Péntek #21

Beindultak Ólafur Elíasson New York-i vízesései - a találékony izlandi úr a kortárs képzőművészeti szcéna egyik legizgalmasabb jelensége.

Casanova, haha, biszex?! Egy új életrajza szerint.

Nem Goya festette a Kolosszust, mondja a Prado, ahol a világszerte ismert képet őrzik.

Cserébe viszont lesz egy új Pollock?

Bepillantás egy szerződés részleteibe: milyen lesz pontosan a Louvre Abu Dhabi?

A kiátkozott költő és a királynő: lovaggá ütötte Salman Rushdie-t II. Erzsébet.

2500 lopott műtárgy került vissza Jordániából Iránba.

2012-től a zürichi operaház első embere lesz Andreas Homoki, aki jelenleg a berlini Komische Oper direktora.

Maótól az űrkorszakig: Kína hatvan éve fotókon.

A Tiananmen tér utolsó hőse: egy szemtanú különleges története.

Mit csinál a katolikus egyház Írországban? ...Polgárháborút?

Henry Horenstein remek állatfotói a Harvard Museum of Natural History megbízására készültek, és nemrég Animalia címmel könyv formájában is napvilágot láttak. A könyv honlapján még több képben lehet gyönyörködni.

Mielőtt szavamat felejtem: közel hetvenegynéhány másik bloggal együtt a MuMa is ott a Goldenblog kulturális kategóriájának indulói között; mindjárt negyedikként a listában. :) Majd szavazni is lehet előbb-utóbb (asszem).

Örömmel fedeztem fel az indulók közt a WérGidÁt, BEAU-t, a mashKULTURE-t, a DesignPumpát és az Elite Alice-t - sok sikert nekik. 

Jó hétvégét!

Idén is kalapmánia Ascotban

A világon talán egyetlen lóversenypálya van, ahol nem a lovak jelentik az elsődleges nézegetnivalót. Ez Ascot, ahol a királyi illemkódex szigorúan szabályozza a női megjelenést, és az 1823 óta megrendezett 'Hölgyek napja' az extravagáns divat világszerte ismert ünnepévé vált.

A 2006-ban elkészült új lelátó Ascotban - forrás: wikipédia

Évente háromszázezer ember látogat el Ascotba, a világ leglátogatottabb lóversenypályájára. Nagy részüknek fogalmuk sincs a szabályokról; csak társasági életet élnek, és persze gyönyörködnek a közmondásos kalapokban.

A New York Times összeállítása Ascot tucatnyi idei fejfedőjéről. 

Edith Macefield R.I.P.

2008. június 14-én, nyolcvanhat évesen elhunyt Edith Macefield. Az otthonában, úgy, ahogy szerette volna.

Az elmúlt hónapokban Edith akarata ellenére jelképpé vált. Nem sokkal ezelőtt apró, 108 éve épült seattle-i házában egy ingatlanfejlesztő képviselője kereste meg: a házat akarták megvenni tőle. Nem adta, azután sem, hogy a környék összes telkét felvásárolták, és azután sem, hogy a cég nem kevesebb mint egymillió dollárt kínált érte. 'Nem akarok elköltözni. Nincs szükségem a pénzre. A pénz nem jelent semmit' - mondta egy helyi újságnak tavaly novemberben. 

Az ingatlanfejlesztő nem törődött a barátságtalan, magának való öregasszonnyal. Az építkezés megkezdődött, és lassan Edith zsebkendőnyi telke körül hatalmas, ablaktalan betonfalak emelkedtek. Edith rezignáltan fogadta az eseményeket. 'Átvészeltem a második világháborút, a zaj nem zavar.'

Bár senkit sem engedett be szívesen otthonába, az elmúlt egy év szokatlan örömmel lepte meg Edithet: barátra lelt a szomszédságában zajló építkezés egyik ellenőrében, Barry Martinban. Az elmúlt egy évben Barry viselte gondját; erre különösen azután szorult rá, hogy áprilisban hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála.

