kovacs egykori felesége.

Steinunn Sigurdardottir elmagyarázza (németül), hogyan vált Izland a válság áldozatává.

A képek a Smashing Magazine 50 moziposztert bemutató válogatásából való(a)k. UPDATE: ...lennének, ha látszanának. Aki kíváncsi rájok (érdemes), kattintsék.

Boltot nyitott Banksy New York-ban

...méghozzá nem is akármilyet. Avilághírű brit graffitis ezúttal (újra) más műfajba csapott és installációkkal zsúfolt tele egy apró üzlethelyiséget, a No. 89. Seventh Avenue South alatt. A rendhagyó kisállatbolt október 31-ig látogatható, 10-12 óra között; a honlapjára felhelyezett videók segítségével pedig mi is körbenézhetünk benne.

Még több videó a honlapon.

Nemzetközi faépítészeti díjat kapott José Cruz Ovalle

A képen látható úr, a chilei José Cruz Ovalle kapta a Spirit Of Nature Wood Architecture Award-ot 2008-ban. A negyvenezer eurós jutalommal járó elismerést a Wood in Cultura Association osztja ki Helsinkiben. Mivel az életben nem hallottam még sem erről az építészről, sem a díjról, kicsit utánajártam.

Jose Cruz Ovalle 1948-ban született Santiagóban, Chilében. Tanulmányait a valparaísói katolikus egyetemen végezte, majd évekig Barcelonában képezte tovább magát. Itt nyitott először műhelyt is, ám 1987-ben hazaköltözött Chilébe. Az 1992-es sevillai EXPÓ-n ő tervezte hazája nemzeti pavilonját (amikor a miénk a Makovecz-féle héttornyos volt). 2000-2005 között az Universidad Adolfo Ibañez több épületét tervezte és építette.

A Spirit Of Nature (így, nagy Ó-val) viszonylag fiatal díj, 1999-ben alapította a finn Wood in Culture Association, amelyet viszont a Finnish Forest Foundation működtet. Szóval nem pénzmosoda; szerintem a finnek nem is ismerik ezt a fogalmat. Az eddigi díjazottak: 2000-ben Renzo Piano, 2002-ben Kengo Kuma, 2004-ben Richard Leplastrier, 2006-ban Peter Zumthor - azaz elég jól tartják a lépést a kortárs építészeti történésekkel.

A képeken Ovalle borászati épülete látható, Chiléből. 

Forrás: Plataforma Arquitectura

Coll-Barreu Arquitectos: A baszk egészségügyi intéze székháza, Bilbao

A Guardian-ben máris Frank Gehry Guggenheim-múzeumának riválisaként emlegetik ezt az épületet, Juan Coll-Barreu és Daniel Gutiérrez Zarza, azaz a Coll-Barreu építésziroda alkotását. Ez persze több szempontból is erős túlzás.

Elolvasom »

Alice a japán Csodaországban

"Libbenj-lebbenj, denevér!

Nincsen messze már a cél.

Nagyot koppansz a falon,

bunkó nő a orrodon."

Kedvenc gyerekkori mesémet, az Alice Csodaországban a deviantart-on apricot8585 néven elérhető Chisami T japán stílusban dolgozta fel, saját kultúrájának jegyeit applikálva a brit társadalom kifigurázására született történetbe.

Ez roppant hivatalosan hangzott, pedig valójában csak arról van szó, hogy a sztorit mangába applikálta.

wonder Japan by ~apricot8585 on deviantART

A képek honlapján, amelyet a fentira kattintva lehet elérni, hosszabb magyarázat is olvasható angolul; én csak az egyes eredeti jelenetekre utalok (ld. egérrel a képen).

Péntek #35 (szombati extra)

Elhunyt Marton László, a szatmárcsekei Kölcsey-szobor, a Parlamentnél álló József Attila-emlék és valamint a Vigadó előtti híres, Budapest jelképévé vált Kiskirálylány alkotója. Néhány évvel ezelőtt, a római Magyar Akadémián rendezett kiállításán személyesen is alkalmam nyílt találkozni vele. 83 éves volt.

Le Clézio megérdemli az irodalmi Nobelt, kár, hogy nem lehet kapni angolul - írja a Guardian. Ugyanott a világ egyik legrégibb és legtartósabb brandjéről: a londoni metróéról. Nagy Joseph Beuys retrospektív nyílt a berlini Hamburger Bahnhofban - nálunk pedig Hermann Nitsch ünnepli 70. születésnapját, ezúttal különösebb botrányok nélkül. A Spiegel interjúja a szociális banki rendszerért Nobel-díjat kapott Muhammad Yunus-szal a pénzügyi válságról. Erről Soros György is írt, mégpedig könyvet - John Cassidy recenziója szerint jót. Banksy New York-ban járt, és alkotott is. Megnyílt az első, a szexuális kisebbségek történetét bemutató brit múzeum - a gyűjteményben többek közt Oscar Wilde cellaajtajával. Hol van a világ legnagyobb orosz ikongyűjteménye, Oroszországot leszámítva? Egy massachussetts-i malomépületben. Koporsóüzemből lett Párizs legújabb kortárs művészeti központja. Végel László első kézből a vajdasági magyarok helyzetéről.

A képek Antoine + Manuel Istenek című sorozatából valók, amely a nemrég nyitott bredai Grafikai Múzeumban mutatkozott be. 

Dinoszauruszok és szóviccek

Kell ennél több? Azt hiszem, Adam Gustavson személyében rátaláltam aktuális kedvenc grafikusomra. A favorit a hónaljdörzsis, de a flamingoszaurusz is üt. 

Adam, mint honlapján olvasható, először cowboy akart lenni. Minden együtt volt: lábszárvédő, kalap, fegyver, és persze az akut allergia a lovakra. Így Adam lemondott a cowboyságról, és úgy döntött: gyerekkönyveket fog illusztrálni. Jó döntés volt. 

Adamnak blogja is van. És készített 'Boldog tengeri szörny-napot!' plakátot is. 

Via Drawergeeks