Gondosan megtervezte a temetését is, amelyet szintén Barry intézett, de a sajtóba semmi sem szivárgott ki. Nem tudni, ki örökölte az egymillió dolláros házat; Edith egyetlen fia tizenhárom évesen meghalt agyhártyagyulladásban. Edith rozoga kék autója még ott áll a ház előtt, és a kis üvegállatai is ott sorakoznak az ablakban. 

Az első cikkek után, amelyek kitartásáról szóltak, ő maga is több tucatnyi levelet kapott, nemegyszer személyesen, virágokkal együtt kézbesítve, nem is szólva a róla beszámoló újságíróknak küldött levelek százairól. 'Nem vagyok hős' - mondta erről egy újságírónak. - 'Csak egyedül szeretnék lenni.' Egyetlen célja végül valóra vált: otthonában halhatott meg, abban az ágyban, ahol egykor az édesanyja is.

Forrás: seattlepi.com - a linket Józsitól kaptam.

Ez+Az

Lezajlott első Pecha Kucha-s fellépésem - köszönet a támogatásért mindenkinek. :) A Szugló utcaiaktól ezúton kérek elnézést: ha egyszer van ábécé, akkor van ábécé, és punktum.

Lényeg a lényeg:

csütörtökön, azaz június 26-án este 9 órakor nyílik az első kiállítás a Légó Galériá(nk)ban, Agócs Írisz, Batta Eszter, Gáspár Annamari és Tóth Nóri képeiből. A lányok azt mondták, lesz ingyenpezsgő és bor, de ezt én nem szavatolom... A képek viszont tényleg nagyon jók! Gyertek el - akkor vagy később.

Agócs Írisz képe 

Cím: Budapest IX., Bakáts tér 1/b. - a Bakáts téri templommal szemben, a Ráday utcában.

Henry Chapman Mercer különleges betonépületei

Mercer Museum, Doylestown, Pennsylvania. Kép: Mercer Museum

Henry Champan Mercer (1856-1930) igazán nem mindennapi élettel dicsedhetett. Az ifjú Mercer rövid ideig jogot tanult a Harvardot, majd a régészetre specializálódott, és hamarosan a hódítás előtti Amerika kultúrájával kezdett foglalkozni. Meggyőződésévé vált, hogy az iparosodás tönkretette az egészséges társadalmi szervezetet; nem csoda, hogy hamarosan az Európa-szerte virágzó Arts & Crafts mozgalmak bűvkörébe került, és 1898-ban megalapította saját kerámiamanufaktúráját, a Moravian Pottery and Tile Works-ot.

Mercer Museum - a kép forrása: wikipédia

Méghozzá sikerrel: a Moravian egyedi csempéi Amerika-szerte népszerűvé váltak, és Mercer villámgyorsan dúsgazdaggá vált. Szülőhelye, a Philadeplhiához közeli Doylestown környékén hatalmas birtokot vásárolt, és a huszadik század első éveiben három különleges épületet emelt: az otthonául szolgáló Fonthillt, a Mercer Museumot és a Moravian kerámiagyár komplexumát.

Fonthill - a kép forrás: Mercer Museum

Hogy miért különlegesek? Az ok az 1872-es nagy bostoni tűzvész, amelyben Mercer nagynénjének kiváló középkori fegyvergyűjteménye teljesen elpusztult, mivel faépületekben tárolták. Saját, iparosodás előtti kézműves emlékekből álló kollekciójának Mercer nem ilyen jövőt szánt, ezért birtokán minden épület az akkor újszerűnek számító vasbetonból készült, a pincétől a padlásig. 

Fonthill - a kép forrása: Mercer Museum

A technika akkori szintje persze nem bizonyult túl tartósnak - ma szinte mindegyik épület állandó javítgatásra szorul, különösen Fonthill, amely több fázisban és többféle stílusban jött létre (magyar párhuzamának egyébként a székesfehérvári Bory-vár kínálkozik). Az egykori otthon ma szintén múzeum, itt a Mercer által összegyűjtött többezres kerámiakollekció látható, nemegyszer beépítve a betonfalakba. A Moravian épületegyüttesében ma is kerámiagyártás folyik, jóllehet, múzeumi körülmények között. 

Moravian Pottery and Tile Works - a kép forrása: wikipédia

Ma este Pecha Kucha Vol. 7.

Szombat Este Locsi-fecsi Est a Múzeumok Éjszakáján, az új helyszínre költözött KÉK tetőteraszán!

Időpont: 2008. június 21. szombat este, 22:00
Helyszín: KÉK - Kortárs Építészeti Központ Budapest V. kerület, Szervita tér 8.
Megközelítés: az irodaházon keresztül, a nyolcadik emeletről a garázstetőre.

A rendezvényre a Múzeumok Éjszakája belépőjegye érvényes (Felnőtt jegy: 1200 Ft, gyermek jegy: 600 Ft), megvásárolható a KÉK-ben.

Az előadók listája megtalálható a honlapon: pechakucha.hu

20×20 20h20 - Pecha Kucha Night

A Pecha Kucha Night ötletgazdája a tokiói székhelyű Klein Dytham architecture. Astrid Klein és Mark Dytham találta ki 2003-ban, hogy legyen egy nyitott fórum, ahol fiatal tervezők találkozhatnak és széles közönség előtt bemutatkozhatnak (és hogy az akkor nyílt tokiói SuperDeluxe kulturális intézménybe minél több látogatót vonzanak).

Mint tudjuk, sok építész kezéhez könnyen odaragad a mikrofon és órákig képes beszélni. Erre a problémára a megoldás kulcsa a Pecha Kucha - amennyire egyszerű, olyan nagyszerű - szabályában van: minden előadó 20 képet vetíthet, mindegyiket 20-20 másodpercig. Tehát minden előadó összesen 6 perc 40 másodperccel gazdálkodhat, utána jön a következő. Ezáltal lényegre törő, pörgős előadásokat láthatunk-hallhatunk, az érdeklődés nem hanyatlik alább, ráadásul több ember juthat szóhoz.

Pecha Kucha (fecseg-locsog, japánul) sikerét az okozta, hogy igény van olyan fórumra, ahol bárki bemutathatja a munkáját, és ehhez nem kell galériát bérelnie vagy a lapszerkesztők kegyeit keresni. Az oldott hangulatú Pecha Kucha esték receptje olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy Tokió után világszerte több mint 100 nagyvárosban kezdtek hasonló rendezvényeket szervezni. Többek között Budapesten…

(...)

Eddig a KÉK hírlevele. A Klein-Dythamról írt bejegyzést ld. itt. Magam is megyek, szal gyertek.

Péntek #21

A hét híre számomra, hogy Budapesten kap székhelyet az Európai Innovációs Központ, a "válasz a MIT-re". Mégpedig az Infoparkban, a Lágymányoson - remélem, ez elegendő löketnek bizonyul ahhoz, hogy befejezzék az elátkozott sportcsarnokot és kicsit rendbetegyék a környéket.

A zene nem vicc: Guantanamón például kínzásra használják, Barack Obamának kifejezetten jót tesz a popzenei hátszél, Kínában pedig nyolcvanmillió gyerek tanul zongorázni.

Az ennyi: 80 000 000.

A fejkendőviselés kapcsán a német tolerancia határairól ír a Spiegel. Összefügg az intelligencia és a REM-fázis hossza- azaz az alvásmennyiség, állapították meg a Max Planck Intézet kutatói. Megabiznisz formálódik Spielberg, a DreamWorks és egy indiai társaság közt. A Chrysler Buildinget megveszi Abu Dhabi - a Cirque du Soleil-t viszont nem veszi meg Dubai. Hogyan alkotott mesterművet Louis Armstrong? A világ filmkritikusok nélkül és Macedónia: egy ország név nélkül.

A képek 2090-ben készültek az emelkedő tengervízszint miatt elárasztott brit fővárosban. A fotós pedig a Squint/Opera, mégpedig a London Festival of Architecture tiszteletére. Forrás: dezeen

Egyébként ez a 400. bejegyzés. Tényleg grafomán vagyok. 

110 éves A Világok Harca

Warwick Goble illusztrációja A világok harca első kiadásához, és az eredeti címlap

110 éve, 1898-ban jelent meg először a sci-fi világának egyik legmeghatározóbb műve, A világok harca Herbert George Wells tollából. A mű annak történetét meséli el, hogy a Marsról érkező földönkívüliek hogyan szállják meg a Földet speciális fegyverekkel felszerelt, lépkedő háromlábú gépeik, a tripodok segítségével.

Henrique Alvin-Correa illusztrációja A világok harcához, 1906

A darwinizmus és az evolúció elvének híveként ismert Wells 'az erősebb győz' alapon írta meg történetét, amelynek csattanója, hogy Anglia védtelen lakóit szinte írmagig kipusztító marslakókat végül egy láthatatlan apró baktérium semmisíti meg. A marsi civilizáció képzete azután kapott szárnyra, hogy 1878-ban Giovanni Virginio Schiaparelli olasz asztronómus természetes vízfolyásokat fedezett fel a bolygón, az angolul 'kanális'-ként fordított képződményeknek pedig sokan mesterséges eredetet tulajdonítottak.

Borító Jeff Wayne musical-ének 2005-ös brit kiadásához

Wells művének mindmáig legismertebb feldolgozása Orson Welles amerikai rendező rádióadaptációja. Ennek 1938. október 30-án, Halloween éjszakáján történő első sugárzása a média történelmének egyik legnagyobb tömeghisztériáját váltotta ki. A hatvanperces, reklámok nélküli műsorban hírekként interpretálták Wells regényét, mintha élőben közvetítenék az inváziót. Az adás közben bekapcsolódó hallgatók ezrei azonban valóságként értelmezték a helyzetet. A legrosszabbul a Washington állambeli Concrete városka járt, a rádiójáték csúcspontján ugyanis egy véletlen miatt hirtelen az egész településen elment az áram, mire több száz pánikba esett ember kezdett a környező hegyek felé menekülni.

Michael Condron 1998-as tripod-szobra Woking városában (Surrey, Anglia)

A bejegyzés illusztrációjaként szolgáló képeken azt (is) érdemes megfigyelni, hogyan változott a földönkívüli civilizációkról alkotott képünk a századnyi év alatt. Az első illusztrátorok mesterséges és organikus formák egyvelegeként képzelték képzelték el az idegenek halálgépeit. Ez Verne aranykora: Henrique Alvin-Correa furcsa 1906-os gépe akár Nemo kapitány vagy Hódító Robur szerkentyűje is lehetne. Később a tripodok jóval mechanikusabb, high-tech jelleget öltöttek, Spielberg 2005-ös feldolgozásában azonban (meggyőződésem, hogy nem kis részt az Alien-filmek és H. R. Giger svájci grafikus hatására) némileg visszatért az organikus jelleg. Épp csak annyira, hogy kellőképp taszító lehessen.

Jelenet Spielberg 2005-ös filmjéből

Ajánlom még ezt az oldalt, ahol A világok harcának többtucatnyi kiadását gyűjtötték össze; a különböző korokból származó borítók közt igazi élmény böngészni. A könyv magyar kiadása letölthető a a MEK-ből, sőt, Welles 1938-as rádiójátékát is meg lehet hallgatni az archive.org-on. Jeff Wayne klasszikussá érett 1978-as musical-feldolgozásába pedig a mű saját honlapján érdemes belekóstolni.

Monster-kampány: a szörny alkalmaz

Idén januárban indította a Monster Worldwide állásközvetítő cégátfogó reklámkampányát, a BBDO reklámügynökség kivitelezésében - olvasható az SG.hu-n. A 'Your Calling is Calling' mottóval futó kampány első eleme négy, a szakmában jól ismert rendező reklámfilmje volt.

Nicolai Fuglsig rövidfilmjében több száz ember próbálja megállítani a megállíthatatlant.

Frank Budgen alighanem sokat játszhatott gyerekvasúttal.

Daniel Kleinman a lelkiismeretes hivatásról, avagy 'ne keserítsd el a gólyát!'

Rupert Sanders filmje ugyan már járt itt, de tessék megnézni mégegyszer.

Idővel aztán mindenféle újabb szpotok is megjelentek, többnyire országok szerint a monster.com-kampányban, egy rövid válogatás alább.

Phillip Toledano: Telefonszex-operátorok

Júliusban jelenik meg a New York-i fotográfus, Phillip Toledano új albuma, harminc telefonszex-operátor portréjával és történeteivel. A The Morning News ebből közölt kis válogatást; a képekhez tartozó kis vallomásokat mindenképp érdemes végigböngészni. 

Madonna és az építészet: a 'folding'

Madonna és Justin Timberlake közös új száma, a 4 Minutes klipjének központi motívuma egy gyorsan mozgó, töredezett síkokból álló felület, amely bekebelezve felbontja a dolgokat, és láthatóvá teszi belsejüket.

Nem tudom, hogy a karitatív tevékenységeken kívül esetleg Madonnát (vagy Justint?) is foglalkoztatja-e az építészet, mindenesetre nem nehéz felfedezni e motívum eredetét. A 'folding' néven ismert építészeti irányzat korunk legkedveltebbjei közé tartozik, mind a szakma ismert nevei, mind a feltörekvő fiatal generáció körében. 

McBride Charles Ryan Architects: Klein Bottle House (2007), Victoria, Ausztrália. Kép: John Gollings, e-architect. A házról szóló korábbi bejegyzést ld. itt. 

Maga a szó, 'folding' tulajdonképp hajtogatást jelent - az origami az a 'profán' metódus, amit a leggyakrabban összefüggésbe szoktak hozni ezzel az eljárással. A technikára nem ritkán a 'wrapping' (csomagolás) kifejezést is használják, a 'wrapping architecture' azonban informatikai szakkifejezésként is ismert, így tévedésekre adhat lehetőséget.

Christo és Jeanne-Claude: Becsomagolt Reichstag (1971-1995), Berlin. Kép: Wolfgang Volz, Christo

A technika építészeti megjelenését a kilencvenes évek elejére szokás tenni, de világszerte népszerűvé csak a millennium környékére vált. Gyökerei azonban jóval mélyebbre nyúlnak vissza, például a képzőművész-házaspár, Christo és Jeanne-Claude alkotásaira. Az archinect vonatkozó fóruma szerint nagy szerepe volt a technika elterjedésében Gilles Deleuze francia filozófusnak, szorosabban pedig Le pli - Leibniz et le baroque című könyvének (franciául 1988-ban, angolul The Fold: Leibniz and the Baroque címmel 1993-ban jelent meg; némi magyar ismertető Moldvay Tamástól itt). 

Rem Koolhaas (OMA): Seattle Public Library (2004), Seattle, USA. Kép: architecture.about.com

Nem véletlenül használtam az előbb az irányzat szót: a klasszikus stíluscímkék felragasztgatása manapság nem kis kockázattal jár. A híres holland építész, Rem Koolhaas fent látható épületét például többnyire a dekonstruktivista építészet példájaként szokás emlegetni - pedig ha esetleg célunk lenne a 'folding' építészeti stílusként való bevezetése, ott is kiválóan megfelelne. A végkövetkeztetés valami olyasmi lehet hogy a dekonstruktivizmus, azaz a megszokott felületek, síkok és terek felbontása stílusként értelmezhető, s erre hasznos eszköz, technika a folding. 

BEHF Architekten: Fabios Restaurant (2002), Bécs. Kép:  Atelier A+D

A folding nemcsak a megszokott, vízszintes és függőleges homlokzati síkok, raszterek mozgalmasabbá tételére ad lehetőséget, de az épület működtetésében is számos új irányt tár fel, legyen szó a természetes napfény bejutattásáról vagy a ventillálásról. Arról nem is szólva, hogy rendkívül látványos, figyelemfelkeltő végeredményhez vezet.

Daniel Libeskind: A Royal Ontario Musem bővítése (2002-2007), Toronto, Kanada. Kép: e-architect

A téma aktualitását az adja, hogy a londoni Hayward Gallery fennállásának 40. évfordulóját egy roppant érdekes, Psycho Buildings című kiállítással ünnepli (ismertető és galéria a Telegraph-ban). A tárlatot úgy is fel lehet fogni, mint különleges, bejárható építészeti élményparkot, a legtöbb installáció azonban egy vagy több létező, fejlődő építészeti gondolkodásmód leképezése - mint a foldingé.

Atelier Bow-Wow: Life Tunnel (2008). Installáció a Hayward Gallery Psycho Buildings című kiállításán. Kép: Dezeen

Rémi Gaillard

Hogy Rémi Gaillard valóban utcaművész lenne, abban nem vagyok biztos, talán inkább megfelelő rá a 'prankster' szó, ahogyan a wikipédia is deifinálja. Mindenesetre nemegyszer agyament csínytevései évek óta szórakoztatják franciák tízezreit - ott van például az a nevezetes eset, amikor magát focijátékosnak beállítva részt vett a 2002-es Coupe de France bajnokság záróünnepségén, és kezet rázott magával Jacques Chirac-kal is.

A sporton túl Gaillard számos más területen fejti ki áldásos tevékenykedését, mint az honlapján vagy Youtube-os oldalán konstatálható. 

Gaillard-ra Forgeron úr hívta fel figyelmem, köszönet érte.

Thomas Hawk fotói

Néha igazi ínyencégekre bukkan az ember a flickr-en tallózva. Ezek például egy San Franciscóban élő fotográfus, Thomas Hawk képei.

Péntek #20

A héten nem túl sok jó hírrel találkoztam. Sőt. Úgyhogy most félre a búval, megpróbálok pár vidámabb dolgot összegyűjteni.

Notórius kertitörpe-tolvajt tartóztattak le Franciaországban: az 53 éves férfi több mint 170 gnómot lovasított meg. A Times kiválogatta minden idők húsz legjobb gyerekfilmjét - videókkal! Szemétbe a kortárs képzőművészettel? - bizony, előfordul. Saatchi: áldás vagy átok, ha megkedveli a munkádat a világ legismertebb műgyűjtője? A Neue Zürcher Zeitung a 39. Art Basel művészeti vásárról. David Byrne hangszerrá alakított egy New York-i épületet - itt meg lehet hallgatni, itt lehet olvasni róla.

Van videó is az elszabadult lufiról, ami meglehetősen váratlan helyen köt ki. Igaz, ez csak egy francia gyerekcsatorna reklámja, de kedves.

Autó bőrbe bújtatva: GINA a BMW-től

A helyzet az, hogy el sem tudok képzelni ennél szebbet. A BMW legújabb konceptautója, GINA külsejét ezüstös textil borítja, amely úgy gyűrődik és hajlik, mint a bőr.

A tervezők az új anyaggal való kísérletezés mámorában természetesen a végletekig visszaéltek helyzetükkel, GINA így egy-az-egyben egy cápára hasonlít, amitől szerintem mindenkinek, aki valaha kormányt fogott a kezébe, megdobban a szíve.

A kívánt helyeken a kábelhálóval merevített ezüst bőr hajlik, gyűrődik vagy felhasad, mintha csak valódi lenne.

A technika természetesen nyitva hagy egy csomó kérdést: a bőr rendkívül sérülékeny, ráadásul az autó teljes merevítése, ezáltal a biztonsági körülmények is megváltoznak. De érdekel ez bárkit is?

Ah, uh. Van videó is. A kedvencem, amikor kinyitja a szemét - akarom mondani, a lámpáját.

Forrás és more info: designboom, dezeen

Hogy kerül a zöld az asztalra?

A Desktopography segítségével, amely 2005 óta áll elő évente új, a természetet középpontba állító háttérkép-kollekcióval. A nemegyszer neves grafikusok által tervezett háttérképek ingyenesen letölthetőek - ha már egész nap a képernyőt kell bámulni, legalább legyen látványos! A 2008-as kollekcióban is jobbnál jobb darabok közül lehet válogatni; érdemes szétnézni.

Nagi Noda hajszobrai, avagy kutya a fejre

Nem mozgok túl otthonosan a fodrászat területén, az a havi húsz perc, amit a tükör előtt feszengve töltök, miközben olló csattog a fejem körül, legalábbis igazán nem nevezhető gyakorlatnak. A japán Nagi Noda kreációi azonban meglehetősen mélyen érintettek. Mondhatni megráztak.

Nagi Noda élethű állatfejei valójában rátétek, azaz kalapok, jóllehet a páciens eredeti hajának felhasználásával; oldalán meg lehet nézegetni mind a tizenötöt. A japán designert a designboom magazin a nemrég lezajlott holland Coiffure Awards 2008 kapcsán hozta fel, amelyen a fodrászszakma nagyjai csaptak össze. Lentebb két győztes, Mark van Westerop és Gisli Ari Hafsteinsson hajkölteményei láthatók.

Ilkka Halso: A Természet Múzeuma

A Természet Múzeuma Ilkka Halso finn fotográfus projektje, amely az emberalkotta szerkezetek és a természeti környezet különleges viszonyára épít. Tájképeket manipulálva Halso olyan olyan kísérteties struktúrákat alkot, amelyek relikviaként őriznek egy-egy darabot az érintetlen natúrából, az ökoszisztéma sebezhetőségére emlékeztetve.

Azáltal, hogy a természetet széltől is óvott műtárggyá, vagy skanzeni látványossággá transzformálja, Halso meglehetősen pesszimista víziót tár elénk; a BLDGBLOG szerint akár egy öko-katasztrófáról írott novella illusztrációi is lehetnének ezek a képek. Csak reménykedhetünk, hogy ez a jövőkép sosem válik valósággá.

Ilkka Halso honlapja

Forrás: Inhabitat

Good 50x70 2008

Elmerültem a Good 50x70 plakátpályázat 210 jobbnál jobb kiemelt győztese közt - ami egyszersmind arra is figyelmeztetett, hogy a MuMa hamarosan egy esztendős lesz, mert tavaly az első posztok közt szerepelt ugyanez a téma. Még mielőtt sárga földig a húrok közé csapnánk, ajánlom mindenkinek a Good 50x70 ezévi nyerteseit, nagyon jók. Kedvcsinálónak néhány a nemibetegség-kategóriából, mert, ugye, a szex mindig hívószó, ez újságírói alapszabály.

Silvio Lorusso (Olaszország): Size

Selcuk Ozis (Nagy-Britannia): What About Next?

Amir Enami (Irán): Use Comdom

Baráth Dávid (Magyarország): Stop Aids 

A tucatnyi magyar nyertes plakát mellett (Baráth Dávid például három munkával van jelen a 210 közt) feltűnően sok volt a közel-keleti, török, iráni mű, míg a régiónkat javarészt csak mi képviseltük.

Polonca Peterca (Szlovénia): Keep It To Yourself 

De hová tűnt Zaha Hadid?

A kérdésre a rövid válasz: sehova. A díva itt van, dolgozik, és olyan mennyiségben ontja a terveket, hogy az már gyanús. Mégis, annak ellenére, hogy hetente legalább egy cikket írok róla, szinte minden tervében fel lehet fedezni valamilyen elcsodálkoztató, de csak rá jellemző újdonságot. Nem értem, hogy csinálja.

Elolvasom »